Fotózás egyszerűen?

Korábban, a szép emlékű 'tartós vasak' sorozatunkban megírtam, hogy a fényképezőgép bizony a blogok írásával foglalkozóknál munkaeszköz a javából. Azt is megmutattam akkor, hogy az én gépem bizony egy még 2006-ban beszerzett Pentax tükörreflexes masina. Amit tavaly sikerült lecserélni egy bridge gépre, de aztán a használat közben kiderült, hogy a mégoly okos bridge gépek sem veszik fel a versenyt egy tükörreflexes masinával. Különösen, hogy most már jó ideje zenei blogot is írok, és koncertet fényképezni bizony nem egyszerű szakma. Mostanra sikerült végre beszerezni - a zenei blog egy nagylelkű támogatója révén - egy alkalmatos új tükörreflexes gépet, és az e fölött érzett öröm juttatta eszembe, hogy talán a fotózásról is lehetne írni egy rövid eszmefuttatást ide a blogra.

 

A poszt címe eredetileg az Instant Get kifejezés lett volna, végül mégis ezt az egyértelműbb fotós címet kapta. Bár a kifejezést inkább az azonnal megszerzendő tárgyakra alkalmazzák, de úgy gondolom, az azonnal megszerezni és használni kívánt tudásra is épp így vonatkozhat. Hiszen nem csak egy jóképű fotómasinába lehet beleszeretni, hanem mondjuk egy elkészült fotóba is, amely nyomán azonnal mi is legalább ugyanolyan képet szeretnénk lőni... 

Egy barátommal beszéltem a facebookon a minap. Egy sétányt ábrázoló képet küldött át, és azt írta mellé, hogy neki bezzeg sosem sikerül ilyen minőségű és élességű képeket kreálnia. A barátomról tudni kell, hogy meglehetősen érdeklődik a technika iránt, és az anyagi lehetőségei is megengedik, hogy viszonylag naprakész arzenállal rendelkezzen mindenféle számítástechnikai eszközből, amelyeket persze a munkájához is használ. Normális fényképezőgépe ugyanakkor egyelőre nincs, mostanában gondolkozik valamilyen gép vásárlásán. És persze dolgozik látástól-mikulásig, van egy csomó gyereke, és épp építkezik is, szóval ideje nemigen van. 

A lényeg, hogy válaszképpen küldtem neki egy linket valamelyik fotósblog mélységélességgel foglalkozó írására. Amit megköszönt, de némi oda-vissza üzenet után kiderült, hogy azért van gondja a gyors mozgás megörökítésével, vagy épp az ellenfényben való fényképezéssel is. Vagyis pont azokkal a dolgokkal, amelyek nem az alapszintű fotózáshoz tartoznak, és amelyek elsajátításához bizony szükség van némi elmélyedésre a fényképezés elméletében.

Ki is fejtettem ezt neki, mire azt mondta, hogy jó-jó, de igazából erre - mármint a tanulásra, hosszú elméleti értekezések olvasására - nincs ideje, és ha témát keresek a blogra, igazán írhatnék mondjuk erről pár posztot, amolyan 'csináljunk jó képeket könnyen-gyorsan' stílusban. Erre az volt a válaszom, hogy van épp elég profi fotós fórum meg blog. Igaz, ezek néha hosszabb lélegzetű értekezések, de én egyszerűen nem gondolom, hogy az igényes fotózás esetében meg lehet spórolni az alaposabb elmélyedést a témában. Olyan ez, mint a hangszeres játék tanulása. Tisztában kell lenni minden alapfogalommal, át kell látni az összefüggéseket, és gyakorolni kell rengeteget. Aki ezt az időt nem tudja rászánni, az vegyen egy okos automata gépet, majd az gondolkozik helyette. Nyilván nem fog díjnyertes fotókat készíteni (bár egy adag szerencsével még az is összejöhet), de a mai automatikák azért már tényleg okosak, igazából rossz képet sem igen hagynak lőni. A jó képhez persze még jó kompozíció is kell, ez pedig feltételez bizonyos 'fotós' látásmódot. Ez vagy megvan valakinél, vagy nincs, bár bizonyos fokig ez is fejleszthető. (Jómagam inkább ebben vagyok erős, mintsem abban, - mint mondjuk apám volt - hogy szemre, pontosan megmondjam, az adott fényviszonyhoz és témához milyen blende és zársebesség való. Persze ő még analóg fényképezést művelt, akkoriban muszáj volt ilyen képességet kifejleszteni. 24/36 kocka nem valami sok...) 

Szóval azt gondolom, bár manapság nem divat túlságosan elmélyedni egy adott témában, ráadásul az egyre fejlődő technológia a tudás esetleges hézagait egyre ügyesebben tölti ki, azért van szerencsére pár olyan terület, ahol - ha igazi eredményt szeretnénk elérni - bizony tanulnunk kell. Ilyen mondjuk a fényképezés is. És ez jó. 

Az egészről egyébként eszembe jut Benjamin Hoff egyik Tao magyarázó könyvecskéjében olvasható gondolat, amely valahogy így szól:

"Régen egy kungfu mester egész életében tanulta a kungfut. Mire eljutott arra a szintre, hogy puszta kézzel végezni tudott bármelyik ellenségével, addigra megfelelően bölcs volt ahhoz, hogy ezt a képességét ne használja. A mai kor ezzel szemben arról szól, hogy bemegyünk a boltba, megvesszük a 'Szombat Esti Special' -nak csúfolt olcsó pisztolyt, és bárkit lepuffanthatunk vele gondolkodás nélkül..." 

Az élet számtalan területén megvehetjük készen a tudást, a képességeket. És bár a fényképezés témakörében ennek nincs akkora jelentősége, de tudnivaló, hogy ezzel rögtön az összes felelősséget is lerázzuk magunkról, hiszen igazából nem a miénk a tudás, mi csak használjuk. A felelősség azé, aki kitalálta a terméket, nem? Hát nem. De ez már egy másik poszt témája lesz talán...


Ennyi a mai töprengeni való. És ha kitöprengtük magunk, nézzük át a mélységélesség, a zársebesség és mondjuk a kompozíció fejezetét valamelyik szakkönyvben. Aztán holnap fellapozhatjuk a következő fejezetet.

A képek a National Geographic-től származnak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek