Furdancs

Itt a Furdancs blogon faipari végzettségem okán általában én írom a különböző asztalos témájú írásokat. Bár volt már sok, gépeket, munkafolyamatokat is bemutató írásom, de igazán alapfokú, - például, hogy mondjuk hogyan is kell megfogni egy rókafarkú fűrészt, és azzal hogyan is kell bánni - jellegűek még nem. Főképp azért nem, mert ennyire alapfokú írásoknak nem nagyon látom értelmét. Mi itt a blogon már sokszor hitet tettünk a saját kezű munka mellett, és számtalanszor leírtuk, hogy valójában igen ritkán van szükség valódi szakemberre, egy lelkes és körültekintő amatőr rengeteg mindennel meg tud birkózni. De azt is gondolom, hogy ehhez azért kell némi affinitás, érzék, és ha valaki úgymond saját ösztöneitől vezetve nem jön rá arra, hogyan is kell fűrészelni, vagy hogyan kell használni egy csípőfogót, vagy egy fúrógépet, akkor az inkább ne barkácsoljon...

A fával való fűtés egyre népszerűbb, mert a gázhoz képes olcsó, a központi fűtéstől eltérően szabályozható (mármint felfelé is), illetve nem kell figyelni a gázcső végét, hogy szomorúak-e az oroszok. Több munkával, szennyeződéssel jár, mintha csak megnyomjuk a gombot a gázkazánon, ez igaz. Ellenben korlátlanul felhalmozható és skálázhatjuk a költségeket, hogy konyhakész, kugli vagy méterfa alakban vásároljuk és magunk fűrészeljük-hasogatjuk fel a szomszédok nagy örömére.

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

A fakitermelési szezon közepén járunk, erre a témára alapoztuk mai videoválogatásunkat. Egy jó láncfűrész sokat segít a munkában, de mit tegyünk, ha egy igazán nagy, NAGY fát kell kivágnunk?

Bizony, közeleg az évi rendes faállítás ideje. Azoknak a száján, akik csak évente egyszer foglalkoznak ezzel, és évközben sem nagyon gyakorolnak, ilyenkor bizony kicsúszik egy-két ünnepietlen kifejezés. Pedig a fa felállítása nem ördöngősség...

Ezt a villámposzot a baráti körömben, a karácsonyfa esztétikumáról folytatott, még most is tartó, végtelennek tűnő vita szülte. Egy kedves barátom, egykori főnököm, Zoltán kétségbeesett kérdést intézett virtuális barátaihoz a Facebookon, hogy honnan is szerezhetne egy a múlt század hetvenes, legfeljebb nyolcvanas éveiből származó, hagyományos izzókkal ellátott fényfüzérhez világítótestet. Kiégett ugyanis, és mint az köztudott és a soros kapcsolásról az iskolában megtanultuk, épp a karácsonyi izzósorral szemléltetve, ha a sorba kötött izzók közül akár csak egy is kiég, akkor az egész karácsonyfa sötétségbe borul. Tekintve, hogy az említett úr már nem a főnököm, az utóbbi időben egész jóban lettünk, és őszinte érdeklődéssel fordultam kérése, kérdése felé. Nem mintha nekem lett volna ilyen izzóm. Valahol a második hozzászólásom tájékán indult el a beszélgetés a karácsonyfa esztétikai létjogosultságáról. Ez most mindegy is, viszont Zoltán a kommentfolyamban egy igen érdekes információt tett közzé. Főleg azon olvasóinknak lehet ez hasznos, akik Zoltánhoz hasonlóan a hagyományos fényfüzér segítségével előállított karácsonyi hangulatban hisznek. Íme:

"végül, de nem utolsó sorban, egy hasznos tipp a furdancs blog olvasóinak: hogyan növeljük meg az ilyen régebbi tipusú karácsonyfaizzók élettartamát?
nos, mi sem egyszerűbb. ezeket az izzósorokat még a 220 V-os hálózati feszültséghez tervezték, egy sorba 16 db izzó van kötve. ha a 220-at elosztjuk 16-tal, akkor azt kapjuk, hogy 1 db izzóra 13,75 V esik, ehhez ugye anno meg is feleltek a 14 V-os izzók.
csakhogy! időközben változott a szabvány, és a hálózati feszültség már jónéhány éve 230 V! így ma már 230/16 = 14,375 V esik egy-egy izzóra, vagyis folyamatosan enyhe túlfeszültséget kapnak az izzók, így nem is csoda, hogy hamar kiégnek.
mi hát a megoldás? egyszerű, mint egy faék — mondhatnák erre a furdancs blog kedves olvasói: kössünk be plusz 1 db, tehát egy tizenhetedik izzót is a sorba (már persze, ha tudunk szerezni hozzávaló foglalatot is), így újra 14 V-nál egy picivel kisebb feszültség — konkrétan 230/17 = kb. 13,53 V — fog egy izzóra esni, ami az izzók fényerejét tekintve szabad szemmel észrevehetetlen csökkenést, élettartamukra nézve viszont jelentős hosszabbodást eredményez!
remélem, ezzel a kis hasznos praktikával sikerült hozzájárulni az ünnep fényének emeléséhez!
és most zene."

