Furdancs

Nem, nem lesz zombi. A láncfűrészt eredetileg orvosi célokra találták ki a XVII. században, segítségével kisebb károkozással tudták a csontokat fűrészelni.

Kép: Wikipédia

Érdekesség, hogy a modern láncfűrészek történetének kezdetén, az 1920-as években, pár évvel korábbra datálódik az elektromos láncfűrész kifejlesztése, mint a benzinesé. Az első szabadalmi jogokat Andreas Stihl jegyeztette be, az ő nevével fémjelzett cég máig is az egyik legismertebb gyártó. ("Stahl Judit, Stohl Buci, Stihl fűrész", ugyebár.)

A korai példányok még akkorák voltak, hogy két ember kellett a működtetésükhöz, akár kerekeken is lehetett gurítani őket. A kohászat fejlődésével a felhasználható acél és alumínium alapanyagok minősége javult, a belsőégésű motorok is egyre kifinomultabbá váltak, így ma már kifejezetten könnyű, mondhatni kompakt láncfűrészek is kapható.

Ez például egy kevesebb mint 4 kg-os láncfűrész

Az esőerdőket manapság láncfűrésszel és fakitermelőgépekkel vágják ki, itt sem látni baltát, a tüzelőfa a tüzép telepeken terem, mégis minden magára valamit adó szerszámgyár tart a kínálatában néhány baltát.
A címben szereplő tárgyak nagyjából ugyanazt jelentik: egy fanyélre rögzített, a nyéllel párhuzamos vágó éllel rendelkező acélfejet. Szekercének a kisebb méretű, általában fafaragásra használt szerszámokat hívjuk, a balta szintén kisebb vagy közepes méretű, a fejsze pedig a három közül a legnagyobb. Angolul a kisebb méretű eszközökre a hatchet, a nagyobb méretűekre pedig az axe szót használják. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban jobbára a balta és a fejsze megnevezést fogom használni.)
Ezeknek a szerszámoknak a méretét a fej tömegével és a nyél hosszával jellemzik: a kisebb méretű szekercék és balták feje 300-1000g körül van, a nyelük hossza 25-50cm, a nagyobb balták és fejszék feje 1000-2500g, nyelük 60-90cm.
A balták és a fejszék fejét kovácsolással készítik acélból. Ez lehet gépi kovácsolás, de nagy kereslet van a hagyományos, kézi kovácsolással készült baltákra, az akár 50-70.000 forint körüli árak mellett is.

Hogy megértsük, egy kézzel gyártott fejsze mennyire nemes szerszám, íme egy idézet a Lee Valley & Veritas, a tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő szerszámgyártó és szerszámkereskedő honlapjáról (a svéd Gränsfors fejszék leírásában):

"Ezek speciális felhasználási célra készített fejszék. Ha egy sima fejszére van szüksége, kérjük vásároljon egyet a helyi szaküzletben vagy üzletláncban. Ezek nem arra valóak, hogy fák gyökereit csapkodják velük."

("These are special-purpose axes. If you want a utility axe, please buy one from your local hardware or chain store. These are not for chopping roots.")

A nyél általában hikorifából készül, de használnak még kőrist is. A fa erezetének természetesen a nyél hosszanti irányával párhuzamosan kell futnia. A fejet ragasztással és ékkel rögzítik a nyélhez.

Hangulatos videó egy lett manufaktúrából (Neeman tools)

Nagyobb gyártók kínálnak acél (akár a fejjel egybekovácsolt kivitelben is) és üvegszálas nyelű baltákat is.

Acél balta

Fejsze üvegszálas nyéllel

Múlt héten a csavarkulcsokról volt szó, jöjjenek most a dugókulcsok, úgyis rokonok.

A csavarkulcsokat használjuk csavaranyák és hatlapú fejescsavarok meghúzására, valamint a reklámok fontos kellékei: akinél csavarkulcs van, az kemény fizikai munkát végző ember. Az úr például se nem bölcsész, se nem közgazdász:

Igen, nem is csavarkulcs van nála, hanem Stillson kulcs, érdemes megfigyelni a fogazott szájat, azzal tud rámarkolni a csőre. Aki ezt kiszúrta, annak felesleges tovább olvasnia. Forrás: lexmachinaphoto.com

Forrás: xkcd

Pár ezer évvel ezelőtt az volt a kiindulópont, hogy ha szeretnénk méregetni, akkor a mérőeszköz legyen minél strapabíróbb: készüljön kőből, fából, fémből. És már akkor is tudták, hogy nem egységnyi hosszú mérőeszköz kell, hanem olyan, amivel többféle távolságot lehet mérni:

51,85cm hosszú sumér könyök Kr. e. 2650. Forrás: Wikipedia

A létra olyan természetességgel tartozik mindennapjainkhoz, hogy bizton állíthatjuk, nincs felnőtt ember a világon, akinek ne lenne határozott fogalma róla.

A létrát legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, hogy: "távolság (jellemzően magasság) áthidalására szolgáló eszköz". A létra funkciója több más, hasonló eszközzel sokszor összemosódik. Így például a heveder, a hágcsó, a lépcső, mind egy-egy előnyös kiviteli alak a távolság áthidalásához. A létra, mint objekt számos megoldását találjátok ITT.

A tolómérő, tolómérce vagy külföldiül subler (angol nyelvterületen: Vernier Calliper), nagy kedvencem volt a suliban. Főleg miután megtanultam leolvasni a varázslatos elnevezésű nóniusz-skáláról a mért értéket. A subler elnevezést német eredetűnek gondoltam, aztán amikor egyszer Németországban arra ragadtattam magam, hogy kérjek egy "sublert" a helyi szakitól, akkor Hans úgy nézett rám, mint aki nem látott még hülyét. Lehet, hogy a kiejtésemmel volt baj, mindenesetre a félórás könyörgésem végére már tulajdonképpen svédül beszéltem. Megpróbáltam megkeresni a subler név eredetét, és bevallom, először nem találtam. Aztán elvetődtem egy német nyelvű oldalra, ahol a tolómérőről értekeztek és szemben találtam magam ezzel a mondattal: Der Messschieber (auch Schieblehre oder Schublehre) ist ein Längen-Messgerät. Ebből számomra egyértelműen kiderült, hogy a subler elnevezésnek van némi köze a tolómérőhöz. Ezek után végképp nem értem, hogy Hans mit értetlenkedett. Majd a kommentekben megmondjátok.

Ma egy olyan eszközről fogunk tanulni, amivel én gyerekkoromban leginkább kardoztam. A felnőttek legnagyobb örömére. Ez a vízmérték. Nevezik még libella műszernek is, én leginkább vízszintmérőnek szoktam hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen. Majd ti megmondjátok.

Aztán felnőttkoromban is találkoztam a vízmértékkel, legutóbb nem is olyan rég. Talán emlékeztek rá, hogy amikor Árpi barátommal ajtót szereltünk a helyére, nagy szerephez jutott ez a műszer. Anyáztunk is rendesen, hiszen, mint Árpi mondta: "itt az összes kőműves részeg volt". Én megengedőbb voltam. Talán nem volt jó a vízmértékük.

Mai főhősünk egy igazi rosszfiú a reszelők között. Fajtársaihoz képest óriási fogakkal rendelkezik, melyek határozott megjelenést és tekintélyt kölcsönöznek neki. Ha jól emlékszem, akkor hallottam egyszer egy olyat, hogy "nem minden reszelő ráspoly, de minden ráspoly reszelő". Egyszerűbben: a ráspoly a reszelők "családjába" tartozik, mégis egy külön "kasztot" alkot. Ráspoly elnevezés a német "raspel" szóból ered, de angol nyelvterületen is a "rasp" kifejezéssel illetik ezt a nagyszerű szerszámot.

A saturól két meghatározó élményem van. Az egyik a haverom azonos nevű kutyája, aki egy napos délután úgy tépte le rólam a gatyát, mintha rajtam se lett volna. A másik a Casino című film idevágó jelenete (18+) Nem tudom, melyik volt nagyobb élmény. Emellett, bármilyen meglepő, a satu egy szerszám is. Nem is akármilyen. A satu a rögzítőszerszámok terminátora.