Furdancs

A macskával kezdődött minden.

Itt nálunk a konyhában tízen éve, mióta itt lakunk, náddal/hánccsal szőtt ülőlapú fenyő székek állnak az étkezőasztal körül. Aztán az elmúlt télen a macskák valami miatt rákaptak, hogy a székek fonatát élesítsék a körmüket. Ez aztán pár hónap alatt elfogyasztotta az ülőfelületet.

"Kontárok voltunk mindahányan, és az évek szálltak, mint a percek,…"

A fenti idézet Faludi György Villon fordításából való. Jelen posztunk témájára kétszeresen is jellemző. Aki valaha is neten keresztüli publikálásra adta a fejét, hamar rájöhetett arra, hogy a kommentelők gyakorlatilag mindenhez értenek, ráadásul biztosan jobban, mint a posztoló. Igazából soha nincs szükség arra, hogy az adott esetet, szituációt, vagy akár az íróembert ismerjék, hiszen e nélkül is tudnak megalapozott és megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánítani.

Talán olvasóink között is akad néhány idősebb ember, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor a használati tárgyak -a szerszámok is- igényesen és szépen voltak elkészítve. Nem azért, mert esetleg épp egy prémium gyártó termékei voltak, nem is azért, mert őrült drágán, a minőség kiemelésével akarták eladni, hanem pusztán csak azért, mert egy tárgy, aminek az elkészítésébe időt és energiát fektetünk, csak korrekt minőségben készülhet.

Ez persze már elég rég nincs így. Sőt, vannak, akik szerint soha nem is volt. Legalábbis a mi univerzumunkban nem.

Mindennapi életünk egyik fontos velejárója a kalapács. Elég, ha csak az időről időre, szerencsére egyre ritkábban, felbukkanó Kalapács Józsefre gondolunk. A kalapács végig kísér bennünket gyerekkorunktól a koporsóig. Nemrég még e nagyszerű szerszám művészeti vonatkozásairól is megemlékeztünk.

A kalapácsot sok mindenre használjuk. Szöget verünk be vele, falat törünk, árat verünk, a tartós körömfestésről nem is beszélve. Annak idején, szakirányú tanulmányaim során, azt akarták a fejünkbe verni, hogy a kalapácsot a nyél végénél megfogva kell használni. "Ne fojtogasd azt a szerszámot fiam", hangzott a feddés. Nos annyit elmondhatok, hogy ez egy baromság. Szerintem. Én ugyanis kizárólag akkor csaptam rá az ujjamra, amikor rendeltetésszerűen használtam a kalapácsot. Érdekes adat, ha igaz, ha nem, hogy az egyszerű, lakossági kalapács nyelének a hossza, a fej hosszának a háromszorosa. Lehet, hogy nem így van, de jól hangzik. Nos egyáltalán nem mindegy, hogy mit milyen kalapáccsal ütünk. Nézzük át, hogy milyen főbb típusai léteznek ennek a kiváló szerszámnak.

Boldogult gyermekkoromban a kerti világítást általában a szokásos, menetes üveggömb-bura által védett, 60-100W-os izzó képviselte, amely a ház és a műhely egy-egy sarkán volt installálva. Kellett hozzá persze (akkor még) 220V-os elektromos hálózat, kapcsoló, meg létra ha kiégett az izzó, cserében viszont valódi fényt adott, 2-3 ilyen lámpa korrekten bevilágította a ház környékét.

Akkoriban is léteztek persze már különböző díszítő-világítások is, amelyekkel mondjuk a kertben kígyózó utakat lehetett megvilágítani, de ilyesmi felénk nem volt, csak filmekben, meg külföldi parkokban láttunk ilyen megoldásokat.

Bár már jó néhány éve kaphatóak a különböző fóliaanyagú medencék a kereskedelemben, igazán olcsóvá az utóbbi egy-két évben váltak. Manapság már akár 20000.- Ft alatti összegért is vehetünk egy 3,6 méter átmérőjű medencét, szűrő és vízforgató berendezéssel, takarófóliával. Persze ilyen alacsony áron nem számíthatunk túl hosszú élettartamra, de ez már az az árszint, ahol akár egy szezon miatt is megérheti a beruházás, különösen, ha több gyerek is van a családban, hiszen ennyi pénzt akár egy hétvégén is otthagyhatnánk egy strandon.

Az autók utasterének burkolatát egyre inkább speciális textilanyag és egyre több műanyag felület uralja. Ám számos, igényesebb típusban nem ritkaság a valódi bőr burkolat az üléseken és egyéb kárpitozott felületeken. A viszonylag szűk belső tér miatt azonban ezek a kárpitanyagok hajlamosabbak a különféle kopásokra, anyaggyűrődésekre, sőt esetenként durvább felületi sérüléseknek is ki vannak téve. Ezért az igényes bőrkárpitok fokozottan igénylik a rendszeres ápolást.

A különféle napernyők és egyéb árnyékolók egyik lényeges része a ponyvájuk. Vásznaik ugyan UV sugárzás ellen stabilizáltak, felületük por-, szenny- és víztaszító, ám a levegő szennyezettsége, madár- és egyéb piszok beszennyezhetik a felületüket. Ezért időnként ajánlatos a ponyvákat kifeszítve, vagy kitekerve letisztítan. Tisztításukhoz tilos vegyszereket használni, mert ezek tönkretehetik a poyvák impregnálását. Kifeszítve, kevés mosogatószeres vízzel és kefével azonban fellazíthatók a rászáradt szennyeződések, amit ezt követően erős vízsugárral már könnyű lemosni. A lemosott ponyvák anyagát azonban mindig kifeszítve kell megszárítani, különben a felületük befülledhet.

A lakberendezési magazinokat nézegetvén sokszor találunk üvegből készült bútorokat, üveglapos asztalokat, polcokat. Ezek igen mutatósak, és általában légies, könnyed megjelenést biztosíthatnak az egész helységnek.

Azonban, amikor az otthoni barkácsolásra kerül a sor, az üvegtől a legtöbben tartanak kicsit. Mert törékeny, mert könnyen okozhat sérüléseket. Ebben a posztban megpróbálunk kicsit közelebb kerülni ehhez az anyaghoz, talán sikerül kedvet csinálnunk a gyakoribb használatához.

De legalább egy fát. Mert a fa jó. Ez a poszt egy konkrét megrendelés nyomán íródott. A megrendelő egy fát formázó előszobafalat szeretett volna. Az google képkeresője elég sok lehetséges alternatívát dobott ki. Persze ezek némelyike azért elég nehezen (értsd: drágán) kivitelezhető lett volna. Végül is a megrendelő kívánságát és a megvalósíthatóság lehetőségét sikerült összeboronálni.