Furdancs

Volt már itt a blogon pár írás, amelyik érintette az átlagos barkácsolónak szükséges szerszámok körét. Ez az írás most - egy konkrét levélváltás folyományaként - főképp azoknak szól, akik mondjuk egy pici lakótelepi garzonban élnek, és tényleg nincs semmi felesleges helyük, kamrájuk, pincerészük egy bármilyen pici műhely kialakítására. Az is lehet, hogy tapasztalatuk sincs ilyen téren, mindamellett azonban érdeklődnek a saját kezűleg végzett fúrás-faragás és javítási munkák iránt. (Mert az ezermesterség mint tudjuk szexi...)

A múlt pénteken ígértem, hogy e héten bemutatom, hogyan is sikerült rendbe raknom az öregedő autómon lévő apró rozsdakezdeményeket. Akkor említettem azt is, hogy a legmacerásabb a megfelelő felület-előkészítés, vagyis a rozsda eltávolítása lesz.

Aztán úgy alakult, hogy egy, az olvasóink által már többször szóba hozott szerszám akadt a kezünkbe, ami a használat közben annyira megtetszett, hogy most gyorsan írunk is egy bemutató posztot a használatáról, az autó pedig inkább csúszik egy hetet. (Ez amúgy a időjárás miatt is indokolt, sajnos nem tudtam tökéletesen szárazzá varázsolni a festés előtt a hibákat, de a jövő hétre csak eláll az eső.)

A tegnap kezdett cikkünk végén ígértük, hogy adunk néhány általános támpontot az elektromos szerszámok kiválasztásához. Természetesen tudjuk, hogy különböző gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező olvasóink vannak, néhány tanácsot talán lesz aki megmosolyog, de én bizony ezen szempontokat végig szoktam venni.

Régi mániám a gyanúsan olcsó termékek, kéziszerszámok elleni küzdelem. Ha megnézzük bármelyik barkácsáruház reklámkiadványát, rögtön feltűnik, hogy akár tízszeres különbség is lehet két azonos funkciójú és hasonló névleges teljesítményű elektromos szerszám ára között. Ha hozzá vesszük a kérdéshez azt is, hogy ráadásul az áruházakban az igazán jó nevű márkák profi termékei általában nincsenek is jelen, még érdekesebb a helyzet. Sokan mondják persze azt, hogy ők csak keveset használják az adott gépet, ezért nekik felesleges a drágább márkát választani. Az különben is csak a név miatt kerül többe, belül mind egyforma.

Akkor használjuk kis méretű szerszámokat! És ha nem kapunk elég apró szerszámokat a boltban, akár magunk is elkészíthetjük azokat. Kedvcsinálónak és ötletadónak szánjuk a mai posztunk témáját:

A kérdés persze lehet az is, egyáltalán kell-e szeretni a szerszámokat, vagy elég használni? Lehet, hogy sokak számára maga a felvetés is furcsa, elmondom gyorsan, nekem miért jutott eszembe. A Furdancs bloghoz hasonló, otthoni, sajátkezű munkavégzést népszerűsítő blogok igazi lelőhelye az Észak-amerikai kontinens. A sokak által praktikusnak tartott amerikaiak és kanadaiak sok hasonló tematikus oldalt és blogot szentelnek a témának.

A régi korokban készült tárgyakat szemlélve általában elsőként a míves és igényes kivitelt szoktuk észrevenni. Aztán tovább gondolva a dolgot, néha eszünkbe jut az is, hogy vajon a modern szerszámgépek kora előtt hogyan is készítették ezeket a valóban művészi kivitelű tárgyakat?

Akkoriban nyilván csak kéziszerszámok álltak a mesterek rendelkezésére. De még az akkori mesterektől elvárható szakmai tudás és igényesség ismeretében sem mindig érthető, hogy egy-egy adott díszítés vagy műszaki megoldás hogyan is készülhetett el, hiszen a ma ismert kéziszerszámok ezekre nem mindig tűnnek alkalmasnak. A megoldás a mára bizony zömében eltűnt speciális kéziszerszámok használatában keresendő. Mindez egy épp most a kezembe került, a Magyar Famíves Cég gondozásában megjelent kiadvány kapcsán jutott eszembe.

Egy nagyobb teljesítményű szalagfűrész drága és súlyos alkotmány, komoly mennyiségű fémet kell beépíteni, hogy stabilan viselkedjen. Néhány alkatrészét megkerülhetetlenül a kereskedelemből kell beszerezni, de a szerelési munkán és árréseken megtakaríthatunk annyit, hogy érdemes legyen készíteni egy saját gépet. A fémipari gépeken kívül szükséges egy tervrajz, vagy legalábbis konkrét elképzelés a kivitelezésére.

Talán az X-akták, két ünnep közötti, egyben történő vizuális feldolgozása, vagy valami egészen más lehet az oka, mindenesetre mostanában jó érzékkel találok rá olyan tárgyakra, melyek vagy valamire valók, vagy hasonlítanak valamire, de legalább annyira misztikusak, mint a népszerű amerikai sorozat. Ilyen hosszú mondat is csak a mesében van. Mondom: valami fura történik velem. Talán emlékeztek rá, hogy minap bemutattunk nektek egy őskori csavarbehajtót, melyet nagybátyám szerszámai közül halásztam elő. Már akkor szemezett velem egy HILTI felirat, mely egy olyan bádogdobozon foglalt helyet, amilyenbe még akkor csomagolták a szerszámokat, amikor még minden jobb volt, szóval régen. Ez volt az:

Minap, az ünnepektől megfáradva, illetéktelen turkáláson kaptam magam nagybátyám szerszámai között. Nem volt hiábavaló a bűnözés, mert az alábbi fotón látható korabeli csavarbehajtóra bukkantam. A kis túlzással élve, légkalapács méretű és súlyú darab azonnal könnyeket csalt szemembe, olyan szép.