Furdancs

A kerti ösvény alatt 30 méteren át vizet és áramot vezettem a konyhakert felé. Végpontjára ideiglenes jelleggel biggyesztettem ezt a szabadtéri "áramszekrényt".

Bizonyára emlékeztek rá, hogy nemrég stábunk egy legénylakásban járt, ahol az élet utat tört magának a lefolyón keresztül, két sziklevél formájában. Ma délelőtt telefont kaptunk a szerkesztőségben, hogy a takarítás ellenére - anya ugyanis kezelésbe vette a mosogatót - egy újabb izé nőtt ki a lefolyóból. Nem szeretnénk botanikai bloggá alakulni és a Kapanyél babérjaira sem törünk, de mint kétkezi alkotó és természetközeli emberek nagy örömmel tárjuk elétek az élet ehhez hasonló apró csodáit. Gyönyörködjünk együtt! Valószínű, hogy ez is paprika. Vagy?

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Már elég régen megy a Furdancs blog ahhoz, hogy egy-egy poszt megjelentetése előtt viszonylag pontosan meg tudjuk jósolni, milyen jellegű hozzászólások fognak érkezni rá. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden olyan poszt esetén, amelyik valamilyen házilagos szerelésről szól, különösen, ha érintve van elektromos-, víz-, fűtés-, vagy gázhálózat, vagy ahol bármilyen elektromos készülék javítását végezzük el, menetrendszerűen megjönnek a szakemberek. Ők bennünk látják az ördög evilági megtestesülését, amiért olvasóinkat azzal a métellyel próbáljuk mérgezni, hogy ezek a tevékenységek szakember segítsége nélkül is elvégezhetőek.

A lakásfelújítások során gyakran felmerül a kérdés, hogy a régi, már megunt, avítt kerámiaburkolatok cseréjét nem lehetne-e elkerülni. Az eddigi gyakorlat során ugyanis ezeket el szokás távolítani az új burkolat felrakása előtt. Ezért is adódik a kérdés: nincs-e a burkolat felújításnak egyszerűbb kivitelezési módja? Nos, van erre is lehetőség, ám megfelelő kompromisszumok mellett. Ha a régi burkolatot ugyanis alapként lehet használni, lehetőség van erre új kerámialapos burkolatot ragasztani, természetesen bizonyos kötöttségekkel.

Az alapanyagok után úgy gondolom, pár szót érdemes ejteni a ragasztókról, pácokról, lakkokról. A modern vegyészet csodákat kínál, persze a használatukat meg kell tanulni, de biztos hogy nagyon sokat segíthetnek a szemrevaló végeredmény elérésében.

A "dekoráció" kifejezésnek van egyfajta kézimunka szakkör feelingje. Nem hiszem azonban, hogy a kreatív kismamák felsőmarón tolnák az anyagot, illesszük hát be a faliképekkel való kísérletezést a barkácsolás kategóriába. Az elkészült művek stílusát némi David Lynch-es romantikával fűszerezett naiv (erdei) fantasy és a népi absztrakt irányzat közé lőném be.

Emlékezzünk néhány perc fényképnézegetéssel mai posztunkra. Délelőtt tártunk elétek egy csodálatos, házilag készített, alaposan dokumentált csirkeólat. A cikkből kiderül, hogy nem csak a pipik de gazdájuk is kényelmesen tartózkodhat az építményben. Gondoltunk egy nagyot és körbenéztünk a a világban, hogy mi a helyzet a csirkeingatlan bizniszben. Egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik fotón csirkeól látható, de képzeljétek azt, hogy mégis. Íme:

Mikor az ember családi házba költözik, óhatatlanul megragadja a vidéki élet bukolikus idillje és rögtön természetközeli terveket kovácsol. Nálam ez egy autentikus csirkeól képében realizálódott. A poszt dicsérete lesz a gipszkartonnak, mely olcsón és meglepően időjárás-állóan használható a szabadban is.

Amikor vidékre költöztem, a házban egy cserépkályha biztosította a fűtést. Aztán persze csináltunk egy szilárd tüzelésű kazánnal üzemelő radiátoros központi fűtést, de azért a cserépkályhát még használtuk néha, bár egyre ritkábban. Kezdett is füstölni kicsit, aztán meg jobban, úgyhogy idővel teljesen nyugállományba vonult. Én viszont elkezdtem gondolkozni azon, hogy azért egy kandalló mégiscsak kéne egy vidéki házba. Akkoriban még a kandallóbetétek elég drágák voltak, de támadt egy alternatív ötletem…

A romkocsma-projekt sem merült a feledés homályába, bár az már látszik, hogy nem lesz sokkal gyorsabb egy átlagos metró-beruházásnál...

A legfontosabb, és a legnagyobb feladatnak a falak rendberakása látszik. Most nagyjából 50-50% a lepotyogott vakolatú tégla és a többé-kevésbé ép vakolat aránya. Elsőre úgy gondoltam, két megoldás lehetséges a rendberakásra: az első, hogy leverem a vakolatot mindenhol, aztán kezelem valamivel a téglákat, és kész is. Nem lesz persze olyan szép, mint egy direkt erre készült téglaborítás, de a rusztikusság és az esetleges hibák még jól is nézhetnek ki.