Furdancs

A tegnap kezdett cikkünk végén ígértük, hogy adunk néhány általános támpontot az elektromos szerszámok kiválasztásához. Természetesen tudjuk, hogy különböző gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező olvasóink vannak, néhány tanácsot talán lesz aki megmosolyog, de én bizony ezen szempontokat végig szoktam venni.

Régi mániám a gyanúsan olcsó termékek, kéziszerszámok elleni küzdelem. Ha megnézzük bármelyik barkácsáruház reklámkiadványát, rögtön feltűnik, hogy akár tízszeres különbség is lehet két azonos funkciójú és hasonló névleges teljesítményű elektromos szerszám ára között. Ha hozzá vesszük a kérdéshez azt is, hogy ráadásul az áruházakban az igazán jó nevű márkák profi termékei általában nincsenek is jelen, még érdekesebb a helyzet. Sokan mondják persze azt, hogy ők csak keveset használják az adott gépet, ezért nekik felesleges a drágább márkát választani. Az különben is csak a név miatt kerül többe, belül mind egyforma.

A kérdés persze lehet az is, egyáltalán kell-e szeretni a szerszámokat, vagy elég használni? Lehet, hogy sokak számára maga a felvetés is furcsa, elmondom gyorsan, nekem miért jutott eszembe. A Furdancs bloghoz hasonló, otthoni, sajátkezű munkavégzést népszerűsítő blogok igazi lelőhelye az Észak-amerikai kontinens. A sokak által praktikusnak tartott amerikaiak és kanadaiak sok hasonló tematikus oldalt és blogot szentelnek a témának.

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

Talán olvasóink között is akad néhány idősebb ember, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor a használati tárgyak -a szerszámok is- igényesen és szépen voltak elkészítve. Nem azért, mert esetleg épp egy prémium gyártó termékei voltak, nem is azért, mert őrült drágán, a minőség kiemelésével akarták eladni, hanem pusztán csak azért, mert egy tárgy, aminek az elkészítésébe időt és energiát fektetünk, csak korrekt minőségben készülhet.

Ez persze már elég rég nincs így. Sőt, vannak, akik szerint soha nem is volt. Legalábbis a mi univerzumunkban nem.

E heti tartós és minőségüket bizonyított tárgyainkról szóló posztunkban egy kesztyűről emlékeznék meg. Ez a kesztyű már bőven túl van a fénykorán, igazából ez az írás inkább csak egy megemlékezés a kedvenc kesztyűmről.

Egy új sorozatot indítunk itt a Furdancs blogon. Miután sokszor és sok posztunkban törtünk már lándzsát a minőségi termékek mellett, úgy gondoltuk írunk néhány posztot olyan szerszámokról és termékekről, amelyeket magunk használunk, és élettartamukkal, megbízhatóságukkal valóban bizonyították a minőségüket. Mielőtt valaki megjegyezné: ezek nem pr cikkek, tehát nem az adott gyártók támogatásával jöttek létre, egyszerűen a szerint kerülnek ide a bemutatott termékek, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk velük.

Legtöbbünknek vannak olyan álmai, amelyeket azzal a bizonyos legendabeli lottóötössel lehetne megvalósítani. Ezek persze sokfélék lehetnek, álmaink házától egy extrém drága gitáron át a saját repülőgépig sok minden beleférhet ebbe a kívánságkosárba. Azonban azok esetében, akik végeznek valamilyen fizikai jellegű "alkotómunkát" és ezt szeretik is csinálni, alighanem tartalmaz ez a kosár néhány gépet is. Olyanokat, amelyek esetleg az adott hobby végzéséhez ugyan túlságosan profik (értsd: drágák), ugyanakkor az általuk nyújtott minőség, és a velük végzett munka egyaránt különleges és csábító lenne. Mint gyakorló asztalos, nekem is vannak ilyen gondolataim, időnként én is körbenézek a neten, mit is vennék abba a képzeletbeli álom-műhelybe.