Furdancs

Ma egy könnyed, kimondottan vasárnapi poszttal emlékszünk, nagy port kavart pénteki cikkünkre. Két napja olyan kandallóépítésről számoltunk be, melynél szükség volt némi kreativitásra a megvalósításhoz. Körülnéztünk, hogy milyen dizájnos megoldások léteznek még a világban. Az alábbi, megvalósult építményeket és látványterveket ábrázoló fotók segítségével tárjuk elétek, hogy végül mit is találtunk. Íme:

Amikor vidékre költöztem, a házban egy cserépkályha biztosította a fűtést. Aztán persze csináltunk egy szilárd tüzelésű kazánnal üzemelő radiátoros központi fűtést, de azért a cserépkályhát még használtuk néha, bár egyre ritkábban. Kezdett is füstölni kicsit, aztán meg jobban, úgyhogy idővel teljesen nyugállományba vonult. Én viszont elkezdtem gondolkozni azon, hogy azért egy kandalló mégiscsak kéne egy vidéki házba. Akkoriban még a kandallóbetétek elég drágák voltak, de támadt egy alternatív ötletem…

A kutya az ember legjobb barátja ugyebár. Na nem minden emberé, de vannak jó páran, akik akár még a barátságon is túlmennek, ha kedvencükről van szó. Elég, ha csak a különböző, olykor teljesen értelmetlen, kutyák számára gyártott kiegészítőkre gondolunk. Amellett, hogy egy komplett iparág ügyködik azon, hogy a lehető legnagyobb mértékben kényeztessük kedvencünket, léteznek a kutyatartásnak olyan kellékei is, melyek beszerzése, esetleg elkészítése nem tekinthető túlzásnak. Ilyen például a kutyaház. Önmagában semmiképp nem túlzás egy kutyalak, azonban ezzel is túllőhetünk a célon és túldimenzionálhatjuk kutyánkhoz fűződő viszonyunkat. Ami persze nem feltétlenül baj. Kreatív ötletekben nincs hiány, mint az az alábbi gyűjteményből is kiderül.
Forrás: diynetwork

Az Interneten ténferegve, valami bolygóegyüttállásnak köszönhetően, napok óta az alább összegyűjtött fura bútorokba botlottam. Javarészt valódi repülőalkatrészekből készültek, de némelyikkel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy pusztán egy repülőgép adta az inspirációt a dizájnhoz. Előnyt jelent az ilyen bútorok elkészítésekor, ha az ember mondjuk egy repülőgéptemető mellett lakik, vagy selejtraktáros az Airbusnál, esetleg baleseti helyszínelő légikatasztrófáknál. A gyűjteményben látható házilag készített és hivatásos dizájnerek által megalkotott darab is. Mindenesetre igen ötletes megoldásokra leltem, csodálkozzunk együtt!

Ki ne ejtőzne egy fél turbinában?

Néhányunknak volt olyan időszak az életében, amikor mágikus vonzódást éreztünk az elektronikai eszközök iránt. Nálam például ez a hangfalépítésben nyilvánult meg. Hamar alábbhagyott a lelkesedés, amikor rájöttem, hogy ehhez olyan kézség és tudás szükségeltetik, amivel nem rendelkeztem. Ellentétben például Jani bácsival, aki az egyik technika tanár volt a suliban. Na ő aztán számolatlanul építette a hangfalakat, amiket spontán "osztálykirándulások" alkalmával meg is mutatott a szerencsésebbeknek. Általában Dire Straits lemezekel tesztelte az elkészült darabokat, ráadásul a jelenlétünkben. Mi ezt akkor még nem annyira értékeltük, mert mi ugye metálosok voltunk. De már elmúlt. Szerencsére azért páran nem adták fel olyan könnyen és otthon, különböző újrahasznosítható alkatrészből és a Rádiótechnika vagy az Ezermester magazinok vonatkozó iránymutatásai alapján, el is készítették saját hangfalukat. Némelyik egész jól szólt, bár annyi idősen nálam ez nem volt olyan fontos szempont. Emlékezzünk ezekre az időkre egy kisebb gyűjteménnyel. Az alább látható hangszórók, hangfalak és izék közül párat házilag készítetek, némelyik ötletes és van köztük, amelyik egyszerűen csak fura.

Gyerekkoromban, amikor a barátaimnál legóztam, mert nekem nem volt, nem gondoltam volna, hogy felnőtteket is megihlethet e népszerű játék. Az alábbi kis gyűjteményből kiderül, hogy mekkorát tévedtem. A legót, kis kreativitással könnyedén fúzióra bírhatjuk hétköznapi eszközeinkkel. A telefondokkolótól a bútorokon át a designlámpáig, sokféleképpen hasznosíthatjuk a játékot. Sőt, akár egy komplett házat is építhetünk belőle. Végül is mi másra lett kitalálva, ha nem építésre. Csodálkozzunk együtt!

Konyhai kiegészítő

Fali kulcstartók

Körülbelül tíz évvel ezelőtt belecsöppentem pár gramofonbuliba. Ezek a barátságosnak indult, majd ittasságba torkollt összejövetelek általában arról szóltak, hogy elővettük a padláson talált régi, valóban bakelitből készült lemezeket, és az ecserin vásárolt gramofonon lejátszottuk őket. Ha megengedtek ennyi szubjektivitást, az alábbi habkönnyű dolgozattal ezekre az időkre emlékszem. Él Londonban egy Livia Ritthaler nevű hölgy, aki mikor Angliába költözött, egy ilyen fából, fémből, és némi papírból készült gramofon elkészítésével ütötte el az időt. Nagy csodát ne várjatok tőle, digitalizálni nyilván nem lehet ezzel a szerkezettel, de a dédi lemezeit szépen le lehet vele játszani. Amíg a kezünk el nem fárad.

Most őszintén. Ki ne gondolt volna még arra, hogy belecsináljon egy zongorába. Kakiperverzeknek ITT egy oldal, ahol kiválaszthatják, hogy milyen hangszerbe ürítkezzenek. A vécéülőke felszerelése, tapasztalatom szerint, külön fejezet a barkácsolás nagykönyvében. Egyszer, ha jók lesztek, megmutatom, hogyan kell. Nekem is fel kell készülnöm rá.