Furdancs

A klasszikus, többnyire kínai gyártmányú, karácsonyfára való izzósorok mindenki előtt ismertek. Ezek ugye 10-100 darab (néha még több), sorba kötött apró izzólámpát (vagyis hagyományos, izzószálas lámpát) tartalmaznak. Ezekből persze nem csak karácsonyi stílus kapható, hanem mindenféle másmilyen is, esetünkben például világító tökfejeket lehet az apró izzók foglalatára húzni. Az ilyen világítások néha elég macerásan használhatóak, épp a hurok jellegük miatt. Persze a hosszabb füzérek esetén lehet eleve duplán felszerelni a helyére a füzért, de a rövidebb, 10-20 izzós soroknál ez nagyon megrövidíti a füzér hasznos méretét, és az izzók is túl közel kerülhetnek egymáshoz.

Múlt heti posztunkban megmutattuk, mire vezet, ha az ember teljesen felhagy a közlekedési eszközei karbantartásával. Azonban, miután a juhász a barátunk, most az egyszer még segítünk rajta, és megpróbálunk friss és működőképes járművet varázsolni a látványosan megöregedett drótszamarából.

A juhászokat mindenki ismeri, aki vidéken lakik, különösen, ha juhok is vannak a környéken. Juhászból persze sokféle van. A miénk viszonylag fiatal ember, képzett állattenyésztő, briliáns érzéke van mindenféle állathoz, a fejtartásukból megmondja, mi bántja őket, vagy épp mi jár a fejükben. Természetesen egy ellés levezetése épp úgy nem probléma számára, mint egy törött láb rendbetétele, vagy egy nyűgösebb betegség megfelelő antibiotikum kúrájának a levezénylése.

De, mint látni fogjuk, mindenhez Ő sem érthet…

Blogunk kedvenc témái a maihoz hasonlók. A közvélekedés szerint a gázzal kapcsolatos eszközök még az elektromosságnál is veszélyesebbek, az ilyenekhez képesítés nélküli embernek nem volna szabad 5 méternél közelebb mennie. A biztonsági megfontolások iránt igazán érzékenyek azt mondják, maga a gáztűzhelyek használata is veszélyes és külön szakembert igényelne.

A hogyan hozzuk használható állapotba a kerékpárunk alcímű kerékpárszerelős posztunk második felvonását olvashatjátok. (Az elsőt ITT találjátok.) Ott tartottunk, hogy kitoltuk a kissé elhanyagolt kerékpárt a napsütésbe. Az első tennivalónk az legyen, hogy lemossuk a gépet, jó bőven, valamilyen zsíroldó mosószerrel, nálam a konyhai mosogatószerek jól beváltak erre a célra.

A gondos és műértő kerékpárosok folyamatosan karbantartják féltve szeretett drótszamarukat, a telet pedig arra használják, hogy mindenféle fejlesztéseket hajtsanak végre rajtuk. (Kivéve persze azokat az egyéneket, akik télen is használják a gépüket.) Mi, többiek azonban a kerékpárt legkésőbb ősz végén az utolsó használatot követően, különösebb konzerválás nélkül, - akár sárosan és vizesen - letesszük valami fedett helyre, aztán tavaszig rá sem nézünk…

Egy korábbi posztunkban említettem, hogy elektronikai készülékek megbontásakor figyeljünk oda, nehogy hozzáérjünk egy feltöltődve maradt kondenzátorhoz. Az egyik kommentelő meg is lepődött ezen, és javasolta, hogy készíthetnénk egy posztot a Nem Annyira Magától Értetődő veszélyforrásokról. Akkor azt válaszoltam, hogy mindenféle házilagos barkács- és javítási feladatot meg kellene előzzön némi utána olvasás, az adott szakterület legalább nagy vonalakban való ismerete. Mindazonáltal a gondolat szöget ütött a fejembe, ennek eredménye lett ez a poszt.

A kerti ösvény alatt 30 méteren át vizet és áramot vezettem a konyhakert felé. Végpontjára ideiglenes jelleggel biggyesztettem ezt a szabadtéri "áramszekrényt".

Nálunk otthon, mindennapi életünkben az egyik viszonyítási pont a fali melegítő őrlángjának évenkénti elalvása. Már az is eszünkbe jutott, hogy ajándékozással ünnepeljük meg ezt a jeles eseményt. Nyilván akkor derül ki, hogy az őrláng elalvásának köszönhetően nem üzemel a fali konvektor, amikor már félig van a kád jéghideg vízzel. Idén magam tettem lépéseket a hiba elhárítására.

Vidám, szalonspicces srácok csapot szerelnek, vagy valami ilyesmi.