Furdancs

Nem tudom, ki hogy van vele, de én amolyan falra szerelős srác vagyok. Tévék és monitorok esetében mindenképpen. Nem egy bonyolult feladat, hiszen mindössze ki kell választani az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő, szaküzletben kapható falikonzolt, fúrni kell néhány lyukat, és ha szerencsénk van, netán ügyesek vagyunk, akkor vízszintesen kerül a falra a tévé/monitor. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy szórjuk a pénzt!

Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.

A lakóhelyiségek falait még nem is olyan régen különféle költséges gipszstukkókkal lehetett csak mívesebbé, egyedibbé tenni. Ma már viszont a barkácsáruházakban és más szakboltokban beszerezhető extrudált sztirollécekkel ezt bárki akár saját kezűleg is könnyen megteheti. E díszlécekkel könnyű bánni és feragasztásuk után a falfelületek tagoltsága kreatív színű festéssel még fokozható is.

Falikutakkal már az ókorban is találkozhatott az akkori ember, leginkább súlyos, kőből készült változatban. Egy féreglyuk segítségével azonban ugorjunk a közelmúltba. Schmuck Andor célcsoportjából még bizonyára sokan emlékeznek a komfort nélküli lakásokra, ahol a falikút volt a mosdó, a mosogató és a kád is, ha éppen nem volt kéznél lavór. Talán ezek a rossz emlékek vagy a későbbiekben hozzákapcsolódott ipari jellegű asszociációk miatt nem terjedt el a falikút a lakóépületekben egészen az ezredforduló környékéig. Pedig hasznosságát mindenki elismeri, aki felmosáshoz a földszinten töltene meg egy vödröt, miközben a kád az emeleten van. Vagy aki a kerti munka után valahol lemosná a kosz nagyját magáról, mielőtt a házban maradt családtagjaival találkozik.

A hagyományos festésű faldekorálást elég nehéz kivitelezni, ám ma már van ennek egyszerűbb módja is. A tapéta boltokban kapható, különféle színű és mintázatú fali matricákkal ez szinte gyerekjáték. Alapfeltétele, hogy a fal felülete lehetőleg sima legyen, ami elősegíti a különféle nagyságú és mintázatú matricák falra ragasztását. Előnye, hogy utólag könnyen, a fal károsodása nélkül eltávolíthatók, esetleg cserélhetők egy újabb változatra. Ezekkel gyorsan és főként könnyen a nagy üres falfelületek egyedivé és dekoratívakká tehetők.

Fotó: falmatrica.net

Rend a lelke mindennek.

www.woodworkersworkshop.com

Fával dolgozva, időnként adja magát a feladat, hogy nagyobb felületeket készítenénk, ami deszkákból összeállítva nem mindig megvalósítható. Erre a célra manapság már szinte végtelen változatban készülnek anyagok, ezekből szedjük össze a fontosabbakat itt:

Aki ilyen feladat előtt áll, természetesen mielőbb és a lehetőleg a legkevesebb munkával szeretne a munkán túl lenni. Nos, ez nem lehetetlen, de csak viszonylagosan valósítható meg. Ehhez ugyanis számos ideális körülmény szükséges. Az minden bizonnyal kijelenthető, hogy maga a festés művelete talán a leghamarabb megvalósítható, ám előtte még számos részfeladatot kell elvégezni. Ezek pedig elég időigényesek, már ha végül minőségi eredményt szeretnénk produkálni.

Komplex kis feladatot találtam mára. Mint azt páratlan vaslogikával, a poszt címéből is kikövetkeztethettétek egy üveghangfalat ajánlok a figyelmetekbe. Első, aztán második ránézésre is az üveg és a hangfal összeférhetetlennek tűnnek egy ilyen projekt kapcsán. Azonban Noah gondolt egy nagyot és összehozta a két dolgot. A dizájnosnak is mondható szobadísz eredeti funkciójának minőségéről, hogy hogyan szól, nem találtam sem adatokat, sem videót. Készítője szerint a vártnál elviselhetőbb hang jön ki belőle, de ezügyben hagyatkozzunk inkább a fantáziánkra. A szerkezet egy fém tartókonzolra felerősített üveglap, a közepén egy hangszóróval. A leírás szerint az üveglap nem csupán dizájnelem, hanem a hangképzésben is fontos szerepe van. Sőt, mondhatni, hogy maga az üveg az ami a hangszóróból érkező rezgésteket felerősíti. Azt, hogy mire jó ez az egész, majd a kommenetekben megfejtitek. Az elkészítési folyamatot ITT tanulmányozhatjátok.

Néhányunknak volt olyan időszak az életében, amikor mágikus vonzódást éreztünk az elektronikai eszközök iránt. Nálam például ez a hangfalépítésben nyilvánult meg. Hamar alábbhagyott a lelkesedés, amikor rájöttem, hogy ehhez olyan kézség és tudás szükségeltetik, amivel nem rendelkeztem. Ellentétben például Jani bácsival, aki az egyik technika tanár volt a suliban. Na ő aztán számolatlanul építette a hangfalakat, amiket spontán "osztálykirándulások" alkalmával meg is mutatott a szerencsésebbeknek. Általában Dire Straits lemezekel tesztelte az elkészült darabokat, ráadásul a jelenlétünkben. Mi ezt akkor még nem annyira értékeltük, mert mi ugye metálosok voltunk. De már elmúlt. Szerencsére azért páran nem adták fel olyan könnyen és otthon, különböző újrahasznosítható alkatrészből és a Rádiótechnika vagy az Ezermester magazinok vonatkozó iránymutatásai alapján, el is készítették saját hangfalukat. Némelyik egész jól szólt, bár annyi idősen nálam ez nem volt olyan fontos szempont. Emlékezzünk ezekre az időkre egy kisebb gyűjteménnyel. Az alább látható hangszórók, hangfalak és izék közül párat házilag készítetek, némelyik ötletes és van köztük, amelyik egyszerűen csak fura.