Köszönjük Zoltánnak az ötletet, melyet itt lejjebb, kommentek segítségével cincálhattok szét. Ez itt alább pedig Zoltán, hagyományos izzósorral felszerelt karácsonyfája.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Faipari tanácsok következnek lakkozás, lazúrozás előtti felületkezelésről. Bátorkodtam egy ártatlan lambériadarabot csíkokra vagdalni és áztatni, kenni, pácolni, ezzel illusztrálva a leírtakat. Ha a kis felbontású fotókon szinte egyformának tűnik is mindegyik állapot, de az ecset "húzásán" és a festék fogyásán meglátszik a különbség a kezelt és kezeletlen anyag között.

Az alapanyag, száraz lambéria némi csiszolás után

Tökéletes felületkezelés csak megfelelően előkészített fafelületen lehetséges. Nagy szerepe van a szakszerű csiszolásnak. Az első hibát itt követik el a legtöbben. Hiába a drága lakk, minőségi viasz vagy lazúr, bútorunk nem lesz tetszetős, ha nem készítünk megfelelő alapot neki. Ha a felület kitöredezett, karcos, kezdjük durva csiszolóanyag használatával.

Itt a Furdancs blogon már volt szó az ingatlanok nedvesség elleni szigeteléséről, és arról is írtunk korábban, milyen egészségügyi problémákat okozhat a huzamosan nedves, penészes falu lakás. Az ilyen problémák persze általában az ingatlan építésekor elkövetett technológiai hiányosságok következtében jönnek létre. A 30, 50 vagy akár 100 éve épült épületek esetében a fal és az alapok közti szigetelés hiánya szinte biztosan problémákat okoz, amihez még az elmúlt években - a szokásosnál szélsőségesebb időjárás következtében - a belvíz és a helyi vízkárok is hozzájárultak. A talajból érkező, onnan a falak kapilláris rendszerén felszívódó nedvesség pedig a legveszélyesebb az épületek számára.

Ugye, hogy sokunk gyerekkorának egyik legmisztikusabb tárgya a gyufakocka? Persze nem mindegy, hogy ki mikor volt gyerek. Ez a szerkezet nem más, mint egy gyufaszálakból, kötőanyag nélkül összeállított kocka. Tekintve, hogy már nincs se időm, se idegrendszerem magamtól kiokoskodni, hogy milyen sorrendben rakjam egymásra a szálakat, inkább utánanéztem a neten.

Azt gondolom, vagyunk páran, akik valamilyen oknál fogva nem kedveljük a csupasz falakat, szeretjük ha mindenféle dekorációk, mondjuk képek takarják azokat. Volt is már pár posztunk a falak képekkel való díszítéséről itt a blogon is. Most azonban a kicsit nagyobb méretekben készült képekről írunk. Akiben van némi művészi hajlam, persze festhet magának bármekkora képeket. Akiben nincs az meg vehet. Azonban lehetnek olyanok, akiknek a hagyományos olaj vagy épp akvarell technikával készült képek kevésbé tetszenek, netán úgy gondolják, hogy az általuk birtokolt lakásba nem illenének. Az Ő számukra sokszor szimpatikusabb néhány jól sikerült fotó megfelelő méretű nagyítását a falra akasztani.

A falak fotó-poszterekkel való díszítése több okból is jó ötlet lehet. Egyrészt akár saját fényképeinket, számunkra fontos helyeket tudunk kitenni a szobánk falára. Másrészt, ha hajlandóak vagyunk valóban nagy méretekben gondolkozni, akár belsőépítészeti elemként is megjelenhetnek ezek a képek, hiszen egy teljes fal poszterrel való borítása igen érdekes hatást válthat ki.