Furdancs

Jómagam bizony még azokból a régmúlt időkből származom, amikor az autóknak – különösen az általunk elérhetőeknek – nem volt gyári tartozéka a rádió. Épp ezért, fiatalként teljesen természetes volt, hogy ha szereztünk végre egy általában már kissé koros négykerekűt, akkor az első lépés a megfelelő fejegység és hangszórók beépítése volt. Vezetékek behúzása a kárpitok alá, középkonzol és műszerfal szétszedés, szűk és hozzáférhetetlen helyeken végzett forrasztások, ajtókárpitok kivágása, mind-mind velejárói voltak ennek a tevékenységnek. Közben általában kicsit megismertük a járművet belülről, és arról is képet kaphattunk, mennyire volt gondos az előző gazdája.

Aztán jöttek a modern autók, ahol általában már gyári tartozék az eleve speciális méretű és beépítésű hifi, ehhez hozzányúlni általában nem is érdemes, kivéve, ha komoly hangzásjavítás a cél, ez viszont többnyire komolyabb anyagi befektetéssel is jár, olyan beruházásokkal, amit az átlagos felhasználó nemigen tart indokoltnak és elérhetőnek. Ráadásul el kell ismerni, hogy ezek a gyári beépítésű audió egységek nem is szólnak rosszul, legalábbis egy tetszőlegesen kiválasztott, belépőszintű fejegységhez és néhány szintén esetlegesen kiválasztott és beépített hangszóróhoz képest.  

Én is ilyen autókkal járok már jó ideje, tehát az ilyen jellegű szerelést vagy 10 éve nélkülöznöm kellett.  Pedig igazából ez jó móka, és a sok szentségelés és apró sérülés ellenére is jó érzés, amikor végre felcsendül a zene a kocsiban. Épp ezért igazából megörültem, amikor a most épp használt, igencsak nagykorú járműben mindenféle szikrázásokat és némi amperszagot tapasztaltam az amúgy is rettentően vacakul szóló beépített fejegység körül.

Hiszen itt a rég vágyott szerelési lehetőség!

A járműben (ami amúgy egy öreg Vitara) egy Sony CD-s fejegység van, ami azon kívül, hogy USB-ről nem fogad jelet, és persze a Bluetooth is ismeretlen számára, egész okos masinának tűnik, kezeli az MP3 CD-ket, még a mappákkal is egész jól elboldogul. Bár jó volna egy modernebb, telefonnal összepárosítható fejegység, de egyelőre arra nem költünk. Amire viszont muszáj lesz, azok a hangszórók, ugyanis azok már tényleg kritikán aluli módon teljesítenek. Az autó amúgy lakatolás és rendbehozatal előtt áll, tehát igazán komoly belsőépítészeti dolgokkal nem akartam foglalkozni, hiszen úgyis atomjaira lesz szedve a karosszéria rendbehozatala miatt.

Az első a szikrázások okának kiderítése volt. Ez a rádió kibontása után rögtön látható is lett, a millió összetekert és körbe szigszalagozott kábelkötés között jócskán volt sérült, ezek persze potenciális bajkeverők voltak.

Ilyenkor legjobb mindent szétbontani, és elkezdeni selejtezni. Az látható, hogy jóval több szálból áll ez a madárfészek, mint ami indokolt lenne, festői módon keverednek a gyári kábelek az utólag odamókolt drótokkal. (Gondolom az előző szereléskor itt is az történt, hogy egyszerűbb volt egy új drótot behúzni, mint megtudni, hogy a gyári kábelkötegben melyik drót mire való – nyilván nem volt gyári kapcsolási rajz az autóhoz.)

Meg is tettem ezt, a rádió ugye Sony rendszerű csatlakozóval rendelkezik, ehhez elvileg persze lehetne venni egy Sony- ISO, vagy akár Sony-Suzuki átalakítót, de ezt most kihagytam, a netről levadásztam, hogy milyen a Sony csatlakozó vezetékkiosztása, és ennek alapján kötöttem össze a kábeleket. (Ugyanis, ha veszek egy Sonyhoz való átalakítót, de aztán mégis cserélem a fejegységet, akkor ez felesleges kiadás volt, és az ISO szabvány csatlakozók is akkor igazán jók, ha az autóban is eredeti csatlakozók vannak a gyári kábelkötegeken, de itt már ez nem állt fent, mindenképp toldozgatni kellett. )

Balra a szabvány ISO csatlakozók, jobbra a Sony féle.

A szereléshez persze egyre több műanyagot bontottam le, mert a mindenféle utólagos vezetékek nyomára kellett bukkanni. Aztán egy ponton az ülés is kikerült:

Jó sok felesleges vezetéket sikerült kifűzni, közben a rádió is bekötődött rendesen. Kiszedtem a négy kis beteg hangszórócskát is, a négy darab három különböző gyártmány volt.

Miután ez az autó nagyjából akkora belül, mint egy régifajta utazóláda, úgy gondoltam, hogy a fronthangszórókról le is mondok, inkább csak egy pár hangszóró kerül beépítésre. A két első hangszórónak a műszerfal alján lenne helye, de itt csak két maximum 10 centis darab fér el, ráadásul teljesen nyitott módon, a membránok mindkét oldala szabadon sugároz a térbe, ennek igazán túl sok értelme nincs. A két hátsó hangszóró bőven elegendő lesz, ezek a terv szerint a gyári hátsó (valójában oldalsó) helyekre mentek volna.

Le is bontottam az oldalkárpitokat. És kiderült, hogy itt egész normális hangdoboz létrehozására is mód van. (Nem mellesleg a hangszórók mögötti üregekben ott van a gyári kábelkötegben a hangszórók vezetékezése és csatlakozója is, tehát elvileg akár azt is lehetne használni a bekötéshez, bár ezek a gyári kábelek elég vékonykák.) Ha már látszottak a kábelek, gyorsan megreparáltam az utas oldali ajtó világításkapcsolóját, mert ez sosem működött.

A hangszórók helyének megfelelő kialakítása talán még maguknál a hangszóróknál is fontosabb. Egy autó eleve rettentően alkalmatlan dolog a zene hallgatására, az egész nagyon zajos, és tele van rezgésre hajlamos vékony fémlemezekkel. Ezt a rezgést valahogy csökkenteni kell. Mint kiderült, itt a  gyári kárpit elég vékony, és persze csak lebeg a fém karosszéria előtt, erre tehát hangszórót szerelni nem túl jó ötlet. (Gyárilag persze a perforált kárpit alatt, a fém vázra csavarozva lehettek a hangszórók, de az sem tűnik túl jó megoldásnak, ráadásul ott már mindent szétfaragott valami korábbi tulajdonos.) Én inkább csinálok két új takarópanelt, ami masszívan rá lesz erősítve az autó fém vázára, és a sárvédővel együtt lehetőleg zárt és csillapított üreget alkot, egyfajta hangdobozt. Ez igényel némi asztalosmunkát, meg kell valami csillapítóanyag is a karosszéria üregeibe. Ez viszont csak most készül, a posztot viszont le kellett adjam. Az autót nagyjából összeraktam, visszakerült az ülés, és ideiglenesen belekerült két kis hangdoboz az ülések mögé, amolyan igazi gettó-tuning stílusban.

Most megcsinálom az új, a hangszórók beépítésére alkalmasabb oldalkárpitokat, a további (remélhetően már befejező) lépéseket jövő pénteken tárom a nagyérdemű elé.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.