Furdancs

Ha a vágót a munkadarab felületéhez viszonyítva 90°-nal kisebb szögben tartjuk és így mérünk rá kalapácsütéseket, faragást végzünk.  A vágó forgácsoló-teljesítményét a metszőszög jelentősen befolyásolja, ezért az ékszöget és a hátszöget jól kell megválasztani.

A faragás elve

A leválasztott forgács vastagsága a hátszög megválasztásától függ. A vágó helyes tartását munka közben próbálgatással határozzuk meg. Ha túl meredeken tartjuk, a vágó mélyen hatol be az anyagba, ha kis szögben tartjuk, elcsúszik rajta. Különböző anyagokhoz különböző élszögű vágókat használunk. 

Faragáskor ügyelnünk kell a pontos, biztos ütésre, valamint a kalapács nagyságának megválasztására. Pontatlan ütés következtében a vágó éle lepattanhat, kezünk megsérülhet. A megfelelő kalapácsot úgy válasszuk meg, hogy a laposvágó élének minden mm-nyi szélességére kb. 40 g, a keresztvágóra pedig 80 g kalapácssúly essék. (Például 25 mm élhosszúságú laposvágóhoz 25x40 = 1000 g = 1 kg súlyú félkezes kalapácsot használjunk.)

A jó faragás alapfeltétele a helyesen megköszörült, jól megedzett és megfelelő hosszúságú vágó. A túl hosszú vágó rezeg, a túl rövid vágót pedig nehéz tartani, és könnyen megsérthetjük vele a kezünket. Az ütő hatás szempontjából előnyösebb a rövid vágó.

Testtartás faragás közben

A kalapács nagyságát a vágó nagyságához, ill. a faragandó felület szélességéhez mérten kell megválasztani. Szívós anyagok (pl. acél) faragásakor a vágó élét és a faragott felületeket időnként olajjal kenjük meg.
A munka üteme faragáskor nem lépi túl a 60 ütés/perc értéket. Intenzív faragáshoz, amikor az egész kar dolgozik, az ütések száma 45 ütés/perc. A dolgozó által faragáskor felvett testtartás az ábrán látható. A jobb lábfej a satu szimmetriasíkjára merőleges helyzetben van. A bal lábfej fél lépéssel előbbre helyezkedik el, a satupofák síkjától 70°-os szöggel elfordulva.

Az ütés ereje főleg a kalapács súlyától és a dolgozó karjának erejétől függ. Erős ütéseknél az ütés általában 15...20-szor nagyobb a kalapács súlyánál. A kalapácsütés iránya pontosan a vágó hossztengelyével essen egybe. A vágót akkor tudjuk biztosan vezetni, ha a vágóéi a munkadarabhoz képest ferde. Ha a vágóéi párhuzamos a munkadarabbal, akkor az él felfekvési felülete rövidebb, az ütés hatása pedig kisebb.
A kalapács talpa és a vágó feje mindig zsír- és olajmentes legyen, mert így a kalapács nem csúszik le róla, hanem kissé tapad.

A vágóél ferde irányú elhelyezése faragáskor

Ahhoz, hogy faragás közben a satuba fogott munkadarab az ütések nyomán ne mozduljon el, ki kell támasztani. A kitámasztáshoz fából készített tuskót, alátétet alkalmazunk.

A munkadarab kitámasztása faragáskor

Faragáskor a munkadarabot mindig úgy fogjuk be a satuba, hogy az álló pofával szemben üssünk, mert így az ütést a munkapad könnyebben felveszi. Faragáskor a munkadarab végéhez közeledve gyengébbeket üssünk, hogy megakadályozzuk az anyag széleinek letörését vagy a forgács elrepülését. Az elrepült forgács munkatársaink testi épségét veszélyezteti. Rideg anyagoknál a sarok letörését úgy akadályozzuk meg, hogy az ellenkező oldalról faragunk.

A sarok letörésének megakadályozása

Tekintetünket mindig a vágó élére és ne a fejére irányítsuk, hogy egyszerre a munka menetét és a vágó helyes tartását is figyelemmel kísérhessük. A kalapáccsal lehetőleg egyenlő időközökben és egyenlő erővel üssünk a vágó fejére. Ügyelni kell, hogy ütéskor a kalapács közepe a vágó fejének közepére üssön. Ha a faragást jól begyakorlott mozdulatokkal végezzük, teljesítményünket nagymértékben fokozni tudjuk.

 A faragás sikere függ:
 - a szerszám helyes megválasztásától, a vágó élezésétől;
 - a kalapácsot tartó kéz helyes mozgásától;
 - a mozgás ütemétől;
 - a vágóra mért ütések biztosságától;
 - az ütés erejétől (a kalapács súlyától) ;
 - a vágó beállítási szögétől;
 - a munkadarab helyes befogásától, felfektetésétől.

Ha a munkadarabról vastagabb anyagréteget kell leválasztani, a faragást több rétegben végezzük. Vékony forgácsok leválasztásához ugyanis kisebb erőkifejtés szükséges, és a munkát több rétegben gazdaságosabban tudjuk elvégezni. Az egy rétegben leválasztható forgács vastagsága a megmunkált anyagtól függ.  A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 3 mm-es fémréteg egyszeri lefaragásához több idő kell, mintha két ízben 1,5 mm-es réteget faragunk le.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.