Furdancs

Az megfelelő műhelyben járva talán az egyik legvarázslatosabb eszköz, amit felfedezhet az ember, az úgynevezett oszlopos fúrógép. Magában foglalja a praktikumot, emellett pedig szép is. Az ilyen szerszámokat illik acélból készíteni, mint azt az alábbi fotón is láthatjátok, de az gondolkodó ember alternatív anyagok felhasználásával is összeeszkábálhat valami hasonlót.

Mai ajánlatunk egy házilag, többek között PVC-csövekből elkészíthető oszlopos, vagy inkább állványos fúrógép, illetve maga az állvány. A szerkezet a célnak megfelel, mindössze egy nem túl nehéz fúrógépet (ebben az esetben Dremel) kell ráerősíteni. Ne álmodozzunk túl nagy előtolásról, de a függőleges irányú fúrási igényeinket tökéletesen kielégíthetjük vele. A leírást és még több fotót az elkészítésről ITT találjátok. Jó szórakozást!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ha eddig nem volt melegetek, akkor a mai posztot elolvasva garantáltan az lesz, vagy nem. Ismerjük az érzést, amikor a reggeli kávé közben próbálunk erőt gyűjteni, mert egész nap a metsző szélben kell majd dolgozni a szabadban. És tudjuk előre, hogy hiába húzunk fel több réteg termocuccot, legkésőbb délután kettő körül már az átfázástól belassulva zombiként fogunk csellengeni. Vagy amikor a hajnali félálomban szembesülünk azzal, hogy mégis leesett a hó, lehet korábban kelni havat lapátolni, és a forró tea hatása öt perc múlva már sehol se lesz.

A túraboltok tele vannak a jobbnál-jobb kabátokkal, pulóverekkel, mellényekkel, de tud ilyet valamelyik?

Most induló cikksorozatunkban a házilagos asztaloskodást járjuk kicsit körbe. Tisztázunk néhány alapfogalmat (előre is elnézést kérünk szakember olvasóinktól), valamint végig nézzük milyen alapanyagokkal és milyen szerszámokkal érdemes házilag dolgozni. A végén pedig, ha lesz rá igény, talán építünk gyorsan mondjuk egy csónakot, vagy egy szekrényt. Mert asztaloskodni jó.

Jómagam vagy húsz éve hallottam először a multiszerszámokról. Egy barátom akkor kezdte el forgalmazni itthon a Leatherman márkájú szerszámokat. Emlékszem, milyen lelkesen mesélt róluk, mi meg milyen bambán néztünk, hogy mi is ez a hülyeség. Aztán persze megtanultuk.

A konyhai munkát megkönnyítő kisgépek közül általánosnak mondhatók a különféle mixerek, szeletelők, elektromos kések. Ezek szinte naponta vannak használatban, ám ezt követően a tisztításukra nem mindenkor fordítunk elég figyelmet. Ám, hogy elkerüljük az idő előtti javíttatásukat, vagy üzemképtelenségüket, ajánlatos jobban odafigyelni a tisztogatásukra és kisebb, házilag is megoldható karbantartásukra. (a posztban látható fotók illusztrációk)

"Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács."

A porszívó a legjobb példa arra, hogy az ipari szerszám nem attól ipari, hogy erősebb.

Manapság a boltokban kapható otthoni használatra gyártott porszívók brutálisan erősek, simán felszedik a szőnyegpadlót, egyes modellek ráadásul úgy, hogy kis túlzással azt se lehet hallani, hogy be vannak-e egyáltalán kapcsolva, csak valamiért nem lehet felemelni a szívófejet a földről. Teszik mindezt az ipari porszívók beugró árának kb. feléért.

A háztartásokban számos kis készülék van, amelyek túl a napi használaton időnkénti ápolást és karbantartást igényelnének. Ám a napi teendők mellett ezeket gyakran már csak akkor végezzük el, ha akadozik a működésük. A szörcsögő kávé-, vagy a csak gőzt fúvó teafőzők, égett szagot árasztó kenyérpirítók, vagy a ráégett maradékoktól szennyezett gofri-, vagy szendvicssütők azonban sok bosszúságot okoznak, ha rendszeresen nem lesznek letisztítva. A megfelelő működésükhöz ugyanis szinte csak ez szükséges és ezzel a használhatóságuk is meghosszabbítható.

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot:

Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.

"A zene és a munkahely olyan, mint Cliff Richard és a Karácsony. Az egyik nincs a másik nélkül."
"Music on the jobsite is like Cliff Richard and Christmas. You can't have one without the other."

toolstop.co.uk

Arra gondoltam, ebben a nagy melegben jó ötlet Mr. Furdancs szakterületén végigtaposni páros lábbal.

Remek lehetőség lenne arra, hogy elmenjen a téma a hagyományos vs LED lámpák irányába, de mivel jobbára mobil kialakítású, időszakosan használt, akkuról működő lámpákról lesz szó, a LED győzelme vitathatlan.

Miért szeretik a gyártók a LED lámpákat? Kis fogyasztással erős fényt állítanak elő, alacsony hő kibocsátással, és emellett kevéssé érzékenyek az ütődésekre és a ki-bekapcsolgatásra. A LED-eknek emellett az élettartamuk is hosszabb, míg egy hagyományos izzó 1-2000 üzemórát bír, egy halogén izzó 3-4000-et, addig egy fehér színű LED akár 30-50.000 órát is; igaz, addigra már csak kb. 70%-os fényerővel működik.

Amit az ellenzők leggyakrabban fel szoktak hozni ellenük, a fény hőmérséklete. Az alábbi skálán a LED-ek 2700-5500 között szórnak, a meleg fehértől a hideg fehérig:

Forrás: svetila.com

Szokták még a színskálát emlegetni, vagyis hogy az izzók által kibocsátott kevert fény melyik színből mennyit tartalmaz. Ehhez kiindulópontként Zelandeth oldalát érdemes tanulmányozni. Sajnos mostanában nem frissült, de rengeteg izzótípus mérése megtalálható itt.