Furdancs

Péntek lévén autós téma kéne. Azt gondoltam, talán akadhat az olvasóink között olyan szülő, aki nem teljesen boldog attól, hogy a csemetéje a különböző készen vásárolható, bugyuta rajzfilmek segítségével hirdetett műanyag, "vedd-meg-gyűjtsd-és-dobd-el" -féle játékok iránt kezd épp érdeklődni. Akinél még nincs késő, esetleg belevághat némi házilagos játékgyártásba is. Ebben a cikksorozatban összeszedünk néhány konkrét ötletet, amit akár a gyermekkel közösen is meg tudunk valósítani. Nyilván nem pusztán a játék a cél, hanem maga a gyártás folyamata is, vagyis a közösen végzett munka.

Természetesen abból, hogy a Furdancs egy barkácsblog, nem következik az, hogy mi mindent csakis saját kezűleg készítenénk. Mint már említettem korábban is, eredeti szakmám asztalos. Rendszeresen felvetődő kérdés, különösen újabb keletű ismerősökkel beszélgetve, hogy milyen jó nekem, mindent meg tudok építeni magamnak. A helyzet azonban az, hogy a mai tömegtermeléses és zilált gazdaságú világunkban jó esély van arra, hogy egy sztenderd méretű és funkciójú bútort bizony olcsóbb megvenni készen.

A modern gépek bizony lenyűgözőek... és pontosak is.

Itt a Furdancs blogon többféle tartalom is megjelenik. Vannak saját munkáink, és persze vannak elméleti, vagy épp mások munkáit bemutató írások is. Mi persze az első csoportba tartozókat kedveljük a leginkább, új sorozatunkban néhány korábbi munkánkat mutatjuk be újra, hiszen folyamatosan érkeznek az új olvasók, és mégsem járja, hogy ők mindezen csodákból kimaradjanak. 'Újraposzt' sorozatunk első írása egy bagolyajtóról szól.

Hogy mi az a bagolyajtó? Elmondom. Mióta vagy 14 éve ideköltöztünk ebbe a régi vidéki házba, én egyfolytában szeretnék egy olyan bejárati ajtót, mint bagolynak van a Micimackó rajzfilmekben. (Egyébként az eredeti Shepard illusztrációk szerint is a könyvben.) Szóval egy olyan ajtót, aminek külön ki lehet nyitni csak a felső részét. így ugyebár nyitva is, meg csukva is van egyszerre. Mindent látok, nem vagyok bezárkózva, ugyanakkor mégsem jön be minden kutya rögtön. Amúgy persze ez igazából egy klasszikus angolszász "farm" ajtó, de a bagolyajtó jobban hangzik.

Mai műtárgyunk egy igazán különleges kis szerszám. Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy létezik ilyen, de a vele végzett munka végeredményét naponta láttam a házunk előtti parkolóban. A szomszéd srác széjjeltuningolt Ladáján ugyanis ott virított a popszegecsekkel rögzített, rendkívül gusztusos spoiler. Sosem értettem, hogy mire volt jó ez a légterelő - gondolom, terelte a léget - de legalább rondán volt felfogatva. Még kicsi voltam és nem igazán tudtam elképzelni, hogy azok a helyes kis szegecsek hogyan kerültek a helyükre.

Sajnos a vezetékes víz mondhatni mindenhol a kemény, ami ellen elég nehéz védekezni. Látható nyomai leginkább a csaptelepeken és a vizes felületeken észlelhető, ha nem védekezünk ellene szinte napi rendszerességgel. Ha pedig gyakorta elfeledkezünk e felületek használat utáni tisztításáról, a felületük gyorsan veszít a fényéből és megjelenik a fátyolos lerakódás a csapokon, csempéken és egyéb nedvesen hagyott kerámia felületeken is. Utána pedig már csak jelentős plusz munkával lehet e felületeket újból csillogón tisztává varázsolni.

A mai napon könnyedén egy tömegrendezvényen találhatja magát az ember. Vannak, akik nem üres kézzel érkeznek. Miközben, transzparenssel a kezében, ki ezért ki azért tüntet, vagy ellentüntet, esetleg megemlékezik, eszébe sem jut, hogy tábláját ugyanúgy készítette, mint az ellentáborban megemlékezők némelyike. Tuti tippeket találtunk a témában, melyeket érdemes egy ilyen tábla elkészítésekor átböngészni. Délutánig van még idő nekilátni. Az alábbi kisfilmből megtudhatjátok, hogyan.

Megint posztbejegyzést kell írni. De miről? Ez a nap is pont úgy kezdődött mint a többi. Egyszer csak reggel lett, kikászálódtam az ágyból, kerítettem kávét, stb-stb… most meg már este van. Mindjárt lehet menni aludni megint. (Mondtam már, hogy milyen gyorsan elszáll az élet?)

Már volt szó itt a blogon arról korábban, mit is gondolunk az otthoni barkácsolásról, és egyáltalán az saját kezünkkel végzett munkáról. Azt a posztot IDE kattintva el tudjátok olvasni.

Ez a pár sor most inkább arról szólna, hogy hogyan is viszonyulunk az olvasóinkhoz. A Blog ugye már több mint egy éve működik, látogatottsága folyamatosan nő. Nem volt titok sosem, hogy ez nem egy egyszemélyes blog, hanem többen - különböző végzettségű és különböző szakterületeken dolgozó emberek - írjuk. Aki figyelemmel követ már a kezdet óta minket (talán meglepő, de vannak ám ilyenek is!) észreveheti, hogy a posztok szerkezete, a blog tartalma folyamatosan alakul. Nyilván mi is próbálkozunk, a bevált témák mellett folyamatosan keresünk olyan új területeket, amiről érdemes írni.

A hagyományos festésű faldekorálást elég nehéz kivitelezni, ám ma már van ennek egyszerűbb módja is. A tapéta boltokban kapható, különféle színű és mintázatú fali matricákkal ez szinte gyerekjáték. Alapfeltétele, hogy a fal felülete lehetőleg sima legyen, ami elősegíti a különféle nagyságú és mintázatú matricák falra ragasztását. Előnye, hogy utólag könnyen, a fal károsodása nélkül eltávolíthatók, esetleg cserélhetők egy újabb változatra. Ezekkel gyorsan és főként könnyen a nagy üres falfelületek egyedivé és dekoratívakká tehetők.

Fotó: falmatrica.net

A kertészeti és kertépítő magazinokat kedvelő, vagy épp építkezésben, kertrendezésben érdekelt olvasóink már biztos találkoztak a "folyóka" nevezetű műanyag vagy beton anyagú tárgyakkal. Ezek különböző méretű, általában ráccsal fedett vályúszerűségek. A sokszor meglehetősen futurisztikus kialakítású tárgyak valóban nagyon mutatósak tudnak lenni. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy valóban fontos alkotói-e egy kertnek?