Furdancs

Bútorlapból készült bútorok általánossá válásával együtt terjedtek el az ilyen bútorok ajtajainak rögzítésére használt kivetőpántok. Anno még a múlt évszázad 80-as éveiben a mindenféle iskolai szakmai gyakorlatunkat különböző bútorgyárakban töltöttük. Akkoriban még divat volt a hagyományos zsanér használata is az ilyen szekrényajtóknál. Ezeket általában apró csavarokkal rögzítettük, amit roppant célszerűen kalapáccsal vertünk be a bútorlapba. (Ez volt a hivatalos ajánlás.) Gondolhatni, mennyi ideig tartotta a helyén az így rögzített pánt az ajtót.

Itt a Furdancs blogon többféle tartalom is megjelenik. Vannak saját munkáink, és persze vannak elméleti, vagy épp mások munkáit bemutató írások is. Mi persze az első csoportba tartozókat kedveljük a leginkább, új sorozatunkban néhány korábbi munkánkat mutatjuk be újra, hiszen folyamatosan érkeznek az új olvasók, és mégsem járja, hogy ők mindezen csodákból kimaradjanak. 'Újraposzt' sorozatunk első írása egy bagolyajtóról szól.

Hogy mi az a bagolyajtó? Elmondom. Mióta vagy 14 éve ideköltöztünk ebbe a régi vidéki házba, én egyfolytában szeretnék egy olyan bejárati ajtót, mint bagolynak van a Micimackó rajzfilmekben. (Egyébként az eredeti Shepard illusztrációk szerint is a könyvben.) Szóval egy olyan ajtót, aminek külön ki lehet nyitni csak a felső részét. így ugyebár nyitva is, meg csukva is van egyszerre. Mindent látok, nem vagyok bezárkózva, ugyanakkor mégsem jön be minden kutya rögtön. Amúgy persze ez igazából egy klasszikus angolszász "farm" ajtó, de a bagolyajtó jobban hangzik.

Na végre, gépészet. Csigakerekes hajtómű burkolata alá pillantunk ma. Felépítéséből adódó csökkentett fordulatszámért cserébe igen nagy nyomatékot képes kifejteni, ezért méltán népszerű. Gyakran a derékszögű hajtásmódot is kihasználják, mint példánkban, egy nyugalmazott rotációs kapa hajtóművében. Megtaláljuk elektromos kézi fúróban is, melynek belsőségeiben nemrég turkáltunk javítás címszóval.

A kép egy aranyos kis kecskére emlékeztet, akinek valaki átvert a fején egy vasrudat

Minap, az ünnepektől megfáradva, illetéktelen turkáláson kaptam magam nagybátyám szerszámai között. Nem volt hiábavaló a bűnözés, mert az alábbi fotón látható korabeli csavarbehajtóra bukkantam. A kis túlzással élve, légkalapács méretű és súlyú darab azonnal könnyeket csalt szemembe, olyan szép.

Bár erről a témáról már ejtettünk szót korábbi posztjainkban, (például itt és itt) most egy olvasói kérdés nyomán újra előkerült. A konkrét kérdés egy újonnan beépített ajtó vetemedésével volt kapcsolatos. Ebben a posztunkban kicsit körbejárjuk a témát. (Előre bocsátjuk, hogy sajnos varázsszert nem fogunk tudni ajánlani…)

Ez a munka főként a régi, agyon mázolt nyílászáróknál okoz gondot. Ezeknél ugyanis többnyire néhol olyan vastag a fedőfesték rétege, hogy az már szinte páncélnak mondható. Sajnos, úgy is viselkedik. A felülete elég rideg, viszont az évek múlásával rendkívüli módon kikeményedett és meglepően ellenálló is. A mázolók ezért is nem szívesen vállalkoznak a teljes festékrétegek eltávolítására, mert nagyon időigényes és fárasztó is. Könnyebb és előnyös is, ha csak a felületet csiszolják át alaposan és ahol szükséges, a felületi sérüléseket tapaszolással tüntetik el, majd jöhet rá az új alapozó festék, arra meg a két vékony rétegben felkent, vagy még inkább hengerelt új festékréteg, közbenső finomcsiszolást követően. Az újramázolt felületek így kellően simák lesznek és eltűnnek a faanyag összeszáradásából adódó repedések, és a használatból adódó leverődések, amelyeket a tapaszolással könnyű szinte teljesen eltüntetni. Ez a többfázisú munka sem könnyű és eléggé jelentős időt is igénylő feladat, feltéve, ha minőségi munka a cél. Aki maga vállalkozik erre, rámehet akár a szabadsága is, hiszen az egymást követő munkafázisok között a tapasz és a felvitt festékrétegek kiszáradásához is legalább 24 óra szükséges.

A tolóajtók előnyei tagadhatatlanok, ám a kialakításuk kissé összetettebb feladatot jelentenek a pántolt ajtók alkalmazásánál. Viszont bizonyos helyi adottságok esetében érdemes ezt a megoldást vállalni, pl. egy falbeugró kihasználásakor, vagy egy kisebb gardróbszekrény kialakításakor. Különösen, ha az ajtólap nyitásához nincs, vagy nagyon szűk a hely.

Aki már lakott régebbi építésű lakásban, ismerheti a jelenséget, amikor a szobák ajtajai kezdenek kissé nehezebben csukódni. Sőt, aki élt igazi régi bérházban, az emlékezhet, hogy a klasszikus masszív faajtók esetében inkább az volt a ritka, ha valamelyik korrekten és pontosan működött.

Ezek a kisméretű szerszámgépek az apróbb szerelőmunkáknál nagyon előnyösek, meggyorsítják és könnyebbé teszik a munkát, ám a hagyományos csavarbehajtókkal szemben van néhány hátrányos tulajdonságuk is. Ezekre pedig már a beszerzésükkor célszerű jobban oda figyelni.

A lakások első "védvonala" a bejárati ajtó, amit mindenki igyekszik a lehetőségeihez mérten megerősíteni az illetéktelen behatolókkal szemben. Ezt általában különféle zárak felszerelésével próbálnak a tulajdonosok biztonságosabbá tenni. A zárak azonban csak akkor hatásosak, ha maga az ajtót is erősítik, mert önmagukban nem sokat érnek.