Furdancs

Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől függetlenül komoly mennyiségű bölcsesség van a posztban, tehát mindenki figyeljen nagyon.

A dolog úgy áll, hogy alighanem kétféle embertípus létezik. Az egyik arról ismerszik meg, hogy láthatóan soha nincs nála semmi motyó. Az igazolványait és a pénzét vélhetően a nadrágzsebében tartja, nemkülönben a telefonját is. Azonban táska, szatyor, vagy bármiféle felszerelés tárolására használható eszköz sosincs a kezében. A másik típus a motyós. Az igazi motyós mindenre felkészül, épp ezért akkora táska van nála mindig, amivel egy rövidebb világvégét bármikor átvészelhet, például ha egy pár napra a leomló várhegy beszorítja az alagútba.

Tavaly decemberben volt egy kétrészes posztunk arról, mi alapján választottam szerszámos ládát, és aztán mi is került bele. Most, majd fél év elmúltával megmutatom, mi az a szerszámkészlet, amit végül is a ládában tartok, és általában viszek is magammal mindenhová. Persze időnként kerül bele új szerszám, és néha itthon ki is veszek egyet-egyet, amit aztán elfelejtek visszatenni. De azért nagyjából az alábbi az alapkészlet.

Igazából itt a blogon már szóltunk több ízben az alapvető szerszámokról, illetve arról, mit is érdemes összeszedni a kezdő barkácsolónak. Nyilván függ persze ez attól, milyen jellegű munkáknak fogna hozzá, asztalos, lakatos, netán villanyszerelői babérokra pályázna inkább. De általában persze ezek mind egyszerre lennének érdekesek. A téma most onnan jutott eszembe megint, hogy szereztem egy szép új szerszámos ládát, ami mostantól az autóban utazna velem mindenfelé. És megpróbáltam kitalálni, mit is kéne belerakni, hogy alkalmas legyen amolyan "mindentmegoldó csodapálca" jellegű hasznosításra.