Furdancs

Hétvégére egy rendkívül gusztusos kis darabot találtam nektek. Egy olyan kalucsnit, ami inkább praktikus, mint szép. Tervezője szerint ezt az alkalmatosságot a gumicsizmájára szokta felhúzni, hogy mikor belép a lakásba a sáros kalucsnit még azt ajtó előtt le tudja rúgni. Ne kelljen már a gondosan lábra szerelt gumicsizmát is levenni, ha épp csak be akar ugrani valamiért a lakásba. Szeretem azokat a házi újításokat, melyeket a napi életben adódó problémák szülnek. Szeressétek ti is! A kalucsni elkészítési módját ITT találjátok.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Talán emlékeztek Andrásra, ő az a srác, akinek segítettünk bekötni a mosógépét. Kár lenne azt gondolnunk, hogy az azóta eltelt időben nagyobb érdeklődéssel fordult a műszaki felkészültséget igénylő tevékenységek felé. Azt viszont kitalálta, hogy a rendelkezésére álló, borzalmas állapotban lévő pincéjét emberi tartózkodásra alkalmas állapotba kellene hozni. A lehető legegyszerűbb megoldást választotta: szakembereket hívott. Nevezetesen Zolit és az ő hű társát, Lajost. A munka során bőven volt alkalmunk megismerkedni jó pár kétkezi tevékenységgel. A bontástól a betonozáson át a gipszkartonozásig. Az alábbiakban inkább élménybeszámolót olvashattok, semmint egy szakmai értekezést a pincefelújítás mibenlétéről. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz szakirányú mondanivalótok. Semmiképpen ne fogjátok vissza magatokat.

A munka elvégzéséhez, először is be kellett jutnunk az objektumba. Kulcs persze nem volt, de valahogy mégis át szerettünk volna kerülni a pinceajtó másik oldalára, hogy a mesterek elkezdhessék a munkát. Épp azon gondolkodtam, hogy segítségül hívom ügyes kezű nőgyógyász barátomat, aki simán kitapétáz egy lakást a kulcslyukon keresztül. Szerencsére nem volt szükség finom kezekre, mert előkerült Andris aki rögtön javasolta, hogy szabaduljunk meg a lakattól, bárhogyan. Szóba került a flex, de Zoli végül úgy döntött, hogy inkább rombol, és az alábbi megoldást választotta.

Mára egy igen komplex dolgozatot ajánlunk figyelmetekbe. Volt már példa arra, hogy foglalkoztunk a számítástechnikai vallás Alma egyházával. Általában házilag is elkészíthető, egyszerűbb és bonyolultabb kiegészítőket ajánlottunk barkácsolásra, ma sem lesz ez másképp. Az eddigi megoldásokkal ellentétben ma egy picivel komolyabb felkészültséget igénylő feladatot mutatunk be. Első ránézésre valóban mindössze egy tálra és némi faanyagra van szükség a "kihangosító" elkészítéséhez. Ha jobban elmerültök az elkészítési mód leírásában, látni fogjátok, hogy az egyszerűség kedvéért érdemes segítségül hívni némi technológiát. Szerintem kéziszerszámokkal is elkészíthető a kütyü, de majd a kommentekben megírjátok, hogy nem. Egy biztos: High End bemutatóra ne menjetek vele, mert bár "kihangosodik" a telefon, de szebb hangja nem lesz. A leírást ITT találjátok, a készülék tervrajzát pedig ITT. Hajrá!

Ma reggel megint nem találtam a kulcsomat. Nálam a reggeli kulcskeresés mára a vallási rituálék szintjére emelkedett. Időről időre elhatározom, hogy felszerelek egy nagyon menő és nagyon ötletes fali kulcstartót, és rákényszerítem magam arra, hogy használjam is. Ma egy lépéssel közelebb jutottam ördögi tervem megvalósításához és vettem a fáradságot, hogy ötleteket gyűjtsek hozzá. Szerintem egész jókat találtam, úgyhogy nézzük őket együtt, hátha nektek is tetszik.

Gyerekkoromban, amikor a barátaimnál legóztam, mert nekem nem volt, nem gondoltam volna, hogy felnőtteket is megihlethet e népszerű játék. Az alábbi kis gyűjteményből kiderül, hogy mekkorát tévedtem. A legót, kis kreativitással könnyedén fúzióra bírhatjuk hétköznapi eszközeinkkel. A telefondokkolótól a bútorokon át a designlámpáig, sokféleképpen hasznosíthatjuk a játékot. Sőt, akár egy komplett házat is építhetünk belőle. Végül is mi másra lett kitalálva, ha nem építésre. Csodálkozzunk együtt!

