Furdancs

Bár az idei tél igazán nem volt kemény, azért a ház körüli jószágok éjszakai szállására érdemes áldozni némi munkát. Egy barátomnál jártam tegnap, aki amúgy zongorista, de roppant igényes barkácsoló is. Nála találtam ezt a házikót, épp akkor készült el vele, még ragadt rajta a festék.

Most, hogy végigvettük, hányféle szempontot is kellene figyelembe venni egy sörkollektor építésénél, itt az ideje, hogy hozzálássunk a sajátunk építésének. Ezt persze tudományosan, gondosan méretezve kellene elkészíteni. Azonban a helyzet az, hogy a korábbi értekezésünkben összeszedett rengeteg szempont igen sokrétű háttérmunkát igényelne. Konkrét számítások, amelyek alapján el lehetne indulni, sem nagyon léteznek. Ezért aztán arra jutottunk, hogy a mi projektünk egy olyan kollektor lesz, amiben több minden is változtatható/cserélhető lesz. És ha elkészül, elkezdünk mérni. Aztán hátha kikerekedik ebből az egészből valami használható segédanyag az utánunk következőknek...

Nyakunkba szakadt a tél. Igaz, erre azért valamelyest számíthattunk, de hát a holnap mindig egy másik világ, mint tudjuk, így aztán a különböző téli előkészületek messze nem haladtak úgy, ahogy kellett volna. Vonatkozik ez például a mindenféle ház körüli jószágok téli szállásának kitalálására is.

Nálam ezek közül is a leginkább kérdéses a macskák elhelyezése. Nyáron sok gond nincs velük, alszanak ahol épp kedvük van:

Múlt héten szóba került itt a blogon, hogy rendrakáskor rengeteg apró szerelvényre, csavarra, alkatrészre akadhat az egyszeri Furdancsos. Amit persze jó volna fajtánként és méretenként szétválogatva elrakni, de hát megfelelő számú doboz és rekesz a földön nincs.

Pedig van. És ehhez nem is kell más, csak néhány éhes macska...

A macskával kezdődött minden.

Itt nálunk a konyhában tízen éve, mióta itt lakunk, náddal/hánccsal szőtt ülőlapú fenyő székek állnak az étkezőasztal körül. Aztán az elmúlt télen a macskák valami miatt rákaptak, hogy a székek fonatát élesítsék a körmüket. Ez aztán pár hónap alatt elfogyasztotta az ülőfelületet.

A család kedvenceit, nevezetesen a kutyákat és macskákat főleg a házi kertekben nehéz kordában tartani. A nevelésük mellett a mozgásukat korlátozandó számos eszköz használatával az esetleges károkozásuk, kóborlásuk azonban számos módon és különféle eszközökkel hatékonyan csökkenthető.

Városi legendaként kering egy történet egy cicáról, aki máig nem tisztázott módon jutott hozzá a bontatlan dobozban található májkrémhez. Röviden annyi történt, hogy egy srác megkérte egy barátját, hogy amíg néhány napig külföldön van, etesse a macskáját. Úgy látszik a barátot felkészületlenül érte a feladat és nem tudni, miért bontatlanul tálalta a cicának a májkrém konzervet. Ügyes. Néhány nap elteltével a hazaérkező srác, a macska által kibontott konzervdobozokkal teli konyhába érkezett. Mai ajánlatunk sem pótolhatja az emberi gondoskodást, de a mindennapokban azzal a nyugalommal lehetünk távol kedvencünktől, hogy cicánk legalább száraz eledelhez jut, az általunk előre beprogramozott időben és mennyiségben. Az alábbi képeken maga a szerkezet látható, a videókon pedig egy tesztüzem a működéséről. Nem mondom, hogy nem csinál koszt a tál körül, de majd a cica összeszedegeti.

Nyakunkon a karácsony! Simán lehet, hogy a legnyugodtabb kis házikedvenc is kifordul önmagából a karácsonyi készülődés forgatagában. Olykor előfordul, hogy ez ámokfutásba csap át, és ha például ez a kis kedvenc egy macska akkor a pszichózisnak a frissen felállított karácsonyfa láthatja kárát. A neten találtam egy megoldást e probléma elkerülésére. Szerintem nem kell túl komolyan venni!

Forrás: fuck yeah dementia!!1!