A technológiai fejlődésről néhány szót annak kapcsán, hogy folyamatos informatikai forradalom dinamikája nem csillapul a nyolcvanas évek óta. Azaz nemcsak az öreg rókákat, de a nettel együtt felnövő fiatalokat is meglepheti az életét megkönnyítő számos újítás, akár holnap reggel. Ügyfélkapu, elektronikus aláírás, ingyen telefonálás és a szinte határokat eltörlő kapcsolat lehetősége a világ bármely táján élő emberekkel. Hiszen a Google vagy Facebook egy gombnyomásra fordít hollandról katalánra, vagy amilyen nyelvre akarjuk.

Sajnos a gépiparra, fogyókúra receptekre, egészségügyre vagy mezőgazdaságra nem érvényes ekkora szintugrás, csak az informatikára, de ne legyünk telhetetlenek. Mindennek kulcsa természetesen a hardver, azaz a számítógépek teljesítményének brutális emelkedése, mely a kapcsolóelemek méretcsökkenésének köszönhető. A fogaskerekes, relés, elektroncsöves, tranzisztoros, integrált áramkörös, majd még integráltabb áramkörös számoló-számítógépek lépcsőfokain keresztül jutottunk idáig az embertől, aki egy gallyal  számokat írt a homokba.

Egy 2007-ben írt blogbejegyzésemet idézem fel, mely az első számítógépek alkatrészeit veti össze egy 1992-ben még jónak számító konfiguráció teljesítményével. Már ismeretlen játékokat, processzortípusokat és sok számot olvashatnak, amit némi zenével színesítek.

Szeretném bemutatni önöknek néhány (Facebook-) ismerősömet, egyelőre a német nyelvterületről. Mai posztom témaválasztását pont az informatikai forradalomnak köszönhető kapcsolattartási lehetőség adta a messze élő, más nyelvet beszélő, de jól zongorázó emberekkel. Remélhetőleg laza péntekjüket dobják fel egy boogie-válogatással is, jó szórakozást!

Tehát a '07-es blogbejegyzés: "II. John D. Carmack elismert programozó-pápa. Vezető programozója volt olyan legendás játékoknak, mint a Wolfenstein 3D, Doom, Quake. Manapság a számítógépes játékok 3 dimenziós képalkotásának egyik – ha nem legelismertebb – szakértője. (Sőt azóta a virtuális valóság egyik hardverét - az Oculus virtuális sisakot - használható formára hegesztette - szerk.) Játszunk el a gondolattal, mi történt volna, ha 1925-ben születik és zsenialitása kiterjed a párhuzamos processzorok feltalálására is. A Wolf ötletével beállít egy igazán gazdag mecénáshoz, vagy a kormányhoz, majd az akkori technológiai alapokon megtervezi a játék futtatására alkalmas számítógépet.

Martin Schmitt német zongorista öreg motoros, a héten ünnepelte pályafutásának 30. évfordulóját. A soul, jazz és blues stílust egyesíti szerzeményeiben. Tud ő gyorsan is játszani, de most egy lassabb tempójú,  igazán különleges Tom Jones feldolgozással szeretném bemutatni.

Aztán mikor összekerül a másik őrülttel, igazán elszabadulnak az ujjak. A négykezes legvadabb jelenete 4:40-kor zajlik, ha kevés idejük van, ott kezdjék.

Tanúsíthatom, a náciirtó game elfutott egy 386SX-25 (2MB memória, 320*200-as felbontás) számítógépen, azaz 2.7MIPS teljesítménnyel már elketyegett. 275000 tranzisztor alkotja pusztán a végrehajtó egységet és most nagyon nagyvonalúan hagyjuk ki az alaplapot alkotó alkatrészeket. A kor csúcsa, az ENIAC 0.005 MIPS-et tudott. Osztás-szorzás után megkapjuk a végeredményt, azaz 540 ENIAC-ot kell összeépítenünk, hogy a másfél óra/kép frissítésnél gyorsabb játékélményben legyen részünk.

A másik őrült Christoph Steinbach, aki nemcsak villámujjaival emelkedik ki a fiatal zongoristák közül, de tipikus "őrült zongorista" megjelenésével is. Itt szintén négykezest játszik Balázs Dániellel (Mr. Firehand).

A 14.580 tonnás CPU (központi egység) 237 épületben összesen 35.500 köbméter helyet foglalna, 22.6 millió alkatrészt és 2.7 milliárd forrasztási pontot tartalmazna. Hűtésére egy kisebb folyót alkalmaznánk, kijelzőként pedig izzókból barkácsolnánk egy 3.2*2 méteres kijelzőt. 86 MW fogyasztás mellett óránként 3 millió forintba kerülne üzemeltetése.

Mr. Firehand egy győri fiatalember, láttán nemzeti büszkeség dagaszthatja keblünket, hiszen külföldön is jegyzett, befutó művész. Igazán szerény, visszafogott jelenség (főleg Steinbach mellett), innen is kívánjunk sok sikert neki.

CarmackDrome utcáiban sétálva elérünk a memória-városrészhez. 2 Mb RAM és 64Kb videomemória szükséges a futtatáshoz. A technikai megvalósítás nehézségeire jellemző, ahogy átmászunk a kábelkötegen, mely a cellákból kiolvasott adatokat szállítja a memóriaegység felé. A négyezer darab vezeték kábelenként 2*2 méteres kígyóként tekeredik, hogy aztán egy karnyi vastag kábelbe torkollva induljon a CPU-hoz. Sajnos a memóriaszükséglet újabb 5 millió forinttal növeli óránkénti kiadásainkat. Ha terveink 1946-ra készen is állnak, be kell vezetnünk a rabszolgaságot, hiszen 10000 technikusnak 5.7 évébe telik összeforrasztgatni a szerkezetet, s vagyonkánk nem bírná el ennek 114.920.000.000,- forintos kiadását. 1951-re végre leülhetünk egy jót Wolfozni. A játékélményt kissé csökkenti, hogy óránként átlagosan 45 elektroncsövet kell kicserélnie műszaki gárdánknak, s legtöbbször ez a program újraindítását vonja maga után."
 

A boogie valami amerikai dolog, nem? - kérdezhetnénk, miközben már a második, német és osztrák előadókat felsoroló válogatást olvashatják itt. Sőt, csak Barcelonában három Boogie-zongorista ismerősöm él (őket legközelebb mutatom be). Andy Lee Lang osztrák és amúgy általában romantikus német dalokkal szerepel. Most viszont egy igazán harapós hangú Roland zongorába kapaszkodva Jerry Lee klasszikusát fokozza némi karácsonyi hangulattal.

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.



Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek