Furdancs

Mára egy igen komplex dolgozatot ajánlunk figyelmetekbe. Volt már példa arra, hogy foglalkoztunk a számítástechnikai vallás Alma egyházával. Általában házilag is elkészíthető, egyszerűbb és bonyolultabb kiegészítőket ajánlottunk barkácsolásra, ma sem lesz ez másképp. Az eddigi megoldásokkal ellentétben ma egy picivel komolyabb felkészültséget igénylő feladatot mutatunk be. Első ránézésre valóban mindössze egy tálra és némi faanyagra van szükség a "kihangosító" elkészítéséhez. Ha jobban elmerültök az elkészítési mód leírásában, látni fogjátok, hogy az egyszerűség kedvéért érdemes segítségül hívni némi technológiát. Szerintem kéziszerszámokkal is elkészíthető a kütyü, de majd a kommentekben megírjátok, hogy nem. Egy biztos: High End bemutatóra ne menjetek vele, mert bár "kihangosodik" a telefon, de szebb hangja nem lesz. A leírást ITT találjátok, a készülék tervrajzát pedig ITT. Hajrá!

Ma reggel megint nem találtam a kulcsomat. Nálam a reggeli kulcskeresés mára a vallási rituálék szintjére emelkedett. Időről időre elhatározom, hogy felszerelek egy nagyon menő és nagyon ötletes fali kulcstartót, és rákényszerítem magam arra, hogy használjam is. Ma egy lépéssel közelebb jutottam ördögi tervem megvalósításához és vettem a fáradságot, hogy ötleteket gyűjtsek hozzá. Szerintem egész jókat találtam, úgyhogy nézzük őket együtt, hátha nektek is tetszik.

Börtönbarkácsos posztunkban már volt szó ilyesmiről. Akkor elhatároztam, hogy keresek egy használhatónak tűnő, házilag is elkészíthető tetoválógép-leírást. Végül az ITT található mellett döntöttem. Nem hiszem, hogy ezzel nekiállnék összefirkálni magam, de annak idején, amikor a seregben ötszáz forintért az "ANYÚ" és "METÁL" szavakat kellet felvarrnom különböző kiskatonák alkarjára, jól jött volna. Hozzáteszem, hogy kézügyességem egy barnamedvéével vetekszik, de valamiért nagy sikere lett a tetoválásaimnak. Szerintem nem volt benne köszönet, de ez már igény és ízlés kérdése. Ha már itt tartunk, elkészítettem nektek azt a tetoválókészséget, amit annak idején én használtam. Tudom, szemét munka, de higgyétek el, nagy pénzt kerestem a segítségével. Fontos szempont volt, hogy egy laktanyában is fellelhető eszközöket használjak a "szerkezet" elkészítéséhez. Ha jól emlékszem, "Púder" nevű katonatársam javasolta, hogy cérnából, varrótűből, gyufából és némi celluxból alkossuk meg a tetoválótűt. Íme:

Hozzávalók egy személyre: cellux, varrótű, gyufa, cérna. Utóbbi természetesen elkésett a fotózásról

Tisztában vagyok vele, hogy emberiség elleni bűntett hétfőn sokkolni a lakosságot az alábbi videóval. Ennek ellenére nem szeretnék szó nélkül elmenni a videón látható ébresztőszerkezet mellett. Bár találmányát a világ legnagyobb ébresztőórájaként hirdeti készítője, szerintem mégsem a mérete, hanem inkább a komplexitása az igazán figyelemre méltó. Meg fogjátok látni, hogy aki magának készít ilyen órát, az alapvetően korrekt énképpel rendelkezik, tisztában van azon tulajdonságával, hogy nehezen tud felébredni reggel. Ezzel a szerkezettel menni fog, az biztos. Csodálkozzunk együtt!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Lassan, de könyörtelenül beköszönt a tavasz. Ilyentájt érdemes gondoskodnunk a bennünket körülvevő élőlényekről is, például az úgynevezett állatokról. A városi ember hajlamos figyelmen kívül hagyni, hogy milyen színes fauna veszi körül. Ma arra buzdítanék mindenkit, hogy formálja barkácsolássá a, természettel együtt éledező, madarak iráni érdeklődését. Miért pont a madarak? Már csak azért is, mert segédeszköz nélkül tudnak repülni, vagy ahogy Mr. Furdancs kolléga szokott fogalmazni: "Tök jó fejek".
Ősszel már építettünk madáretetőt, és a Kapanyél blogon is jelent meg a témába vágó írás. Most a madárodún a sor. Sokan összetévesztik a kettőt. Az alábbi képen egy madárodút láthattok (kékcinkével), ami nem etetésre, hanem fészkelésre szolgál.

