Furdancs

Az új nyílászárók természetesen huzatmentesen záródnak, ám a régi, fából készülteknél már aligha lehet erről beszélni. Az okok sokfélék lehetnek, ám többnyire az keretek vetemedése, a zárszerkezeteik kopása és a vastagon rájuk kent festékrétegek is okozhatnak zárt állapotukban huzatot okozó réseket, befeszüléseket, amik azután hézagosságot okoznak. Ez a fűtési idényben fokozott hőveszteséget okoz, ami ellen különféle módon lehet védekezni.

Forrás: ablakfelujitas.hu

A lakások elsődleges "védműve" a bejárati ajtó. A legtöbb illetéktelen behatoló általában itt próbál a lakásokba jutni, feltéve hogy nincs könnyebb útja a behatolásnak. Márpedig a kisebb lakótelepi lakásoknál szinte ez az egyetlen lehetősége a betörőknek, hogy a lakásba jussanak. Egy biztonsági ajtó ezt eleve jelentősen megnehezíti és ez a lakásbiztosítás megkötésének is előfeltétele.

Eseménydús volt a karácsony. Mondhatni, beigazolódott, hogy valóban létezik a "minden a legrosszabbkor romlik el" elnevezésű tréfás népi játék. Nekem kijutott mindenből. Volt részem fali melegítő szerelésben, meglátogatott a mosógépszerelő és lendületből megjavítottam a szenteste kezemben maradt ajtógombot is. Szerintem kezdjük ezzel!

A történet úgy kezdődött, hogy engedve a csábításnak, 24-én éjjel rámentem a maradékra. Fojtásnak belapátoltam volna egy kis beiglit is. Tányért is szerettem volna a süti alá, ugyanis a morzsálásért nálunk halálbüntetés jár. Gyanútlanul nyitottam ki a szekrényt, amikor kezemben maradt az ajtó gombja. Az ajtó visszacsapódott, amitől persze mindenki felébredt. Boldog voltam. Másnapra kitaláltam, hogy miként hozom helyre az ajtógombot. Szerintem dizájnos lett. Fúrógép, kapupántcsavar és egy kis satu kell hozzá. Satum persze nem volt, így gányoltam egy kicsit a papagájfogóval. Majd meglátjátok. Kezdjük!

Az egész problémát az okozta, hogy a kis fagombba beletekert hernyócsavar az évek során "megette" az őt körbevevő fát. Így aztán a menet már nem látta el eredeti feladatát, ettől pedig könnyedén kezemben maradt a gomb.

Ez történt.

Árpival elkezdtük betenni az ajtókat a helyükre. Kalandos körülmények között ugyan, de elég szépen haladtunk. Az előző részben ott hagytuk abba, hogy lemerült a telefonom, besötétedett, nem volt áram, illetve híján voltunk megfelelő mennyiségű pillanatszorítónak.

Egyik barátom, nevezzük Árpinak, vett egy házat. Hónapokkal ezelőtt nekiállt, hogy saját, és családja képére formálja az ingatlant. Tekintve, hogy egy zenekarban játszunk, ennek én kimondottan örültem, mert tudtam, hogy annyira elfoglalt lesz, hogy nem fogunk próbálni. Mint tudjuk, a gyakorlás a tehetségtelenek utolsó mentsvára, vagy aki gyakorol az a zenésztársát szúrja hátba (forrás: J.A.). Szép lassan elfelejtettük Árpit. Eltűnt, nem jelentkezett. Már épp elkezdtünk volna új dobost keresni, amikor jött tőle az e-mail: