Furdancs

Arra gondoltam, hogy a mai és a holnapi posztot művészettel kötöm össze. Az alábbi dal tökéletes hidat képez a két bejegyzés között. Mondjuk ezt jelen pillanatban csak én tudom, hiszen csak én ismerem a holnapi poszt témáját. Páratlan vaslogikával azért kikövetkeztethető, hogy mivel készültem holnapra. Addig is hallgassátok Ferót!

A láncfűrész az a szerszám, amiről még a fiúk is azt gondolják, hogy 20%-al férfiasabbá teszi az embert. Aki használta már valaha ezt a csodálatos eszközt, átélhette azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, ahogy belehasítunk vele egy kiszerelt ajtófélfába. Aztán azt is, amikor megtaláljuk vele a benne felejtett zsanért. Ezzel a szerszámmal a kezében a legnyeszlettebb rendszergazda haverom bicepsze is nagyobbnak tűnik. Egyszóval férfias kis játékszer. Nyilván sok embert, köztük úgynevezett művészeket is megihletett a motoros fűrész. Nekem a Hello Kittys a kedvencem. A fotóra kattintva egy finom kis gyűjteményt találhattok arról, hogy milyen irányban kreatívkodtak, többek között a cukrászok.

Aki sikamlós témát sejtve kattint a posztra, az jobb, ha most rögtön odébbáll. Arról a kérdésről fogunk most értekezni, amelyet a "Szereljünk fel karnist!" posztban csak futólag említettünk: hogyan rögzíthetünk lyukba? Lyuk pedig sokszor több van a masszív anyagnak vélt fal mögött, mint egy ementáli sajtban!

Nem tudnám felidézni, hogy miként találtam rá a témára. Lehet, hogy kicsit stresszesebb napokat éltem, vagy csak annyira fáradt voltam, hogy hagytam, hogy a kezem önkéntelenül vándoroljon a billentyűzeten. Soha nem fogom megtudni, mindenesetre ráleltem egy oldalra, ahol egy igen jól sikerült, fotókkal is megtámogatott leírást találtam a korabeli kivégzőipar legsikeresebb eszközének elkészítéséről. Ez a szerkezet nem más, mint a guillotine, más néven a nyaktiló. A rövid bevezetőben jelzik, hogy funkcionálisan ez az eszköz nem az igazi, de mondjuk halloweenra kiegészítő kelléknek remekül megfelel. Tudom, a halloween már elmúlt, de ha minden jól megy lesz jövőre is. Az elkészítés módja IDE kattintva érhető el. A végeredménynek pedig valahogy így kellene kinéznie:

Nyilván szeretnétek áttanulmányozni a nyaktiló történelmi múltját is. ITT megtehetitek.

A múltkori sörnyitós poszt egyik kommentjében leltem rá erre a mondatra: "eddig talán a legextrémebb megoldás, aminek szemtanúja voltam, az a mobiltelefonos sörnyitás volt." Erről eszembe jutott, hogy ilyen élményem nekem is volt az idei futball EB egyik meccse alatt. Talán már hallottatok Dani barátomról. Amikor a meccs előtt rám tört a felismerés, hogy nincs egy darab sörnyitó sem a környezetünkben, Dani pókerarccal vette elő a céges mobilját és pattintotta le vele a kupakot. Ez fotóért kiált, üvöltöttem. Erre ő csak annyit mondott: NOKIA - Connecting People. A telefonon látszik, hogy nem először használta e célra.

A munkavédelem fontos. Nem mindenkinek. Vicces fotógyűjtemény a témában, a vasárnapi ebéd mellé.

Elérkezett az örömteli pillanat, amikor a Furdancs Blog olvasói levelet kapott. Ráadásul egy kétgyermekes anyukától, aki a barkácsoláshoz kötődő viszonyáról írt egy rövid merengést. Olvassuk együtt Júlia levelét!

Korunk egyik nagy találmánya a villanybojler. Hozzáteszem, hogy népszerűségén sokat dobott a Star Warsban nagyot alakító R2D2. Legalábbis nálam a bojler volt a sztár a háztartásban. Tekintve, hogy távfűtéses lakásban nőttem fel, csak a nagymamámnál volt lehetőségem közelebbről találkozni "kis" kedvencemmel. Akkor viszont órákig képes voltam a nagy fehér henger előtt álldogálni és a bagzó macska tekintetével nézni a csodát. Én még a Hajdú feliratot is R2D2-nek láttam. Aztán elmúlt a gyerekkor és vele együtt a perverz viszonyulásom ehhez az egyszerű háztartási eszközhöz. A rajongás helyét a műszaki érdeklődés vette át. Itt jegyezném meg, hogy világéletemben féltem az elektromosságtól. Legalább annyira, mint csempész a vámvizsgálattól. Na de egy hibám se legyen?

Minden háztartásban kell lennie legalább egy hangszernek. Én ezt simán törvénybe foglalnám, ha egyszer annyi agysejtemet veszíteném el, hogy a törvénykezés közelébe engednének.

Szegénykém