Furdancs

Jó kis név mi? Ahogy elkezdtem utánajárni ennek az eszköznek, azon kaptam magam, hogy annyi helyen használják, hogy nehezemre esik pontos felhasználási területet megnevezni. Azt mondom, rendeljük a sikattyút a fémmegmunkálás eszközei közé. Ha én sikattyú lennék, örülnék neki.

Nemrég megígértem, hogy folytatjuk a "Rögzítsünk lyukba" posztot, amely eddig a vékony gipszkarton mögötti üres tér (lyuk) problematikájával foglalkozott és kínált fényképekkel illusztrált megoldást a megfelelő rögzítésre. Most azt követjük nyomon, hogyan rögzítsünk üreges műanyag panelbe.

Nyilván sokan találkoztatok már ezzel a fotóval, de úgy érzem, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. Első ránézésre nem az ipari formatervezés remeke, de működik. Tartja a telefont és a kis guriga még a hangot is felerősíti valamelyest. Azt ugye nem kell leírni, hogy miként kell elkészíteni. Jó szórakozást!

Mi mással töltenénk a vasárnapot, ha nem azzal, hogy szétszedünk egy grillgyújtót és összeeszkábálunk egy mini ágyút. Alább két videó. Az elsőben az ágyút, a másodikban pedig a belevalót készítik el. Kellemes vasárnapot!

Egyik posztunk majdnem megihlette olvasónkat. Végül nem posztunk okán, de írt nekünk egy levelet. Alább olvashatjátok.

Kedves Furdancs!

A fűrész szó hallatán sokatoknak nyilván a nagy sikerű "patakvér" mozifilm-sorozat jut eszetekbe. Ez rendben is van. Ha jól emlékszem, abban fűrészelnek is rendesen. Egyszer azért kíváncsi lennék rá, hogy hány liter vért sikerült kifolyatni a hét rész alatt. Ma viszont azért gyűltünk össze, hogy a filmsorozat címének alapjául szolgáló remek szerszámot tegyük sztárrá.

Arra gondoltam, hogy a mai és a holnapi posztot művészettel kötöm össze. Az alábbi dal tökéletes hidat képez a két bejegyzés között. Mondjuk ezt jelen pillanatban csak én tudom, hiszen csak én ismerem a holnapi poszt témáját. Páratlan vaslogikával azért kikövetkeztethető, hogy mivel készültem holnapra. Addig is hallgassátok Ferót!

A láncfűrész az a szerszám, amiről még a fiúk is azt gondolják, hogy 20%-al férfiasabbá teszi az embert. Aki használta már valaha ezt a csodálatos eszközt, átélhette azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, ahogy belehasítunk vele egy kiszerelt ajtófélfába. Aztán azt is, amikor megtaláljuk vele a benne felejtett zsanért. Ezzel a szerszámmal a kezében a legnyeszlettebb rendszergazda haverom bicepsze is nagyobbnak tűnik. Egyszóval férfias kis játékszer. Nyilván sok embert, köztük úgynevezett művészeket is megihletett a motoros fűrész. Nekem a Hello Kittys a kedvencem. A fotóra kattintva egy finom kis gyűjteményt találhattok arról, hogy milyen irányban kreatívkodtak, többek között a cukrászok.

Aki sikamlós témát sejtve kattint a posztra, az jobb, ha most rögtön odébbáll. Arról a kérdésről fogunk most értekezni, amelyet a "Szereljünk fel karnist!" posztban csak futólag említettünk: hogyan rögzíthetünk lyukba? Lyuk pedig sokszor több van a masszív anyagnak vélt fal mögött, mint egy ementáli sajtban!

Nem tudnám felidézni, hogy miként találtam rá a témára. Lehet, hogy kicsit stresszesebb napokat éltem, vagy csak annyira fáradt voltam, hogy hagytam, hogy a kezem önkéntelenül vándoroljon a billentyűzeten. Soha nem fogom megtudni, mindenesetre ráleltem egy oldalra, ahol egy igen jól sikerült, fotókkal is megtámogatott leírást találtam a korabeli kivégzőipar legsikeresebb eszközének elkészítéséről. Ez a szerkezet nem más, mint a guillotine, más néven a nyaktiló. A rövid bevezetőben jelzik, hogy funkcionálisan ez az eszköz nem az igazi, de mondjuk halloweenra kiegészítő kelléknek remekül megfelel. Tudom, a halloween már elmúlt, de ha minden jól megy lesz jövőre is. Az elkészítés módja IDE kattintva érhető el. A végeredménynek pedig valahogy így kellene kinéznie:

Nyilván szeretnétek áttanulmányozni a nyaktiló történelmi múltját is. ITT megtehetitek.