Furdancs

Nagyon fontos, hogy házunkban vagy lakásunkban megfelelő nagyságú tárolóhelyünk legyen. Mindennek helyet kell találnunk, akár naponta használjuk, akár csak egyszer egy évben.

Egy neve elhallgatását kérő hölgy olvasónk nemrég szemben találta magát egy gázszerelővel, akit ő maga hívott, hogy segítsen rajta. Volt oly kedves és elküldte nekünk élménybeszámolóját a műtéttel kapcsolatban. Alább olvashatjátok Vigyázat! Szókimondó szövegek!

"Nem, nem Kelemen Annácska politikuslerántós felnőtt regényéről, hanem a hazai szakikultúráról szól ez az írás.

Minden évben megroggyan a FÉG gyártmányú falimelegítőnk, meleg víz nélkül pedig nem jó lakni. Száz éve ugyanazt a gázszerelőt hívjuk, mert egy haverunk, haverja. De pofátlansága miatt megfogadtam, hogy soha többet, aztán mégis……Volt hogy belenézett a FÉG-be, megfújta majd távozott, előtte kért 12 ezer forintot a fújásért. Akkor szóvá tettem, hogy ezzel a tarifával az ország leggazdagabb emberei a trombitások, fagottosok, kürtösök, de nem vette a lapot.

Nem titkolt szándákunk mai posztunkkal, hogy kedvet csináljunk a multiszerszámokhoz, úgy általában. Gyártótól, márkától, előnyök vs. hátrányok kivesézésétől függetlenül. Egyszerűen jó, ha van multiszerszám az embernél. Ahogy az egyik gyártó egyik fejese egy interjúban elmondta: "egyszer legyen nálad egy hónapig multiszerszám, utána hagyd otthon. Egy héten belül hiányozni fog." Valahogy így szólt az okosság. Írtunk mi már ilyesmiről nem egyszer, de konkrét tapasztalatokat még nem osztottunk meg. A piacon szép számmal vannak jelen gyártók (Gerber, Leatherman, Victorinox), akik elvárható, vagy még annál is jobb minőségű multikat gyártanak. A kiválasztáskor sok szempontot vehetünk figyelembe: minőség, felszereltség, használhatóság, ár/érték arány, design. Furdancs úrnak elsősorban azért van olyan szerszáma, amilyen, mert ajándékba kapta. Másodsorban pedig azért, mert szerinte ez jól néz ki. Ennyit Mr. Furdancs jól átgondolt vásárlási szokásairól. Ezen a ponton átadjuk a szót a tulajdonosnak, meséljen ő, hogy miről is van szó.

Bár legutóbb, a szakállnyírós posztban hivatalosan halottnak nyilvánítottam kedvenc szőrzetápoló-masinámat, kísérletet tettem annak újjászülesztésére. Ez tulajdonképpen már megtörtént, de mint említettem: a végeredmény emberi szem számára fogyasztásra alkalmatlan minőségű lett. Azért mégis megmutatom, hogy lássátok honnan indultam el.

Mindenek előtt azonban felhívnám szíves figyelmeteket arra, hogy ha tehetitek, elektromos készülékek javítását bízzátok szakemberre. Bár igen kevés esély van arra, hogy például egy szakállnyíró esetében baleset legyen a dologból, de láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni. Az érintésvédelmi szabványokat pedig nem véletlenül találták ki. Mint azt láthatjátok a mai gányolásban jó sok ilyen szabályt hágtam át. Szóval csak ésszel!

"A kilógó vezetékek összekötögetése és zöld-sárga szigetelőszalaggal (ilyet találtam otthon) való felöltöztetése nem emberi szemnek való látvány." Ugye?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én amolyan falra szerelős srác vagyok. Tévék és monitorok esetében mindenképpen. Nem egy bonyolult feladat, hiszen mindössze ki kell választani az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő, szaküzletben kapható falikonzolt, fúrni kell néhány lyukat, és ha szerencsénk van, netán ügyesek vagyunk, akkor vízszintesen kerül a falra a tévé/monitor. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy szórjuk a pénzt!

Mai műtárgyunk egy igazán különleges kis szerszám. Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy létezik ilyen, de a vele végzett munka végeredményét naponta láttam a házunk előtti parkolóban. A szomszéd srác széjjeltuningolt Ladáján ugyanis ott virított a popszegecsekkel rögzített, rendkívül gusztusos spoiler. Sosem értettem, hogy mire volt jó ez a légterelő - gondolom, terelte a léget - de legalább rondán volt felfogatva. Még kicsi voltam és nem igazán tudtam elképzelni, hogy azok a helyes kis szegecsek hogyan kerültek a helyükre.

Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.

Aki dolgozott már fával, tapasztalhatta, hogy a faanyagok túlnyomó többsége még "holtában" vagyis feldolgozott állapotban is "élő" anyagként viselkedik. A környezet változásaira, a hőmérséklet és főképp a levegő nedvességtartalmának emelkedésére/csökkenésére vagy épp a direkt napsütés hatására bármikor képes némi alakváltozásra, vetemedésre.

Folytatva az első részben csak finoman, tudományosan előremutató rombolást, megkezdjük a multifunkciós irodai nyomtató levetkőztetését. Nem öncélú pusztítás a cél, hanem egy minőségi őskövület tanulmányozása, majd újrahasznosítani a bőségesen kinyert alkatrészeket.

Bár mindenféle szifonokról már esett szó itt a blogon, azért egy velem történt esetről és az ezzel kapcsolatos tapasztalásokról írnék néhány szót. Bár az írás egy konkrét eset okán született, de végül is nem ez a fontos, hanem a jelenség amit bemutat. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába. Persze, ha minden jól szuperál...