Furdancs

Aki már vett öreg autót, az ismerheti az érzést, ami az első pár száz kilométert kíséri. Az ember figyel a zörejekre, a furának tűnő hangokra, lesi a visszajelzőlámpákat, műszereket. Ilyenkor még nem érezzük a járművet, kicsit tartunk tőle, nem tudjuk valóban megbízható-e. Van bennünk egy adag félsz attól, hogy épp a legrosszabb helyen fog megállni a masina. Az idő előrehaladtával - ha nem történik semmi váratlan - ez az érzés fokozatosan átadja a helyét a bizalomnak. Bízni kezdünk az autóban, néha megveregetjük, akár meg is dicsérjük.

Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk és tudjuk, az autók döbbenetes fejlődésen mentek át az elmúlt években. És való igaz, egyre rohamosabb léptekkel haladunk a hozzányúlást, szerelést nem igénylő 'helyváltoztató gépek' felé. Az új autók manapság már akár 100.000 km-t is megtesznek anélkül, hogy a kötelező átvizsgálásokon, a kopó-fogyó alkatrészek pótlásán kívül bármit tenni kéne velük. Nem is igen szokás felnyitogatni már a motorháztetőt, hiszen ott maximum az ablakmosó folyadékot kell utána töltögetni.

Manapság a netes autós áruházak és a hirdetési oldalak folyamatosan bombáznak a többnyire LED fényforásokat használó nappali menetfények ajánlataival. Az új autók eleve ilyen fényforrásokkal vannak szerelve, a kis fehér fényű ledsorok egyre megszokottabb látványelemei az utcaképnek. De vajon tudjuk-e egyáltalán mik ezek a fényforrások, mire is valók, és - ami Furdancsosként a legfontosabb - utólag felszerelhetőek-e a saját, régebbi autóinkra?

Mostanáig túl sok autós téma nem szerepelt itt a blogon. Azonban érik már egy ideje az elhatározás a szerkesztőségben, hogy van néhány olyan autókhoz kapcsolódó tevékenység, ami igenis elférne itt a blogon. Ez a nappali menetfényeket érintő kérdéskör is ilyen téma, tehát egy posztban igyekszünk összeszedni a legfontosabb tudnivalókat.

A dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az ember eltervezi őket.

A múlt héten megírtam, hogy az épp használt öreg Vitarában hogyan kezdtem rendbe rakni a meglehetősen elhanyagolt audió rendszert. Megírtam azt is, hogy találtam egy rakás kontakthibára kész vezetéket, amelyeket sikerült is rendbe rakni. Azzal fejeztem be a posztot, hogy a második részben bemutatom, hogyan építettem be az új hangszórókat.

Jómagam bizony még azokból a régmúlt időkből származom, amikor az autóknak - különösen az általunk elérhetőeknek - nem volt gyári tartozéka a rádió. Épp ezért, fiatalként teljesen természetes volt, hogy ha szereztünk végre egy általában már kissé koros négykerekűt, akkor az első lépés a megfelelő fejegység és hangszórók beépítése volt. Vezetékek behúzása a kárpitok alá, középkonzol és műszerfal szétszedés, szűk és hozzáférhetetlen helyeken végzett forrasztások, ajtókárpitok kivágása, mind-mind velejárói voltak ennek a tevékenységnek. Közben általában kicsit megismertük a járművet belülről, és arról is képet kaphattunk, mennyire volt gondos az előző gazdája.

Az autó az igazi fúr-farag embernek nélkülözhetetlen, hiszen folyamatosan szállítania kell mindenfélét. Nagyobb dolgokat épp úgy mint kisebbeket: tábla lemezt, betont, fűrészgépet, olajos hordót, de persze léceket, deszkákat, rönköket is.

Ráadásul állandóan készenlétben kell lennie, nem tudni, mikor ugrik az ember orra elé egy megmentésre váró valami a lomtalanításon, vagy mikor talál egy lezuhant repülőt vagy épp drónt, amit persze rögtön el kell vigyen haza.

Nagyon úgy néz ki, hogy most már talán mindenki számára érthető lesz, hogy mire is jó a 3D-nyomtatás. Azt ugye már tudjuk, hogy különböző emberi alkatrészeket, illetve azok pótlását tudunk így reprodukálni. Na de az orvostudomány, az egyre több öndiagnózis és önjelölt háziorvos ellenére még mindig egy elefántcsont toronyban csücsül, ami rendben is van így. De az autó, az más tészta. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem is olyan rég még egy békásmegyeri parkolóban simán összehoztunk egy motorgenerált, egy napsütötte szombat délután.

Íme a legújabb szenzáció a 3D-nyomtatás frontján. A Local Motors stábja nem volt rest és kinyomtatott egy autót, mindössze 44 óra alatt. Mindezt a chicagói International Manufacturing Technology Show-n tették, többezer látogató szemeláttára. Igazából a nyomtatás első fázisa tartott 44 órán át, de a videót nézve így is igen hatásos az eredmény.

A többezer megtervezett alkatrészt ezesetben egyetlen darabban nyomtatták ki. A Local Motors mérnöke James Earle elmondta, hogy számításaik szerint hamarosan 7000 dollárból (1,7 millió forint) ki tudnak hozni egy 3D-nyontatott autót. Ez nagy áttörést jelenthet az egyedi autók gyártásának terén. Nem beszélve arról, hogy ha meghúzzák az lökhárítónkat, akkor hamarosan ilyen párbeszédeket fogunk folytatni a karosszérialakatossal:

- Pista bátyám megrántották a lökhárítómat
- Semmi baj Sanyikám. Mi ez? Corsa? Holnapra nyomtatok egyet.

Az eseményről ITT olvashattok bővebben. Angolul tudók előnyben.

Szóval: "ez a jövő, egyétek"

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az autók utasterének burkolatát egyre inkább speciális textilanyag és egyre több műanyag felület uralja. Ám számos, igényesebb típusban nem ritkaság a valódi bőr burkolat az üléseken és egyéb kárpitozott felületeken. A viszonylag szűk belső tér miatt azonban ezek a kárpitanyagok hajlamosabbak a különféle kopásokra, anyaggyűrődésekre, sőt esetenként durvább felületi sérüléseknek is ki vannak téve. Ezért az igényes bőrkárpitok fokozottan igénylik a rendszeres ápolást.

Mint már korábbi két cikkünkben jeleztük, az autólopásokat teljességgel megakadályozni ugyan nem lehet, ám a megnehezítésére azért vannak módszerek. Ezek azok a nagyon is látható eszközök, amelyek első sorban a kevésbé rutinos tolvajok dolgát megnehezíthetik. Feltörésük időigényes, a legtöbb esetben a látványuk is meggondolásra készteti a tolvajokat. A szakemberek szerint az elektromos és mechanikus lopásgátlók párosításával elérhető, hogy a tolvaj más célpontot válasszon.

Aki a gépkocsijával kénytelen tartósan szabadban parkolni, számos kellemetlen következménnyel számolhat. A szándékos rongáló karcolásokon kívül ugyanis veri az eső, süti a nap, támadja az UV sugárzás és állandóan hull rá a levegőben levő por. A gyakori mosás ezen csak részben képes segíteni, amely a karosszéria fényezésére tapadó szennyező anyagokat csak részben képes eltávolítani. Ezen még az alapos kézi mosás sem segít igazán, a gépi mosás pedig újabb finom karcokkal "gyarapítja" a fényezés felületét. Ezek a nyomok erős fényben elég jól láthatók és e mellett még a karosszéria felületeinek érdessége sem tűnik el.