Konyhai kiegészítő

Fali kulcstartók

Börtönbarkácsos posztunkban már volt szó ilyesmiről. Akkor elhatároztam, hogy keresek egy használhatónak tűnő, házilag is elkészíthető tetoválógép-leírást. Végül az ITT található mellett döntöttem. Nem hiszem, hogy ezzel nekiállnék összefirkálni magam, de annak idején, amikor a seregben ötszáz forintért az "ANYÚ" és "METÁL" szavakat kellet felvarrnom különböző kiskatonák alkarjára, jól jött volna. Hozzáteszem, hogy kézügyességem egy barnamedvéével vetekszik, de valamiért nagy sikere lett a tetoválásaimnak. Szerintem nem volt benne köszönet, de ez már igény és ízlés kérdése. Ha már itt tartunk, elkészítettem nektek azt a tetoválókészséget, amit annak idején én használtam. Tudom, szemét munka, de higgyétek el, nagy pénzt kerestem a segítségével. Fontos szempont volt, hogy egy laktanyában is fellelhető eszközöket használjak a "szerkezet" elkészítéséhez. Ha jól emlékszem, "Púder" nevű katonatársam javasolta, hogy cérnából, varrótűből, gyufából és némi celluxból alkossuk meg a tetoválótűt. Íme:

Hozzávalók egy személyre: cellux, varrótű, gyufa, cérna. Utóbbi természetesen elkésett a fotózásról

Tisztában vagyok vele, hogy emberiség elleni bűntett hétfőn sokkolni a lakosságot az alábbi videóval. Ennek ellenére nem szeretnék szó nélkül elmenni a videón látható ébresztőszerkezet mellett. Bár találmányát a világ legnagyobb ébresztőórájaként hirdeti készítője, szerintem mégsem a mérete, hanem inkább a komplexitása az igazán figyelemre méltó. Meg fogjátok látni, hogy aki magának készít ilyen órát, az alapvetően korrekt énképpel rendelkezik, tisztában van azon tulajdonságával, hogy nehezen tud felébredni reggel. Ezzel a szerkezettel menni fog, az biztos. Csodálkozzunk együtt!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Lassan, de könyörtelenül beköszönt a tavasz. Ilyentájt érdemes gondoskodnunk a bennünket körülvevő élőlényekről is, például az úgynevezett állatokról. A városi ember hajlamos figyelmen kívül hagyni, hogy milyen színes fauna veszi körül. Ma arra buzdítanék mindenkit, hogy formálja barkácsolássá a, természettel együtt éledező, madarak iráni érdeklődését. Miért pont a madarak? Már csak azért is, mert segédeszköz nélkül tudnak repülni, vagy ahogy Mr. Furdancs kolléga szokott fogalmazni: "Tök jó fejek".
Ősszel már építettünk madáretetőt, és a Kapanyél blogon is jelent meg a témába vágó írás. Most a madárodún a sor. Sokan összetévesztik a kettőt. Az alábbi képen egy madárodút láthattok (kékcinkével), ami nem etetésre, hanem fészkelésre szolgál.

Mindennapi életünk során bármikor hozhatja úgy a sors, hogy egy kis tekercselésre szottyan kedvünk. Olyan készséget ajánlunk ma, amely elkészítésével élvezetessé tehető a tekercskészítés. Nyilván nem a bejglire gondolunk, hanem az elektromos tekercsre. Az ITT található tekercselőgépen még egy számláló is található, ami nagy segítség, amikor tekercselés közben valaki egy oda nem illőt kérdez: nem felejtjük el, hogy hol tartottunk. A lenti videón a már elkészült gépet láthatjátok működés közben. Hajrá!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy amennyire csak lehet elhatárolódunk a fegyverektől és az erőszaktól. Olvasónk, Dani hívta fel figyelmünket egy igen "impozáns", szíriai felkelők által, házilag készített fegyvereket bemutató képsorozatra. A fotókat, amelyekről ismét kiderül, hogy a kényszer olykor igen érdekes megoldásokat szül, a "The Atlantic" magazin közölte nemrégiben. A teljes galériát ITT találjátok. Ezzel a habkönnyű témával kívánunk kellemes hétvégét.