Furdancs

Igen, szakállas vagyok, de nem azért, mert épp ez a divat. Nagyon régóta viselek szőrzetet az arcomon. Volt, hogy hosszú volt és leginkább egy rosszul értelmezett hajóskapitányhoz hasonlítottam, de ezek az idők már elmúltak.

Mai műtárgyunk egy igazán különleges kis szerszám. Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy létezik ilyen, de a vele végzett munka végeredményét naponta láttam a házunk előtti parkolóban. A szomszéd srác széjjeltuningolt Ladáján ugyanis ott virított a popszegecsekkel rögzített, rendkívül gusztusos spoiler. Sosem értettem, hogy mire volt jó ez a légterelő - gondolom, terelte a léget - de legalább rondán volt felfogatva. Még kicsi voltam és nem igazán tudtam elképzelni, hogy azok a helyes kis szegecsek hogyan kerültek a helyükre.

Bár mindenféle szifonokról már esett szó itt a blogon, azért egy velem történt esetről és az ezzel kapcsolatos tapasztalásokról írnék néhány szót. Bár az írás egy konkrét eset okán született, de végül is nem ez a fontos, hanem a jelenség amit bemutat. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába. Persze, ha minden jól szuperál...

Igaz ugyan, hogy most a minimál stílusú bútorok a divatosak, ám akinek ezek túl ridegnek tűnnek, vagy régebbi bútorainak ma már jellegtelen frontfelületeit szeretné kissé "feldobni", ezt némi kreativitással könnyen megteheti. Erre találták ki az öntapadó díszidomokat, díszléceket, amelyek a bútor-szerelvényüzletekben szerezhetők be.

A lakóhelyiségek falait még nem is olyan régen különféle költséges gipszstukkókkal lehetett csak mívesebbé, egyedibbé tenni. Ma már viszont a barkácsáruházakban és más szakboltokban beszerezhető extrudált sztirollécekkel ezt bárki akár saját kezűleg is könnyen megteheti. E díszlécekkel könnyű bánni és feragasztásuk után a falfelületek tagoltsága kreatív színű festéssel még fokozható is.

Az autók utasterének burkolatát egyre inkább speciális textilanyag és egyre több műanyag felület uralja. Ám számos, igényesebb típusban nem ritkaság a valódi bőr burkolat az üléseken és egyéb kárpitozott felületeken. A viszonylag szűk belső tér miatt azonban ezek a kárpitanyagok hajlamosabbak a különféle kopásokra, anyaggyűrődésekre, sőt esetenként durvább felületi sérüléseknek is ki vannak téve. Ezért az igényes bőrkárpitok fokozottan igénylik a rendszeres ápolást.

A különféle napernyők és egyéb árnyékolók egyik lényeges része a ponyvájuk. Vásznaik ugyan UV sugárzás ellen stabilizáltak, felületük por-, szenny- és víztaszító, ám a levegő szennyezettsége, madár- és egyéb piszok beszennyezhetik a felületüket. Ezért időnként ajánlatos a ponyvákat kifeszítve, vagy kitekerve letisztítan. Tisztításukhoz tilos vegyszereket használni, mert ezek tönkretehetik a poyvák impregnálását. Kifeszítve, kevés mosogatószeres vízzel és kefével azonban fellazíthatók a rászáradt szennyeződések, amit ezt követően erős vízsugárral már könnyű lemosni. A lemosott ponyvák anyagát azonban mindig kifeszítve kell megszárítani, különben a felületük befülledhet.

Lakás felújítások alkalmával többnyire a fürdőszoba berendezését mindenki az új igényeknek megfelelően igyekszik átformálni. Ebben a helyiségben viszont többnyire egy terjedelmes eszköz foglalja el a főhelyet és ez a kád. Ilyenkor szinte mindig felmerül a kérdés, hogy nem kellene ezt is újra cserélni és főként hogy milyenre?

Manapság ugyan már monoblokkos, vagy falba épített vécéöblítő tartályok az igényes megoldások, ám még nagyon sok otthonban a hagyományos, falon kívül elhelyezett tartályok látják el a vécécsészék leöblítését. Igénytelen szerkezetek, ám időnként kellemetlen meglepetéseket és jelentős vízfelhasználást okozhatnak a szivárgásukkal. Az ilyen hibák viszonylag könnyen javíthatók, ám ha mégsem, akkor ezeket új tartályra kell cserélni. Volt már szó ilyesmiről itt a Furdancson, most újra körbe járjuk a témát.

Bár a laptopok gyorsan teret nyertek, sokan mégis a hagyományos konfigurációjú gépeket használják még mindig. E rendszernek egyik fontos eleme a billentyűzet. Sok mindent kibír, ám ez sem tűri végtelenül sokáig a porosodást. Sokan ezért használnak billentyűzettakarót, ám nem mindenki ilyen gondos. Ezért azután egy idő múlva a gyakran használt billentyűk némelyike akadozva lesz használható, csak erősen megütve reagál, majd rossz esetben már erre sem. Ilyenkor ugyan el lehet gondolkodni a billentyűzet cseréjén, hiszen pár ezresért újat lehet vásárolni, ám ez a kiadás mellőzhető is, ha a tisztítás mellett döntünk. Végső soron ez egy esetleges sikertelen tisztogatás után is megtehető, ám egy alig félórás munkát követően talán mégsem lesz rá szükség.