Furdancs

Mindig azt gondoltam, hogy vannak szétszedhetetlen dolgok. Mindről kiderült, hogy öt perccel tovább kellett volna nézegetem, hogy rájöjjek a dolog nyitjára. Így jártam a merevlemezzel is. Ugyan mindössze csak egyszer fogtam a kezemben úgy egy winchestert, hogy a szétszerelését tervezgettem, és meg is találtam a kis csavarokat, amiket ki kellet volna tekernem, de annyira misztikusnak tűnt az eszköz, hogy egy idő után inkább csak forgattam a kezemben, mint mókus a makkot. Nem mertem nekiállni. Így aztán bekerült a szétszedhetetlennek ítélt eszközök közé. Ez régen volt, azóta már bátrabb vagyok. Egy merevlemezt nemhogy szét lehet szedni, de még kreativitásunkat is kiélhetjük rajta. Készíthetünk belőle például egy pofás kis asztali órát, rendszergazda barátainknak. Az ITT látható leírás szerint nem is tűnik annyira bonyolultnak a dolog. Hajrá!

Forrás: Instructables

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt belecsöppentem pár gramofonbuliba. Ezek a barátságosnak indult, majd ittasságba torkollt összejövetelek általában arról szóltak, hogy elővettük a padláson talált régi, valóban bakelitből készült lemezeket, és az ecserin vásárolt gramofonon lejátszottuk őket. Ha megengedtek ennyi szubjektivitást, az alábbi habkönnyű dolgozattal ezekre az időkre emlékszem. Él Londonban egy Livia Ritthaler nevű hölgy, aki mikor Angliába költözött, egy ilyen fából, fémből, és némi papírból készült gramofon elkészítésével ütötte el az időt. Nagy csodát ne várjatok tőle, digitalizálni nyilván nem lehet ezzel a szerkezettel, de a dédi lemezeit szépen le lehet vele játszani. Amíg a kezünk el nem fárad.

Ha minden jól megy, hamarosan beköszönt a napsütéses időszak az időjárásban. Nevezzük ezt tavasznak. Jól jöhet némi kétkezi munka, ha a téli inaktív időszakban, a tévénézés közben ellustult tagjainkba szeretnénk életet lehelni. Készíthetünk például egy napenergiával működő sütőt. Pár dolog kell csak hozzá: kartondoboz, képkeret üveggel, alufólia, és Duct Tape. Az üveg jobb, ha edzett, bár kötve hiszem, hogy bárki is edzett üveggel kereteztet képet. Ha a az ITT olvasható leírás szerint jártok el, akkor ezt, a képen látható káprázatos szerkezetet tudjátok elkészíteni. Hajrá!

Nyilván szentségtörés egy hagyományosan bambuszból készült hangszert műanyagcsőből "kifaragni", de ha épp nincs más kéznél, akkor legalább barkácsolunk egy kicsit. A gyerek meg örül, mert apa csinált neki egy nagy furulyát. Párunk szemében pedig újra férfiak lehetünk. A bambuszfurulya, eredeti nevén Shakuhachi (ejtsd: sakuhacsi) történetéről ITT olvashattok bővebben. Azt pedig, hogy hogyan készítsünk egyet műanyagcsőből ITT nézhetitek meg. Szerintem remek kis dolgozat a hétvégére. Az alábbi videón meghallgathatjátok, hogy hogy szól egy ilyen hangszer, ha ügyesek voltatok.

Bár még nem voltam börtönben, de feltételezem, hogy ott egy dologból van bőven. Ez pedig az idő. Ezt is csak a börtönös filmekből sejtem, melyek valószínűleg nem mindig fedik a valóságot. Mindenesetre az alábbi gyűjteményből kiderül hogy a fogvatartottaknak olykor sikerül szabadjára engedniük a kreativitásukat. Főleg, ha szökésen törik a fejüket. Idejük biztos, hogy van rá. Az ITT bemutatott, különböző börtönökben barkácsolt eszközöket, három csoportra osztanám. Az egyik ilyen csoport a mindennapi élethez szükséges kiegészítők, a másik a szökéshez használatos segédeszközök, a harmadik pedig a fegyverek. Az utóbbiaktól elzárkózunk. Nézzük együtt, mi mindent készítettek a fogvatartott MacGyverek.

