AJÁNLÓ
 
05:00
2015. 08. 28.
Korábban többször írtunk már idén 25. évébe lépő öreg Escortomról. Aztán az írások...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 08. 28.
Az öregautós sorozatunk egy ideig szünetelt, mert a rendelkezésünkre álló öreg (na jó,...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 08. 28.
Péntekenkénti öreg autós sorozatunk jó ideje szünetel, ugyanis az apropót szolgáltató...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 08. 28.
Régebbi autóknál megszokott jelenség, hogy a biztonsági övet kicsatolva az nem, vagy csak...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 08. 28.
Ez az írás igazából az 'öregautó' szerelős sorozatunk első darabja kellett volna legyen....
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Rozsdafoltok 2

Előző írásunkban arról értekeztünk, hogy bizony a rozsda azért egy új autó esetén sem pihen, különösen igaz ez egy jóideje használt jármű esetén. És nem érdemes túl sokáig halogatni a küzdelmet ellene. Nálam szerencsére még csak apró gondok és rozsdakezdemények vannak, hiszen ez a jármű még fiatal, alig múlt 24 éves. De azért talán a tél előtt még érdemes segíteni a bajokon.

 

Azt is írtam, hogy ezek bizony apró gondok, és a legmacerásabb a csiszolás lesz, mert a hibák közel vannak a gumi ablakszegélyekhez. A véletlen azonban a segítségemre sietett egy szerszám képében, amelyik épp erre a problémára kínál megoldást. A már bemutatott multifunkciós gép csiszoló üzemmódja pont ide van kitalálva. A kis kitérésű, de nagyon nagy rezgésszámú szerszám tökéletesen képes lecsiszolni a felületet, anélkül, hogy a mellette lévő gumiban a legkisebb sérülést is okozná. Az a jó ebben a szerkezetben, hogy ha óvatosan és ügyesen mozgatjuk, a hegyes végével akár pusztán csak egy pénzérményi darabot is meg tudunk csiszolni. Persze ehhez kell némi gyakorlás.

Arról is írtam, az első tennivaló a felhólyagzott festék és a rozsda letisztítása volt. Ebben ez a gép tényleg sokat segített.

A második lépés a rozsda maradékénak a lepucolása. Erre is jó volt a gép egy finomabb papírral, de a végső lépéseket már egy kézi csiszolószivaccsal végeztem.

Ezután a hibákat szigetelőszalaggal körberagasztottam, vagyis körbe maszkoltam, majd biztos-ami biztos alapon jött egy rozsdaátalakítós ecsetelés. Ezek olyan vegyi anyagok, amelyek a vasoxidot többnyire vas-szulfáttá alakítják át. Akadnak más kémiai folyamatot előidézők is, a lényeg, hogy az oxid valami semlegesebb anyaggá alakuljon át.

Ez a maszkolás semmi esetre sem tekinthető profinak, és talán szükség sincs rá, bár a gumit azért nem árt védeni az agresszív vegyszerektől. A fényezés védelme is inkább csak akkor indokolt, ha a javításra nem az autó színéhez hasonló festéket használunk, vagy ha el akarjuk spórolni a polírozást. 

Ezek az ecsetelt vegyszerek változó száradási idővel bírnak, érdemes elolvasni a flakonok cimkéit. (Ezt amúgy mindig érdemes megtenni, bár tudom, hogy ritkán tesszük meg, és ha igen, akkor is csak később, ha valami nem úgy alakul ahogy vártuk...) 

A teljes száradás után jön egy rozsdagátló alapozás, mert bár a rozsdaátalakítók általában alapzóként is működnek, az igazi azért a valódi alapozófesték. Ezt végül is spray kivitelben, szórva használtam, mert találtam egy megkezdett flakont a polcon. Mint kiderült, ez az anyag nem szárad valami gyorsan, úgyhogy jelenleg épp itt tartok.

Ha felület még az életünkben átszárad, akkor újra a csiszolás következik, finom, nedves csiszolószivaccsal, persze itt már csak kézzel. Hivatalosan ekkor kéne következzen egy finom késtapaszos felületkiegyenlítés, ez gyakorlatilag az eltávolított festék és rozsdaréteg vastagságát kell visszapótolja. Ezt persze úgy kell felhordani, hogy kicsit több anyag legyen a felületen a szükségesnél, és ha ez is megszáradt jöhet megint egy csiszolás, Akár több lépcsőben, egyre finomabb csiszolópapírokkal. Majd ha minden sima, akkor a jön végre a festés. Azt írtam, hogy ezt is lehet többféleképpen csinálni, az igazi az, ha az elkészült, lehetőleg fújt festéket a szárítás után összepolírozzuk az autó eredeti fényezésével.

Persze ez elég macerás és hosszadalmas folyamat, és ilyen kis hibáknál talán nem is indokolt. Azonban közben a kezünkbe került egy rendes polírozó gép is, amolyan profi szerkezet, a sarokcsiszolók mintájára készült modell. És ha már így alakult, bizony ki is próbáljuk, úgyhogy a befejező posztban már a fedőfesték felvitele után a polírozásról is lesz olvasnivaló. A géphez egy tépőzáras korongot és egy gyapjúkorongot adtak. Erről már írtunk itt a blogon, manapság a speciális szivacskorongok a legjobb választások, ezeket a főbb méretekben utólag is be lehet szerezni, soksor az adott polírozó szerekhez direkt hozzájuk való szivacskorongot ajánlanak, minden polirozási lépcsőhöz más félét. Meglátjuk, igazából azért aligha érdemes egy ilyen öreg autóra annyit költeni, amennyibe egy komplett többlépcsős polírozás anyagszükséglete kerülne.

A jövő hétre kiderül, tartsatok velünk. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek