Furdancs

Az expandált polisztirol (Nikecell, Hungarocell) hulladéka a leghulladékabb hulladék, nála kényelmetlenebb hulladék talán csak az apróra őrölt üvegcserép és az urán-235. De mi mégis kardfűrészt hordunk és megpróbálkozhatunk valami hasznosat készíteni belőle.

Felhívással fordulunk a Furdancs blog olvasóihoz. A helyzet az, hogy meglehetősen nagy állatbarátok lévén igen komoly mennyiségű állateledeles konzervdobozunk gyűlt össze. Persze konzervdobozból sok mindent lehet csinálni, a mellékelt képeken van is pár ötlet lámpástól a virágcserépen át a cipősarokig. Mi azonban azt gondoljuk, a Furdancs blog olvasói talán ezeknél is jobb és újszerűbb felhasználást tudnak javasolni.

Sokak szerint az olcsóbb elektronikai eszközök már a gyárból kiszállítás után hulladéknak számítanak. Van benne valami, mert már a harmadik aktív hangfalat selejtezem ki pár éven belül. Azonban egy talpas törölközőtartó bevonásával egyedi műhelyhangosítást készítettem és így nem vesztek kárba az értékes fröccsöntött műanyag alkatrészek (irónia, persze).

A kerti ösvény alatt 30 méteren át vizet és áramot vezettem a konyhakert felé. Végpontjára ideiglenes jelleggel biggyesztettem ezt a szabadtéri "áramszekrényt".

Már elég régen megy a Furdancs blog ahhoz, hogy egy-egy poszt megjelentetése előtt viszonylag pontosan meg tudjuk jósolni, milyen jellegű hozzászólások fognak érkezni rá. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden olyan poszt esetén, amelyik valamilyen házilagos szerelésről szól, különösen, ha érintve van elektromos-, víz-, fűtés-, vagy gázhálózat, vagy ahol bármilyen elektromos készülék javítását végezzük el, menetrendszerűen megjönnek a szakemberek. Ők bennünk látják az ördög evilági megtestesülését, amiért olvasóinkat azzal a métellyel próbáljuk mérgezni, hogy ezek a tevékenységek szakember segítsége nélkül is elvégezhetőek.

Az alapanyagok után úgy gondolom, pár szót érdemes ejteni a ragasztókról, pácokról, lakkokról. A modern vegyészet csodákat kínál, persze a használatukat meg kell tanulni, de biztos hogy nagyon sokat segíthetnek a szemrevaló végeredmény elérésében.

A "dekoráció" kifejezésnek van egyfajta kézimunka szakkör feelingje. Nem hiszem azonban, hogy a kreatív kismamák felsőmarón tolnák az anyagot, illesszük hát be a faliképekkel való kísérletezést a barkácsolás kategóriába. Az elkészült művek stílusát némi David Lynch-es romantikával fűszerezett naiv (erdei) fantasy és a népi absztrakt irányzat közé lőném be.

Mikor az ember családi házba költözik, óhatatlanul megragadja a vidéki élet bukolikus idillje és rögtön természetközeli terveket kovácsol. Nálam ez egy autentikus csirkeól képében realizálódott. A poszt dicsérete lesz a gipszkartonnak, mely olcsón és meglepően időjárás-állóan használható a szabadban is.

Amikor vidékre költöztem, a házban egy cserépkályha biztosította a fűtést. Aztán persze csináltunk egy szilárd tüzelésű kazánnal üzemelő radiátoros központi fűtést, de azért a cserépkályhát még használtuk néha, bár egyre ritkábban. Kezdett is füstölni kicsit, aztán meg jobban, úgyhogy idővel teljesen nyugállományba vonult. Én viszont elkezdtem gondolkozni azon, hogy azért egy kandalló mégiscsak kéne egy vidéki házba. Akkoriban még a kandallóbetétek elég drágák voltak, de támadt egy alternatív ötletem…

A romkocsma-projekt sem merült a feledés homályába, bár az már látszik, hogy nem lesz sokkal gyorsabb egy átlagos metró-beruházásnál...

A legfontosabb, és a legnagyobb feladatnak a falak rendberakása látszik. Most nagyjából 50-50% a lepotyogott vakolatú tégla és a többé-kevésbé ép vakolat aránya. Elsőre úgy gondoltam, két megoldás lehetséges a rendberakásra: az első, hogy leverem a vakolatot mindenhol, aztán kezelem valamivel a téglákat, és kész is. Nem lesz persze olyan szép, mint egy direkt erre készült téglaborítás, de a rusztikusság és az esetleges hibák még jól is nézhetnek ki.