Furdancs

Aki dolgozott már fával, tapasztalhatta, hogy a faanyagok túlnyomó többsége még "holtában" vagyis feldolgozott állapotban is "élő" anyagként viselkedik. A környezet változásaira, a hőmérséklet és főképp a levegő nedvességtartalmának emelkedésére/csökkenésére vagy épp a direkt napsütés hatására bármikor képes némi alakváltozásra, vetemedésre.

Bár mindenféle szifonokról már esett szó itt a blogon, azért egy velem történt esetről és az ezzel kapcsolatos tapasztalásokról írnék néhány szót. Bár az írás egy konkrét eset okán született, de végül is nem ez a fontos, hanem a jelenség amit bemutat. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába. Persze, ha minden jól szuperál...

A macskával kezdődött minden.

Itt nálunk a konyhában tízen éve, mióta itt lakunk, náddal/hánccsal szőtt ülőlapú fenyő székek állnak az étkezőasztal körül. Aztán az elmúlt télen a macskák valami miatt rákaptak, hogy a székek fonatát élesítsék a körmüket. Ez aztán pár hónap alatt elfogyasztotta az ülőfelületet.

"Kontárok voltunk mindahányan, és az évek szálltak, mint a percek,…"

A fenti idézet Faludi György Villon fordításából való. Jelen posztunk témájára kétszeresen is jellemző. Aki valaha is neten keresztüli publikálásra adta a fejét, hamar rájöhetett arra, hogy a kommentelők gyakorlatilag mindenhez értenek, ráadásul biztosan jobban, mint a posztoló. Igazából soha nincs szükség arra, hogy az adott esetet, szituációt, vagy akár az íróembert ismerjék, hiszen e nélkül is tudnak megalapozott és megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánítani.

A lakóhelyiségek falait még nem is olyan régen különféle költséges gipszstukkókkal lehetett csak mívesebbé, egyedibbé tenni. Ma már viszont a barkácsáruházakban és más szakboltokban beszerezhető extrudált sztirollécekkel ezt bárki akár saját kezűleg is könnyen megteheti. E díszlécekkel könnyű bánni és feragasztásuk után a falfelületek tagoltsága kreatív színű festéssel még fokozható is.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel "Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák" című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

A következő részekben tervezéstől-kivitelézésig megismerjük a fémipari műveleteket. Mindezek előtt rövid tanácsok röviden. Ha ön türelmetlen, a teljes kötetet megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Az autók utasterének burkolatát egyre inkább speciális textilanyag és egyre több műanyag felület uralja. Ám számos, igényesebb típusban nem ritkaság a valódi bőr burkolat az üléseken és egyéb kárpitozott felületeken. A viszonylag szűk belső tér miatt azonban ezek a kárpitanyagok hajlamosabbak a különféle kopásokra, anyaggyűrődésekre, sőt esetenként durvább felületi sérüléseknek is ki vannak téve. Ezért az igényes bőrkárpitok fokozottan igénylik a rendszeres ápolást.

Sokan kedvelik a szokatlan formájú bútordarabokat, és kellő fantáziával bárki kialakíthat magának ilyen berendezési tárgyakat. Alapként csupán kétféle szélességű, ám azonos magasságú és mélységű dobozokat kell készítenie és azokat a saját elképzelése szerinti összeállításban egy nagyobb hátlapra erősítve alkothatja meg a saját egyedi dobozos kompozícióját. Az egyes elemek akár káva közé záródó teli- vagy üvegajtókkal is elláthatók és természetesen polclapokkal is kiegészíthetők. A dobozok elrendezésénél fő a kreativitás és a jó formaérzék, amelynek eredménye egy, vagy akár több dekoratív bútordarab lehet.

A mai fúrógépeknél már általános a különböző gyorstokmányok használata. Ezek sokszor célszerűek is, hiszen nincs szükség szerszámra (tokmánykulcsra) a használatukhoz. Azonban az élettartamuk általában nem közelíti meg a hagyományos, kulcsos tokmányokét. Több megoldást használnak a gyártók, ezek különböző hatékonyságúak. Sajnos időnként előfordul, hogy ezen tokmányok kézzel történő megszorítása már nem elégséges. Van, hogy a tokmányba fogott fúrószárat egyszerűen nem vagyunk képesek elég szorosan rögzíteni, és az a munka közben megcsúszik/megforog a tokmányban.

Manapság aki csak teheti, a régi ablakait korszerű, műanyag keretszerkezetesekre cseréli. Ám ez azon túl, hogy sokba kerül, kockázatokat is jelent. Ezzel ugyanis megszűnik a lakás eddig természetes légcseréje ami szélsőséges esetben a helyiségek penészesedését is okozhatja. Mielőtt döntenénk, nem árt megvizsgálni, hogy nem kifizetődőbb-e egy általános ablakfelújítás a csere helyett. Mivel az országban sok régi épület van, érdemes ezek ablakait kellő szakértelemmel felújítatni.