Furdancs

( avagy egy éjszaka érkezett email, teljes terjedelmében közöljük, felesleges a bevezető)

Kinyitod a szemed és itt a December! Amikor ezeket a sorokat lejegyzem, még November van, ismerős az érzés, az ajándékozás és a fényes ünneplés ugyan ilyen atomvillanásnyi sebességgel érkezik majd el, ugrásra készen állok tehát.

Karácsonykor mindenkinek egyedit alkotni...

A legnehezebb… Mégis, ízléses és jópofa megoldás kell, egy jól eltalált apró részlet is felkeltheti a figyelmét azoknak, akiknek valami különleges meglepetést akarsz szerezni. A csomagolás a lelke, az esszenciája, az első pillanat, amikor találkoznak ők és amit nekik szánsz. Ami csak nekik szól, ami személyessé teheti akár a plázában vásárolt illatcsomagot, ha utolsó pillanatos versenyző vagy, mert sok a meló, vagy épp szimplán a világot kell megmenteni, mert valahol, a jeges éjszakában felizzik a bőregér jel. Összeszedtem pár dolgot neked a naplómból, hasznos ötletmorzsákat, hogy a meglepetések elnyerjék tündöklő, megmosolyogtató, guszta végső formájukat. Nem is kell annyira sietned, és azon se aggódj, hogy miből, nem kell hozzá több nullás keret, hogy ezeket megcsináld, egyszerűen csak pár jól megválasztott anyag, kreativitás valamint a te ügyességed ,kitartásod és figyelmed. Hadd szóljon, vágjunk bele!

A kézi fűrészek mostanában kicsit kimentek a divatból, legalábbis ami az otthoni barkácsolást illeti. Míg gyermekkoromban mindent rókafarkú-, illesztő-, lomb- vagy épp keretes fűrésszel és a karunk erejével szabtunk, manapság már különböző elektromos fűrészgépekkel kaszabol mindenki. Ez végül is érthető, bár azért ennek is vannak hátrányai.

Bárszekrényekről, legalábbis egy régebben készült, konkrét saját darabról már írtam itt a blogon. Az, hogy a kulturált alkoholfogyasztáshoz adott esetben hozzátartozhat egy megfelelő, a a szemnek és a használat céljának egyformán megfelelő berendezési tárgy, talán nem képezi vita tárgyát.

Hogy elegendő-e egy asztalka, amilyet a Southfork ranch életéből ellesett filmkockákon láttunk (többnyire Jockey Ewing töltött magának rajta) vagy egy jóval stílusosabb antik földgömb, netán egy egész falat beborító pult az ideális, az mindenképp a saját elképzelésünkön múlik.

A múltkori autópolírozós posztban jeleztem, hogy egy polírozógép jó móka, de persze nem valószínű hogy igazán sűrűn használjuk majd. Kivéve, ha valami más feladatra is alkalmas, például csiszolásra. Most alkalmam adódott kipróbálni, hogyan is funkcionál csiszológépként. Lássuk hát a tapasztalatokat.

Az autók polírozása sokaknak kicsit misztikus dolog, olyasmi, amit házilag egyáltalán nem lehet szépen elvégezni. Szerintük a nagy becsben tartott autójukon csak szakemberek - nyilván nem olcsón - végezhetnek szép munkát. Mások ezzel szemben azt vallják, hogy hiszen az áruházak polcai dugig vannak csodaszerekkel, nincs itt semmi misztika, bárki hipp-hopp elvégezheti ezt otthon is.

Mi itt a furdancsnál folyamatosan a saját kezünkkel végzett munkát népszerűsítjük, ugyanakkor azt is sokszor leírtuk, hogy igazán jó munkát általában csak profi anyagokkal lehet végezni. Nem meglepő, hogy az autók polírozása terén is a fenti két álláspont között van a miénk.

A natúr, vakolat nélküli téglafal évek óta divatos és mutatós lakásdekorációs elem. Egyformán jól mutat egy elegáns Chippendale komód mögött, mint egy letisztult, modern acél/üveg térben, de akár egy tarka és szedett-vedett bútorokkal berendezett romkocsmás közegben is.

A mezőgazdasági termelési időszakok kinyújtásának vágya alighanem egyidős magával a mezőgazdasággal. A külső természeti körülményektől legalább részben függetleníteni a termelést, valóban jól hangzó idea. Ezek egyik, jól ismert és nem is drága megoldása a fóliasátor. Persze azért ez csak korlátozott megoldást jelent, a nappali felmelegedést egyfajta hő- vagy fénycsapdaként gyorsítja, de az igazán hideg éjszakák esetén nem sokat ér. Fűteni persze lehet, írtunk is már erről itt a blogon, de ez nem olcsó, és ha csak egy vékony fólia van a fűtött belső tér, és a külső hideg levegő között, nem is igazán hatékony.

Előző írásunkban arról értekeztünk, hogy bizony a rozsda azért egy új autó esetén sem pihen, különösen igaz ez egy jóideje használt jármű esetén. És nem érdemes túl sokáig halogatni a küzdelmet ellene. Nálam szerencsére még csak apró gondok és rozsdakezdemények vannak, hiszen ez a jármű még fiatal, alig múlt 24 éves. De azért talán a tél előtt még érdemes segíteni a bajokon.

A múlt pénteken ígértem, hogy e héten bemutatom, hogyan is sikerült rendbe raknom az öregedő autómon lévő apró rozsdakezdeményeket. Akkor említettem azt is, hogy a legmacerásabb a megfelelő felület-előkészítés, vagyis a rozsda eltávolítása lesz.

Aztán úgy alakult, hogy egy, az olvasóink által már többször szóba hozott szerszám akadt a kezünkbe, ami a használat közben annyira megtetszett, hogy most gyorsan írunk is egy bemutató posztot a használatáról, az autó pedig inkább csúszik egy hetet. (Ez amúgy a időjárás miatt is indokolt, sajnos nem tudtam tökéletesen szárazzá varázsolni a festés előtt a hibákat, de a jövő hétre csak eláll az eső.)

Természetesen abból, hogy a Furdancs egy barkácsblog, nem következik az, hogy mi mindent csakis saját kezűleg készítenénk. Mint már említettem korábban is, eredeti szakmám asztalos. Rendszeresen felvetődő kérdés, különösen újabb keletű ismerősökkel beszélgetve, hogy milyen jó nekem, mindent meg tudok építeni magamnak. A helyzet azonban az, hogy a mai tömegtermeléses és zilált gazdaságú világunkban jó esély van arra, hogy egy sztenderd méretű és funkciójú bútort bizony olcsóbb megvenni készen.

A modern gépek bizony lenyűgözőek... és pontosak is.