Merülőforraló

Nyilván senki nem fog nekiállni kulcsot reszelgetni, de sosem baj, ha az ember birtokában van az efféle tudománynak. Ki tudja, mikor hozza úgy a sors, hogy egy csaj ezért szeret belénk. "Hát tudod Margit, ez a srác úgy másolja a kulcsot egy reszelővel, meg egy satuval, hogy olyat még nem láttál. Milyen lehet az ágyban?" Kicsi a valószínűsége egy ilyen beszélgetésnek, de láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni. Ma tehát két házilagos kulcsmásoló technikát ajánlok figyelmetekbe. Az elsőről ITT szerezhettek tudomást. Ez szerintem az egyszerűbb és szakszerűbb megoldás. A másikat inkább vásári mutatványoskodásnak nevezném, bár kétségtelen, hogy a cikk alján látható videóban a végére csak lesz egy működőképes másolat a főszereplő kezében. A videóban a fószer egy mobiltelefon, némi Photoshop és egy nyomtató segítségével készít sablont a másoláshoz.

Bear Grylls helyében biztos, hogy szenteltem volna legalább egy adást annak feltérképezésére, hogy miként tudjuk túlélőkészletté alakítani a kezünk ügyében lévő tárgyakat. Lehet, hogy volt ilyen, de én nem láttam, tehát nincs. Bármikor előfordulhat, hogy úgy találjuk magunkat túlélésre kényszerített helyzetben, hogy pont összetört a mobilunk. Nem feltétlenül kell olyan helyzetre gondolni, hogy mondjuk kényszerleszállást hajtunk végre Szibériában. Elég csak a BKV tetszés szerinti járatán utaznunk. Véssük az agyunkba az alábbi ábrát és hasznosítsuk az okostelefounkban rejlő lehetőségeket. A hasznosítható részek, úgymint az alaplap, hangszóró, kijelző, vezetékek, akkumulátor, alkalmasak arra, hogy vágószerszámot, iránytűt, élelem szerzésre alkalmas eszközt vagy jelzőtükröt készítsünk belőlük. Emellett az akkumulátorral és egy darab dróttal megkísérelhetünk tüzet "csiholni". Mondjuk egy lángoló buszon nem feltétlenül van rá szükség, és szerintem nem is működik, de ezt majd ti eldöntitek. Mindenesetre tanulmányozzuk át ezt a remekbeszabott kis összefoglalót!

Forrás: Survival-Spot

Nem mondom, hogy most azonnal álljatok neki egy otthoni bowlingpálya építésének. Inkább csodálkozzunk együtt, hogy mi mindenre érnek rá az emberek. Van ez a Tim nevű amerikai fazon, aki nyilván nagyon szeret bowlingozni, emellett a barkácsolást se veti meg. Egy szép napon gondolt egyet és vett az E-bayen egy leharcolt bowlingpályát. Jó lesz nekem ez ide a garázsba, gondolta. Nem sokat teketóriázott. Beépítette az autó helyére, a fűnyíró mellé. Hova máshova. A pálya jóval rövidebb, mint kellene. Szerintem sok értelme nincs, de egyébként remekül működik. Képek és videók alább.

A mai poszt nem egy "hogyan építsünk űrhajót gyufaszálakból" mélységű írás, de garantáltan tartalmaz hasznos információkat egy elsőre egyszerűnek tűnő szerelési munkával kapcsolatban.
Tegnap Norbert kollégánk, aki egyébként a Houdinis gitárosa, kétségbeesett kérést intézett hozzám, miszerint vásárolt a gitárjához egy úgynevezett strap lockot és be kellene építeni a régi helyére. A strap lock egy olyan kütyü, aminek segítségével egy mozdulattal le lehet szedni a hevedert, gitárpántot (Erdélyben átvető) a gitárról. Magával a cserével nem is lett volna gond, de az eredetileg a gitáron lévő hevedergombénál hosszabb és vastagabb csavart kapott az új "babához".

Meggyőződésem, hogy a pánikszoba kifejezést a hazai lakosság jelentős része soha nem hallotta, egészen 2002 - ig. Ekkor került ugyanis a mozikba az azonos című film, Jodie Foster főszereplésével. Részemről azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák. Gondolhatnánk, hogy a hidegháború folyamatos fenyegetettsége szülte ezt az objektumtípust, az Egyesült Államokban. Az alábbi leírás szerint azonban sokkal régebbre nyúlik vissza a vész esetére létrehozott menedékek története.  Az itt bemutatott objektumban viszonylag jó eséllyel élhetünk túl akár egy nukleáris vagy biológiai támadást is. Még nem döntöttem el, hogy ez vicc, vagy komoly. Az ára mindenképpen komolynak mondható, de ettől még lehet vicc. Tanulmányozzuk együtt! 

Forrás: Survival-Spot