Mindennapi életünk során bármikor hozhatja úgy a sors, hogy egy kis tekercselésre szottyan kedvünk. Olyan készséget ajánlunk ma, amely elkészítésével élvezetessé tehető a tekercskészítés. Nyilván nem a bejglire gondolunk, hanem az elektromos tekercsre. Az ITT található tekercselőgépen még egy számláló is található, ami nagy segítség, amikor tekercselés közben valaki egy oda nem illőt kérdez: nem felejtjük el, hogy hol tartottunk. A lenti videón a már elkészült gépet láthatjátok működés közben. Hajrá!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A tolómérő, tolómérce vagy külföldiül subler (angol nyelvterületen: Vernier Calliper), nagy kedvencem volt a suliban. Főleg miután megtanultam leolvasni a varázslatos elnevezésű nóniusz-skáláról a mért értéket. A subler elnevezést német eredetűnek gondoltam, aztán amikor egyszer Németországban arra ragadtattam magam, hogy kérjek egy "sublert" a helyi szakitól, akkor Hans úgy nézett rám, mint aki nem látott még hülyét. Lehet, hogy a kiejtésemmel volt baj, mindenesetre a félórás könyörgésem végére már tulajdonképpen svédül beszéltem. Megpróbáltam megkeresni a subler név eredetét, és bevallom, először nem találtam. Aztán elvetődtem egy német nyelvű oldalra, ahol a tolómérőről értekeztek és szemben találtam magam ezzel a mondattal: Der Messschieber (auch Schieblehre oder Schublehre) ist ein Längen-Messgerät. Ebből számomra egyértelműen kiderült, hogy a subler elnevezésnek van némi köze a tolómérőhöz. Ezek után végképp nem értem, hogy Hans mit értetlenkedett. Majd a kommentekben megmondjátok.

Ha minden jól megy, hamarosan beköszönt a napsütéses időszak az időjárásban. Nevezzük ezt tavasznak. Jól jöhet némi kétkezi munka, ha a téli inaktív időszakban, a tévénézés közben ellustult tagjainkba szeretnénk életet lehelni. Készíthetünk például egy napenergiával működő sütőt. Pár dolog kell csak hozzá: kartondoboz, képkeret üveggel, alufólia, és Duct Tape. Az üveg jobb, ha edzett, bár kötve hiszem, hogy bárki is edzett üveggel kereteztet képet. Ha a az ITT olvasható leírás szerint jártok el, akkor ezt, a képen látható káprázatos szerkezetet tudjátok elkészíteni. Hajrá!

Nyilván szentségtörés egy hagyományosan bambuszból készült hangszert műanyagcsőből "kifaragni", de ha épp nincs más kéznél, akkor legalább barkácsolunk egy kicsit. A gyerek meg örül, mert apa csinált neki egy nagy furulyát. Párunk szemében pedig újra férfiak lehetünk. A bambuszfurulya, eredeti nevén Shakuhachi (ejtsd: sakuhacsi) történetéről ITT olvashattok bővebben. Azt pedig, hogy hogyan készítsünk egyet műanyagcsőből ITT nézhetitek meg. Szerintem remek kis dolgozat a hétvégére. Az alábbi videón meghallgathatjátok, hogy hogy szól egy ilyen hangszer, ha ügyesek voltatok.

Bár még nem voltam börtönben, de feltételezem, hogy ott egy dologból van bőven. Ez pedig az idő. Ezt is csak a börtönös filmekből sejtem, melyek valószínűleg nem mindig fedik a valóságot. Mindenesetre az alábbi gyűjteményből kiderül hogy a fogvatartottaknak olykor sikerül szabadjára engedniük a kreativitásukat. Főleg, ha szökésen törik a fejüket. Idejük biztos, hogy van rá. Az ITT bemutatott, különböző börtönökben barkácsolt eszközöket, három csoportra osztanám. Az egyik ilyen csoport a mindennapi élethez szükséges kiegészítők, a másik a szökéshez használatos segédeszközök, a harmadik pedig a fegyverek. Az utóbbiaktól elzárkózunk. Nézzük együtt, mi mindent készítettek a fogvatartott MacGyverek.

Merülőforraló