Furdancs

A rendszeresen posztolók élete nehéz. Folyamatosan kell a nagyérdemű érdeklődésére számot tartó írásokat feltölteniük. Ráadásul az sem baj, ha ez a tartalom kapcsolódik az épp aktuális évszakhoz, szezonhoz, vagy az aktuális ünnepekhez...

Beiersdorf AG? Ismerős valakinek? Nekem nem volt az, a feleségem viszont egyből rávágta, hogy Nivea. A XIX. század végén Oscar Troplowitz gyógyszerész irányításával nőtt nagyra ez a cég, van pár ma is ismert név, amit nekik köszönhetünk:

Mr. Furdancs mereven elzárkózott attól, hogy a testápoló krémekről írjak ezen a héten, úgyhogy maradunk a ragasztószalagoknál.

A mai napon könnyedén egy tömegrendezvényen találhatja magát az ember. Vannak, akik nem üres kézzel érkeznek. Miközben, transzparenssel a kezében, ki ezért ki azért tüntet, vagy ellentüntet, esetleg megemlékezik, eszébe sem jut, hogy tábláját ugyanúgy készítette, mint az ellentáborban megemlékezők némelyike. Tuti tippeket találtunk a témában, melyeket érdemes egy ilyen tábla elkészítésekor átböngészni. Délutánig van még idő nekilátni. Az alábbi kisfilmből megtudhatjátok, hogyan.

A hogyan hozzuk használható állapotba a kerékpárunk alcímű kerékpárszerelős posztunk második felvonását olvashatjátok. (Az elsőt ITT találjátok.) Ott tartottunk, hogy kitoltuk a kissé elhanyagolt kerékpárt a napsütésbe. Az első tennivalónk az legyen, hogy lemossuk a gépet, jó bőven, valamilyen zsíroldó mosószerrel, nálam a konyhai mosogatószerek jól beváltak erre a célra.

A gondos és műértő kerékpárosok folyamatosan karbantartják féltve szeretett drótszamarukat, a telet pedig arra használják, hogy mindenféle fejlesztéseket hajtsanak végre rajtuk. (Kivéve persze azokat az egyéneket, akik télen is használják a gépüket.) Mi, többiek azonban a kerékpárt legkésőbb ősz végén az utolsó használatot követően, különösebb konzerválás nélkül, - akár sárosan és vizesen - letesszük valami fedett helyre, aztán tavaszig rá sem nézünk…

Pénteki posztunk a szokásosnál kissé házszerűbb madárodúról népszerűnek bizonyult. Ennek örömére, amolyan hétvégi levezetésképp összevadásztunk néhány hasonló darabot. Egyik sem mindennapi, aztán hogy melyiket helyeznénk el a kertünkben, és persze hogy milyen is kell legyen az a ház, amelynek a kertjében elfér egy ilyen madárodú, az persze érdekes kérdés…

Ennek a posztnak az apropóját leginkább a naptár adta. Holnap ugyanis március 1-e leend. Vagyis, egycsapásra tavasz lesz. Ami azt is jelenti, hogy a mostanáig halogatott tavaszi munkák hirtelen esedékessé válnak.

Ilyen munka például a kertünkben élő madarak lakásainak elkészítése. A címben persze manókat emlegetek, de azért valószínűbb, hogy ezekben az odúkban madarak fognak tanyázni, bár kétségtelen, hogy időnként manók is költözhetnek beléjük.

Asztalosként dolgozva sokszor belefutunk abba a kérdésbe, hogy egy-egy bútor, vagy akárcsak polc, vagy épp párkány miből is készüljön. A tipikus megrendelő sokszor úgy gondolja, hogy a "természetes" anyagokból, tömörfából készült polc biztos jobb, mint a "mű" bútorlapból készült. Nézzük, valóban így van-e?

A láncfűrész pompás eszköz fák kivágására, gallyazására és bár intarziás asztalt nem készíthetünk vele, meglepő vágásélessége miatt használják asztalosok és ácsok is gerendák, vastagabb lécek szabására. Emellett a darabolós horrorok és zombifilmek elmaradhatatlan kelléke.

Létezik elektromos és benzinmotoros változata sőt akkumulátoros is, bár ez utóbbi ötlet már egyfajta mérnöki L'art pour l'art, öncélú művészeti filozófia jegyében születhetett. A kétütemű benzines több alkatrészt tartalmaz és bonyolultabb, viszont használatához nem kell hosszabbítót kivonszolni az erdőbe.

Ez a példány a "Soha ne vegyél használt hőerőgépet!" kampány reklámarca is lehetne. Bizonyára derekasan szolgált korábban, de hozzám már erősen leamortizált formában került, sorsa néhány próbálkozás után megpecsételődött.