Furdancs

A faházak, különösen régebben, többnyire hétvégi telkek időszaki tartózkodására készültek. Mára ez a helyzet ugyan némileg változott, ám a fa mint építőanyag legfeljebb a minőségében, az alkalmazott építési technológia pedig a kornak megfelelően igényesebb lett. A lényeg azonban, hogy minden faház rendszeres karbantartást és hosszabb idő elteltével alapos felújítást igényel. Megéri a fáradságot, ugyanis a jól karbantartott faépületek akár a 100 évet is megérhetik.

Fával dolgozva, időnként adja magát a feladat, hogy nagyobb felületeket készítenénk, ami deszkákból összeállítva nem mindig megvalósítható. Erre a célra manapság már szinte végtelen változatban készülnek anyagok, ezekből szedjük össze a fontosabbakat itt:

Aki ilyen feladat előtt áll, természetesen mielőbb és a lehetőleg a legkevesebb munkával szeretne a munkán túl lenni. Nos, ez nem lehetetlen, de csak viszonylagosan valósítható meg. Ehhez ugyanis számos ideális körülmény szükséges. Az minden bizonnyal kijelenthető, hogy maga a festés művelete talán a leghamarabb megvalósítható, ám előtte még számos részfeladatot kell elvégezni. Ezek pedig elég időigényesek, már ha végül minőségi eredményt szeretnénk produkálni.

Nemrégiben a sörnyitóról írtunk. De persze sokan vélik úgy, hogy igazi nemzeti italunk a bor, ezért most a dugóhúzót vesszük szemügyre. Végül is a bor épp olyan munkavédelmi ital mint a sör, és véleményünk szerint beltérben végzett, finomabb, precízebb munkákhoz sokkal jobban passzol.

Mint azt sorozatunk első részében már leszögeztük: fával dolgozni jó. Különösen valódi faanyagokkal. Ebben az írásban néhány főbb fafajt mutatunk be. Ezek a talán legkönnyebben beszerezhető és leginkább használható fafajok. Tudni érdemes, hogy az én első osztályos anyagismeret könyvem több száz oldalon keresztül tárgyalja a faanyagok felépítését és tulajdonságait. Meglátjuk mire elég egy posztnyi terjedelem.

Most induló cikksorozatunkban a házilagos asztaloskodást járjuk kicsit körbe. Tisztázunk néhány alapfogalmat (előre is elnézést kérünk szakember olvasóinktól), valamint végig nézzük milyen alapanyagokkal és milyen szerszámokkal érdemes házilag dolgozni. A végén pedig, ha lesz rá igény, talán építünk gyorsan mondjuk egy csónakot, vagy egy szekrényt. Mert asztaloskodni jó.

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot:

Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.

Komplex kis feladatot találtam mára. Mint azt páratlan vaslogikával, a poszt címéből is kikövetkeztethettétek egy üveghangfalat ajánlok a figyelmetekbe. Első, aztán második ránézésre is az üveg és a hangfal összeférhetetlennek tűnnek egy ilyen projekt kapcsán. Azonban Noah gondolt egy nagyot és összehozta a két dolgot. A dizájnosnak is mondható szobadísz eredeti funkciójának minőségéről, hogy hogyan szól, nem találtam sem adatokat, sem videót. Készítője szerint a vártnál elviselhetőbb hang jön ki belőle, de ezügyben hagyatkozzunk inkább a fantáziánkra. A szerkezet egy fém tartókonzolra felerősített üveglap, a közepén egy hangszóróval. A leírás szerint az üveglap nem csupán dizájnelem, hanem a hangképzésben is fontos szerepe van. Sőt, mondhatni, hogy maga az üveg az ami a hangszóróból érkező rezgésteket felerősíti. Azt, hogy mire jó ez az egész, majd a kommenetekben megfejtitek. Az elkészítési folyamatot ITT tanulmányozhatjátok.

Néhányunknak volt olyan időszak az életében, amikor mágikus vonzódást éreztünk az elektronikai eszközök iránt. Nálam például ez a hangfalépítésben nyilvánult meg. Hamar alábbhagyott a lelkesedés, amikor rájöttem, hogy ehhez olyan kézség és tudás szükségeltetik, amivel nem rendelkeztem. Ellentétben például Jani bácsival, aki az egyik technika tanár volt a suliban. Na ő aztán számolatlanul építette a hangfalakat, amiket spontán "osztálykirándulások" alkalmával meg is mutatott a szerencsésebbeknek. Általában Dire Straits lemezekel tesztelte az elkészült darabokat, ráadásul a jelenlétünkben. Mi ezt akkor még nem annyira értékeltük, mert mi ugye metálosok voltunk. De már elmúlt. Szerencsére azért páran nem adták fel olyan könnyen és otthon, különböző újrahasznosítható alkatrészből és a Rádiótechnika vagy az Ezermester magazinok vonatkozó iránymutatásai alapján, el is készítették saját hangfalukat. Némelyik egész jól szólt, bár annyi idősen nálam ez nem volt olyan fontos szempont. Emlékezzünk ezekre az időkre egy kisebb gyűjteménnyel. Az alább látható hangszórók, hangfalak és izék közül párat házilag készítetek, némelyik ötletes és van köztük, amelyik egyszerűen csak fura.

Rögtön az elején leszögezném, hogy bár műszaki végzettségem van, az áramhoz mindig hülye voltam, tehát kommenteléskor ne kíméljetek. Mai főhősünk egy igen egyszerű szerkezet. Kisebbek kedvéért a fázisceruza nem rajzolásra való, és inkább egy csavarhúzóhoz hasonlít, mint ceruzához. Gyerekkoromban nyilván csavarozásra is használtam, apám legnagyobb örömére. Egyszerűen megfogalmazva, a fázisceruza arra való, hogy kiderítsük, van-e a vezetékben áram. Van nekem egy sógorom, aki egy felújítás alkalmával azzal ejtett ámulatba, hogy kézzel nézte meg, hogy melyik vezetékben van áram. Később megtudtam, hogy bizonyos körökben ez egy igen kedvelt sport. Most olvassátok el az alábbi, piros betűs részt!

Soha ne próbáljátok kézzel ellenőrizni a fázist! Életveszélyes!