Furdancs

Polírozásról már írtunk több alkalommal is itt a blogon, azonban a tegnapi posztunk kapcsán talán nem árt újra körbejárni a polírozás témakörét.

A polírozás gyakorlatilag egy (finom-) csiszolási művelet. Célja a különböző anyagok (járművek, alkatrészek, háztartási- vagy épp antik tárgyak) fényesítése. Ugyanígy a polírozás egy fajtája a politúrozott bútorok vagy épp a márványpadlók fényesítése is. Eszköze a polírozó paszta, ami egy emulgálószerbe, pasztába homogénen bedolgozott csiszolószemcséket tartalmazó anyag. Ez a paszta a munkadarab és egy segédeszköz – a polírkorong - között elhelyezve, csiszolás jellegű folyamatban a felület egyenetlenségének megszüntetésével éri el a kívánt simaságot és fényességet.

A munkához tehát szükségünk van egy segédeszközre, ezt hívjuk polírkorongnak. Hagyományosan ez egy textilrétegekből (szövet vagy filc) felépített korong, amely egy megfelelő, forgó mozgást végző gépre kerül felszerelésre. Ilyen lehet például egy fúrógép, fordulatszám-szabályozós sarokcsiszoló, vagy egy egyenescsiszoló, de persze számtalan, direkt polírozásra szolgáló célszerszám is létezik.

Polírozni gyakorlatilag minden anyagot lehet, ahol cél a tökéletes felületi simaság elérése. Manapság leginkább a gépjárművekkel kapcsolatban merül fel a fogalom, de az autók fényezésén, vagy épp mondjuk egy motorkerékpár alumínium motorblokkján kívül is sok mindent lehet polírozni, egy régi réz kilincstől vagy gyertyatartótól kezdve akár a hétvégéken használt középkori lovagi páncélunkig.

Például egy ügyes polírozás egy egyszerű Mazda szelepfedélből is ilyen szép szobrot varázsolhat.

A hagyományos rongykorong esetében a korong élével végezzük a munkát. Az ehhez használt korongok általában egy középső összefogó/rögzítő csavarral rendelkeznek, ezzel csatlakoznak a szerszámhoz. A korongot alkotó textil (pamut, flanel, szizál) fajtája, a szálak mérete és szövése, illetve a korong rétegeinek egymáshoz rögzítése, vagyis a varrás sűrűsége határozza meg, hogy milyen munkafolyamathoz ajánlott a használatuk.

Szintén általánosan használatosak a többnyire gumitárcsára helyezhető gyapjúkorongok. Ezeknél a korong lapja ami a munkát végzi. Ezek a felületek végső, finom megmunkálásánál használatosak. A képen egy kötözős változat látható, amely egy gumitárcsára rögzíthető. Természetesen a gyapjúkorongokból is létezik tépőzáras változat is.

A legújabb fejlesztésnek a különböző szivacskorongok számítanak. Ezek nagy előnye, hogy a szivacs struktúrája folyamatosan képes eltávolítani a képződő csiszolatot, a szivacs kevésbé tömődik el. A modern szintetikus alapanyagoknak köszönhetően ezek a korongok sokkal tartósabbak is lehetnek, mint az előző két változat. Általában több, különböző szivacsrétegből épülnek fel, így biztosítják a megfelelő mechanikai stabilitást.

Mint írtuk már, a polírozás folyamata tulajdonképpen nem más, mint a fényesítendő felület fokozatosan egyre finomabb csiszolóanyagokkal való simítása. A különböző alapanyagok esetében persze eltérőek a használt csiszoló- és polírozó szerszámok, de a munka fázisai hasonlóak.

