Furdancs

Teherbíró, sík falakon, amilyenek a panellakások betonfelületei, különösen helytakarékos kialakítási módszerként kínálkozik a gipszkarton lapok közvetlen felragasztása pl. ragasztógipsszel vagy ásványi anyagokból készült ragasztóhabarccsal. Ezáltal a felhasznált lapok vastagságától függően csak mintegy 10 vagy 13 mm-rel nő meg a falvastagság.

A régi bútorok érzékenyek, a lehető legkevesebbet mozgassuk őket. Soha ne emeljünk meg nehéz bútort egyedül, még akkor se, ha kicsi. Ez a bútornak is, nekünk is árt. Mielőtt a bútort megmozdítjuk, távolítsuk el a fiókokat és egyéb mozgatható részeket, nehogy kiessenek. A bútor ajtaját csukjuk be. Amennyiben nem zárható, rögzítsük ragasztószalaggal. Ha az ajtó nem akar csukva maradni, rögzítsük a sarkait ragasztószalaggal, majd kössük körül a bútort spárgával.

Faipari tanácsok következnek lakkozás, lazúrozás előtti felületkezelésről. Bátorkodtam egy ártatlan lambériadarabot csíkokra vagdalni és áztatni, kenni, pácolni, ezzel illusztrálva a leírtakat. Ha a kis felbontású fotókon szinte egyformának tűnik is mindegyik állapot, de az ecset "húzásán" és a festék fogyásán meglátszik a különbség a kezelt és kezeletlen anyag között.

Az alapanyag, száraz lambéria némi csiszolás után

Tökéletes felületkezelés csak megfelelően előkészített fafelületen lehetséges. Nagy szerepe van a szakszerű csiszolásnak. Az első hibát itt követik el a legtöbben. Hiába a drága lakk, minőségi viasz vagy lazúr, bútorunk nem lesz tetszetős, ha nem készítünk megfelelő alapot neki. Ha a felület kitöredezett, karcos, kezdjük durva csiszolóanyag használatával.

A fényforrások sose vakítsanak. A lakás forgalmas helyein (pl. lépcsőn) úgy helyezzük el a világítótesteket, hogy ne vessenek árnyékot.

Pár napja érkezett egy kérdés a Furdancshoz. Ebből a levélből olvashattok pár mondatot:

"Hobbi barkácsoló vagyok és gyakran fordulok a bloghoz tanácsért, tippekért. A mostani problémámra viszont nem találtam választ a korábbi posztok közt.

Úgy hozta a sors, hogy nagyobb lakásba költöztünk, régi pesti bérházba, amihez jár egy nagyobbacska pincehelység is. A pince zárható, száraz, nem büdös, kb 15 nm, ideális műhely lehetne (és lesz is). Az egyetlen problémám, hogy nincs lent áram, és nem is nagyon tudom megoldani. A lent végzett munka főleg bringaszerelés és karbantartás, kisebb bútorok átalakítása, csiszolása, festése, stb lenne, tehát elektromos szerszámok nélkül megoldható. A gond a világítás, szükségem lenne egy (vagy több) olyan fényforrásra ami egy ekkora helységet viszonylag jól bevilágít akár 2-3 órára és szórt fényt biztosít, hogy ne kelljen vinnem vagy állítgatnom ha körbe akarom járni a munkadarabot."

Talán többen emlékeznek a címben hivatkozott - jó 10 éves - számítógépes játékra. A feladat az volt benne, hogy az adott feladványban rendelkezésre álló, mechanikus, vagy épp elektronikus eszközök felhasználásával kellett megoldani feladatokat, mondjuk egy vödör vizzel leönteni egy macskát. Megvoltak a szabályok, tehát hogy egy motor, egy mágnes, vagy épp egy kalapács mire használható, ezek mentén a szabályok mentén lehetett a feladatokat végrehajtani, az egymás hatására működésbe jövő eszközöket megfelelően sorba rendezve.

Ez jutott eszünkbe az imént, amikor kedvenc kormánymű specialistánk műhelyében ezt a szerkezetet fedeztük fel:

Az ilyen lámpákat használhatjuk mennyezeti világításra és dolgozósarkunk megvilágítására is. Ha a lámpát olyan karosszék mögé állítjuk, amelyben olvasunk, ügyeljünk arra, hogy a fénycsóva a könyvre essen, s az olvasó és a könyv között ne keletkezzen árnyék. A fölül szűk, alul kiszélesedő lámpaernyő jó megvilágítást tesz lehetővé, ha a lámpa elég magas.

Tavasszal készítettem egy mesterséges odú prototípust, mert rengeteg madár megfordul a kertünkben. Meg sem próbálkoztam Thoreau dizájn-madárházának igényességével kimunkálni a faházat, mert (ide eredetileg egy jól hangzó magyarázat került, de inkább legyünk őszinték) béna vagyok ilyen finom munkához.

Összeróttam tehát azzal az ígérettel, hogy majd tökéletesítem, mikor érdeklődést látok iránta a kis szárnyasok részéről. Nem láttam nyáron madármozgást a környékén, mikor azonban tüzetesen szemügyre vettem a napokban, egy igazán kényelmes kis fészket találtam benne. A lakásfoglalók rejtetten költöztek be.

Ne legyen túl meleg a szoba, amelyben értékes könyvek állnak. Sose álljanak a könyvek a fűtőtest fölött. A helyiség, ahol könyveinket tartjuk, ne legyen túl száraz, különben a papír töredezni kezd és a kötéstáblák elengednek. A nagyon vastag köteteket tároljuk inkább fektetve. Költözéskor rakjuk értékes könyveinket rongyokkal kibélelt ládákba, így nem tudnak elcsúszni. Ne hagyjunk könyvet az autó hátsó ülésén.

Itt a Furdancs blogon már volt szó az ingatlanok nedvesség elleni szigeteléséről, és arról is írtunk korábban, milyen egészségügyi problémákat okozhat a huzamosan nedves, penészes falu lakás. Az ilyen problémák persze általában az ingatlan építésekor elkövetett technológiai hiányosságok következtében jönnek létre. A 30, 50 vagy akár 100 éve épült épületek esetében a fal és az alapok közti szigetelés hiánya szinte biztosan problémákat okoz, amihez még az elmúlt években - a szokásosnál szélsőségesebb időjárás következtében - a belvíz és a helyi vízkárok is hozzájárultak. A talajból érkező, onnan a falak kapilláris rendszerén felszívódó nedvesség pedig a legveszélyesebb az épületek számára.