Furdancs

A legprecízebb és leggondosabb olvasónkkal is megesett már biztos, hogy valami fontosat otthon felejtett. Egy pénztárca, olvasószemüveg, mobiltelefon bizony nagyon tud hiányozni nap közben. Különösen akkor, ha a mostani trendeknek megfelelően valahol a városon kívül, az agglomerizációban lakunk, és az elfeledett tárgyakért visszaszaladni mondjuk két órányi autózást (annak költségvonzatával is) jelent. Egy már elmúlt, szebb és békésebb világban erre a célra remekül megfelelt egy komornyik, vagy egy inas. Gondoskodott arról, hogy a ház az ajtón kilépő ura mindent magával vigyen, amire szüksége lehet.

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

Egy nagyobb teljesítményű szalagfűrész drága és súlyos alkotmány, komoly mennyiségű fémet kell beépíteni, hogy stabilan viselkedjen. Néhány alkatrészét megkerülhetetlenül a kereskedelemből kell beszerezni, de a szerelési munkán és árréseken megtakaríthatunk annyit, hogy érdemes legyen készíteni egy saját gépet. A fémipari gépeken kívül szükséges egy tervrajz, vagy legalábbis konkrét elképzelés a kivitelezésére.

Talán az X-akták, két ünnep közötti, egyben történő vizuális feldolgozása, vagy valami egészen más lehet az oka, mindenesetre mostanában jó érzékkel találok rá olyan tárgyakra, melyek vagy valamire valók, vagy hasonlítanak valamire, de legalább annyira misztikusak, mint a népszerű amerikai sorozat. Ilyen hosszú mondat is csak a mesében van. Mondom: valami fura történik velem. Talán emlékeztek rá, hogy minap bemutattunk nektek egy őskori csavarbehajtót, melyet nagybátyám szerszámai közül halásztam elő. Már akkor szemezett velem egy HILTI felirat, mely egy olyan bádogdobozon foglalt helyet, amilyenbe még akkor csomagolták a szerszámokat, amikor még minden jobb volt, szóval régen. Ez volt az:

Minap, az ünnepektől megfáradva, illetéktelen turkáláson kaptam magam nagybátyám szerszámai között. Nem volt hiábavaló a bűnözés, mert az alábbi fotón látható korabeli csavarbehajtóra bukkantam. A kis túlzással élve, légkalapács méretű és súlyú darab azonnal könnyeket csalt szemembe, olyan szép.

Nemrég megírtuk, milyen is egy furdancsos hétvégéje. Na, most kiderült, hogy a karácsonya sem másmilyen. Úgy látszik, egy igaz furdancsos bizony mindig szerel valamit.

Szerszámot a szerszámboltból - idézhetnénk a korabeli hirdetés (cipőt a cipőboltból) parafrázisát, de ha a másodlagos piacon nézelődünk szerszámok és berendezések után, több lehetőség is adódik. Az olcsóbb ár, speciális igények vagy házhoz szállítás miatt kifizetődő lehet egy kihasználatlanság miatt leértékelt tárgy megvásárlása. Néhány pontba szedtem a legkézenfekvőbb lehetőségeket minden mély bölcsesség vagy szellemi útravaló igénye nélkül.

Egy szakszerűen előkészített és lefestett fémtárgy hosszú időn keresztül ellenáll a környezet hatásainak. Csiszolása és alapozó festése után stabilan tapad rá a festék és ezek az előkészítő műveletek kitöltik a durvább karcokat, mélyedéseket. Azonban ha galvanizálással, eloxálással vagy egyetlen réteg festékkel fedjük a puszta fémet, bizony finomra kell munkálnunk a felszínét, mert az egyenetlenség itt fokozottan meglátszik.

Otthonunkban előforduló, puhafémből készült tárgyaink is tisztításra - polírozásra szorulnak alkalmanként, idővel az oxidált felületek elvesztik csillogásukat. Természetesen nem eshetünk nekik drótkefével, fémgyapottal vagy agresszív vegyi anyagokkal. Most egy kímélő, de hatásos megoldást mutatunk be visszaadni elvesztett fényüket.

Az autó az igazi fúr-farag embernek nélkülözhetetlen, hiszen folyamatosan szállítania kell mindenfélét. Nagyobb dolgokat épp úgy mint kisebbeket: tábla lemezt, betont, fűrészgépet, olajos hordót, de persze léceket, deszkákat, rönköket is.

Ráadásul állandóan készenlétben kell lennie, nem tudni, mikor ugrik az ember orra elé egy megmentésre váró valami a lomtalanításon, vagy mikor talál egy lezuhant repülőt vagy épp drónt, amit persze rögtön el kell vigyen haza.

A posztunk címe lehetett volna az is: 'A csomók alkonya'. Azt gondoljuk, nem csak a barkácsoló emberekre jellemző, hogy gyorsan, masszívan, de azért oldhatóan szeretnénk rögzíteni valamit. Ez lehet egy összetekert fülhallgató vagy laptoptöltő vezeték, egy kerti locsolócső vagy a kompresszor tömlője, de akár egy szerszám is, amit munka közben nem szeretnénk letenni a sárba.