Az első munkafolyamat általában - a tisztítás után - a csiszolás. Ez történhet fíbertárcsával, tépőzáras tárcsával, lamellás koronggal, kombinált- vagy vlieskoronggal. Durvább fém alkatrészek esetén akár a 100-as finomságú csiszolóanyagoktól haladhatunk a 300-400 finomságúak felé, simább felületek és anyagok esetén ez a lépcső kimaradhat, ezeknél sokszor rögtön 500-800-as finomságú csiszolással kezdünk. (Persze sok eset van, amikor külön csiszolásra nincs szükség, mert a felület eleve megfelelő minőségű a polírozáshoz.)

Ezután következik a tulajdonképpeni polírozás. Itt is eltérőek lehetnek a különböző anyagok esetében használt polírozó szerszámok:

Igazán igényes munkához nem árt, ha maga a polírozás is több lépcsőben, eltérő finomságú pasztákkal, és a hozzájuk való korongokkal történik.

- Nemvas fémeknél sűrűn varrott rongykorong és paszta, vasfémeknél szizálkorong és paszta használandó.

- Festett/fényezett felületeknél a gyapjú- és szivacskorongok, és persze direkt erre fejlesztett polírpaszták és polírfolyadékok használatosak.

- Szintén a szivacskorongokat használhatjuk a viszonylag puhább anyagok fényesítéséhez, ilyenek például a műanyagból készült fényszóróburák, vagy épp a búkósisakok plexijei. 

A polírozás közben mindenképp fontos odafigyelni, hogy soha ne fogyjon ki a polírpaszta a szerszám és a felület között, ugyanis a száraz polírkorong hamar túlmelegítheti a polírozott anyagot, és ez akár annak sérüléséhez is vezethet. (Különösen műanyag vagy lakkozott felületek esetében, amelyek érzékenyek a hőmérsékletre.) A kívánt felületi simaság és fény elérése után letisztítjuk az esetleges polírpaszta maradványokat, majd a legtöbb esetben valamilyen védőbevonatot viszünk fel a felületre, ez a legtöbb esetben valamilyen wax-bevonat lesz. Fémfelületeknél az oxidáció késleltetése miatt fontos ez, de minden más felület esetén is hasznos, ha a friss fényes felületen van egy vékony védőréteg a levegő, az eső, vagy épp a napfény károsító hatásának késleltetése miatt.

Gépjárművek fényezett felületeinél mindig fontos a végső wax réteg, hiszen itt fokozottan jelentkeznek a károsító környezeti hatások.

A munkafolyamatoknál igen fontos a kellő fordulatszám megválasztása. Minden anyagtípus esetében más az ajánlott, erről itt egy - messze nem teljes körű - lista:

Csiszolásnál (100 mm -es korongátmérőre számolva):

• fémek általában: 5000 – 7000 ford./perc
• rozsdamentes acél: 4000 – 6000 ford./perc
• szénacél: 2000 – 3000 ford./perc
• hőre lágyuló műanyagok: 1500 – 3000 ford./perc
• hőre keményedő műanyagok: 2000 – 5000 ford./perc
• plexi: 600 – 1600 ford./perc

Polírozásnál, fényezésnél (100 mm -es korongátmérőre számolva):

• rozsdamentes acél: 5600 – 8600 ford./perc
• nemvasfémek: 5600 – 9600 ford./perc
• alumínium: 7800 – 9000 ford./perc
• hőre lágyuló műanyagok: 1000 – 1900 ford./perc
• hőre keményedő műanyagok: 4000 – 6000 ford./perc

Kőpadlókat

Vagy épp az örökölt családi ezüstneműeket. Persze ez utóbbiakat csak finoman...

A polírozás persze szakma. Mindazonáltal kellemes hobbi is lehet, elsajátítása messze nem lehetetlen. Ha rendelkezünk egy alkalmas, szabályozható fordulatszámú fúrógéppel, esetleg egy szintén szabályozható flexel, akkor néhány különböző korong és egy-két tubus polírpaszta segítségével csodát tehetünk régi, kopott tárgyainkkal, legyen az akár egy megkopott konyhai rozsdamentes mosogató, egy régi kerékpár, vagy épp a nagymamától örökölt állólámpa.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.