Furdancs

Az idomfűrészelést általában a pontosabb, vagy a különleges megmunkálásnál használjuk. Ilyenek pl. a műszerészfűrész és a lombfűrész.

A műszerészfűrész kerete igen vékony fűrészlap befogására való. A nyeles befogófejet állítható rész segítségével a kengyelen eltolhatjuk és csavarral rögzíthetjük, így különböző hosszúságú fűrészlapok foghatók be.

Fűrészeléskor tenyerünk közepébe helyezzük a fűrésznyelet, négy ujjunkkal átmarkoljuk, hüvelykujjunkat pedig kinyújtva rászorítjuk. Másik kezünkkel megmarkoljuk a fűrészkeret tőlünk távolabb eső függőleges szárát. Fűrészelés közben teljesítményünket úgy fokozhatjuk, hogy karjaink mozgatásával egyidejűleg testünk lendületével is segítünk.

A kézi fémfűrész keret laposacélból készül. Két meghajlított szára mereven összefügg a kengyellel, ill. a nyéllel. A kengyelben négyszögletes nyílás van, amelybe négyszögletű csappal a fűrészlap-szorító szár illeszkedik. A fűrészlap-szorító száron és a befogófejen keresztnyílás van, hogy a fűrészlapot a keret síkjára merőleges helyzetben is be lehessen fogni.

A nagyobb keresztmetszetű anyagokat vágással vagy nyírással vagy nem lehet darabolni, vagy nem gazdaságos. Vastagabb anyagok be- és kivágása az említett műveletekkel sok esetben nem oldható meg. Mindezek a műveletek fűrészeléssel könnyebben és gyorsabban elvégezhetők.

A fűrészelés célja tehát nagyobb keresztmetszetű munkadarabok darabolása, azokon ki- és bevágások készítése, ill. a felesleges anyagréteg eltávolítása, vagy a munkadarab előnagyoló megmunkálása. A fűrészelést végezhetjük kézi vagy gépi erővel.

A hengerléssel készített lemezek nagyméretű táblákban állnak a műhely rendelkezésre. Ezeket a táblalemezeket előrajzolás után megfelelő méretre kell darabolni, ill. megfelelő alakúra kell megmunkálni. A lemezdarabolást vagy lemezszabást nyírással végezzük el. A nyírás célja tehát a lemezek előrajzolás utáni darabolása, szabása.

A különböző lemezanyagok vágására használt sokféle művelet közül a lemezek vágására, darabolására legalkalmasabb a nyírás, szerszáma az olló.

Vésésnek nevezzük a faragást akkor, ha a vágó egyszerre három oldalon választja le a forgácsot az anyagról. A kivésett horony keresztmetszete lehet négyszög vagy félkör. A vésést rendszerint keresztvágóval vagy horonyvágóval végezzük.

Ha a vágót a munkadarab felületéhez viszonyítva 90°-nal kisebb szögben tartjuk és így mérünk rá kalapácsütéseket, faragást végzünk. A vágó forgácsoló-teljesítményét a metszőszög jelentősen befolyásolja, ezért az ékszöget és a hátszöget jól kell megválasztani.

Harapás az a művelet, amikor kis keresztmetszetű anyagot (huzalt, szegecset stb.) két egymással szemben dolgozó vágóéllel választjuk ketté.

A harapás jellemzője, hogy a két oldalról egymással szemben ható ék alakú vágóéi végzi az anyag elvágását. A harapást úgy is értelmezhetjük, mintha két laposvágó egymással szemben egyszerre támadná meg az anyagot. Ennek megfelelően a két vágóéi ékszöge kb. 60°.

A munkadarabokat ma már jórészt gépeken munkáljuk meg. Gyakran előfordul azonban, hogy egy bizonyos munkát kézi erővel kell elvégezni, mert gépen megmunkálni nem gazdaságos vagy nem lehetséges. A vágásnak és a harapásnak különösen az egyedi alkatrészgyártásban van jelentősége. Célja a munkadarab darabolása, a felesleges anyagréteg egy vagy több darabban, ill. forgács alakjában való eltávolítása.

10 mm-es belső átmérőnél vastagabb csöveket homokkal töltve melegen hajlítunk.
A cső két végét fadugókkal zárjuk el. A homoknak tömören kell kitölteni a csövet, ezért azt függőleges helyzetben felakasztjuk és töltés közben állandóan kalapáccsal kopogtatjuk A homoknak egészen száraznak kell lenni, különben a melegítéskor képződő gőz a csövet szétveti.