Furdancs

Ha a vágót a munkadarab felületéhez viszonyítva 90°-nal kisebb szögben tartjuk és így mérünk rá kalapácsütéseket, faragást végzünk. A vágó forgácsoló-teljesítményét a metszőszög jelentősen befolyásolja, ezért az ékszöget és a hátszöget jól kell megválasztani.

Harapás az a művelet, amikor kis keresztmetszetű anyagot (huzalt, szegecset stb.) két egymással szemben dolgozó vágóéllel választjuk ketté.

A harapás jellemzője, hogy a két oldalról egymással szemben ható ék alakú vágóéi végzi az anyag elvágását. A harapást úgy is értelmezhetjük, mintha két laposvágó egymással szemben egyszerre támadná meg az anyagot. Ennek megfelelően a két vágóéi ékszöge kb. 60°.

A munkadarabokat ma már jórészt gépeken munkáljuk meg. Gyakran előfordul azonban, hogy egy bizonyos munkát kézi erővel kell elvégezni, mert gépen megmunkálni nem gazdaságos vagy nem lehetséges. A vágásnak és a harapásnak különösen az egyedi alkatrészgyártásban van jelentősége. Célja a munkadarab darabolása, a felesleges anyagréteg egy vagy több darabban, ill. forgács alakjában való eltávolítása.

10 mm-es belső átmérőnél vastagabb csöveket homokkal töltve melegen hajlítunk.
A cső két végét fadugókkal zárjuk el. A homoknak tömören kell kitölteni a csövet, ezért azt függőleges helyzetben felakasztjuk és töltés közben állandóan kalapáccsal kopogtatjuk A homoknak egészen száraznak kell lenni, különben a melegítéskor képződő gőz a csövet szétveti.

Szögacélból készült keretek hajlításakor a szögacél egyik szárát a sarkoknál kivágjuk. Ügyeljünk arra, hogy a kivágás éleinek meghosszabbításai legalább a szögacél másik szárának semleges szálában találkozzanak. A hajlítást csak ezután végezzük el.

Kisebb munkadarabokat satuban hajlítunk úgy, hogy a hajlítandó munkadarabot a hajlítás helyén befogjuk és kalapácssal meghajlítjuk. Nagy szárhosszúság esetén a lemezt bal kezünkkel a hajlítóél fölött lenyomjuk, és a hajlítás helyét fakalapáccsal könnyedén ütögetjük. A szabad végre mért ütések a munkadarabot elgörbítik és nem hatnak a hajlítás helyére.

A termelési gyakorlatban sokszor szükség van arra, hogy idomanyagokat, lemezeket, csöveket megfelelő szögben vagy ívben meghajlítsunk. A hajlítás célja, hogy a képlékeny anyagú munkadarabot forgácsolás nélkül úgy alakítsuk (hajlítsuk), hogy az a műszaki rajz által megadott követelményeknek megfeleljen.

A hajlítás elmélete: a középső, ún. semleges réteg, amely a keresztmetszet súlypontján halad át, megtartja eredeti hosszúságát. Jól szemlélhetjük ezt a folyamatot, ha a hajlítandó test felületeire hossz- és keresztirányban vonalakat rajzolunk. Hajlítás után a vízszintes vonalak a hajlítás alakját követik, a külső vonalak megnyúlnak, a belsők pedig megrövidülnek. A függőleges vonalak sugárirányban helyezkednek el.

A határvonalak és a furatközéppontok bejelölése után a pontozás következik. A pontozás az előrajzolt méretek tartós megjelölésére való, szerszáma a pontozó.

A pontozó anyaga edzett szénacél. A legkisebb szabványos pontozó hossza 100 mm, átmérője 8 mm, a legnagyobbé pedig 160 mm, átmérője pedig 18 mm.

Síkbeli előrajzoláskor lényegében ugyanazok a tennivalók, mint a papíron való rajzok készítésekor, azzal a különbséggel, hogy lemezek, acélszerkezetek, öntvények, kovácsolt munkadarabok felületére kell rajzolni. Ez a különbség a rajzeszközök, a mérő- és ellenőrzőeszközök anyagában, alakjában és használatában is megmutatkozik.

Az elkészítendő munkadarabokon a műhelyrajz előírásai alapján bizonyos megmunkálásokat kell elvégezni. A megmunkálást sok esetben akkor lehet elkezdeni, ha a munkadarabokon már bejelöltük a megmunkálás határvonalait. Ezt a műveletet előrajzolásnak nevezzük.

Az előrajzolás további jelentősége, hogy megmunkálás közben (pl. reszeléskor) az előrajzolt munkadarabot a rajzvonal megközelítéséig nem kell megmérni (időnyerés), a megmunkálási ráhagyást a minimumra lehet csökkenteni (anyagtakarékosság), továbbá pontosabb és így selejtmentesebb lesz a munka.