Furdancs

Az öregautós sorozatunk mai posztja egy kis kitérőt vesz, ugyanis most egy öreg kétkerekű járműről írok pár sort. Az előző posztunkhoz érkezett egy komment, amelyben egy olvasó (ráadásul hölgy!) javasolta, hogy a túl nagy, drága és macerás autókkal szemben miért nem egy szintén koros, de jóval egyszerűbb szerkezetű, könnyebben átlátható, szerelhető és fenntartható kismotort választunk hobbiként. Eltekintve attól, hogy persze itt két teljesen külön dologról van szó - hiszen egy kismotor sem használati eszközként, sem dísztárgyként nem ugyanazt nyújtja, mint egy autó -, a felvetés nem rossz, ugyanis épp van egy idevágó saját sztorim, amit most meg is osztok az olvasókkal.

Amikor ezt a szerkezetet megláttam, csak néztem, mint Overdose a szántásban. Ha a gányolás témakörben az ajtógomb-"tuningolós" posztot szerettétek, akkor ezt imádni fogjátok. Már a miliő is csodálatos, ahol ez a "nem tudom mi" készült. Nevezzük gokartnak, bár a klasszikus formától azért messze van. Amit elsőre látni, hogy a meghajtást egy fél robogó biztosítja. Mondjuk ennyi pont elég hozzá, csak a jó felét kell használni. A fotón szereplő darab épp egy vízhűtéses példány, de jó hozzá a léghűtéses motor is. A másik dolog, amit kiemelnék a TÜV-tanúsítvánnyal nyilván nem rendelkező ülés. További részleteket ITT tudhattok meg. A végeredmény szerintem egész hatékony, de hogy néz már ki!?