Furdancs

Rendületlenül folytatódik Fémipari alapok című sorozatunk, és most érkezett el az alkalom, hogy átültessük az elméleti anyagot gyakorlatba. Egy konkrét szerkezet elkészítése során felmerülő munkafázisokat mutatom be. Menet közben kis szerszámtesztelésre is sort kerítünk.

Felburjánzott az igény itthon egy változtatható polcmagasságú állvány elkészítésére. Befőtt és paradicsomlé tárolására szánom, de fontos, hogy szükség esetén 5-10 centiméteres lépésközökkel átszerelhető legyen. Rögzített polcanyag helyett M10-30 műanyag rekeszek alkotják alját és oldalfalát. Így könnyen leemelhető a tartalma és nem kell oldalhatárolót készíteni leborulás ellen.

Szánjunk rá energiát, hogy megtervezzük és felvázoljuk a leendő szerkezetet. Gyakori hiba, hogy az alkotóelemek falvastagságát kihagyjuk a méretezésből, illetve egymáshoz illesztésükből születnek később problémák. Haladhatunk lépésenként, ahogy először a váz elemeit daraboljuk méretre és ideiglenes rögzítéssel felépítjük a szerkezetet.

Hegesztéssel készült bakit nehéz korrigálni. Legyenek konkrét elképzeléseink a szükséges csavarok méretekről és a nyitott anyagdarabok lezárásáról is, például zártszelvénydugóval. Ne feledjük tervezésnél, hogy lehetnek jobbos-balos alkatrészek.

Tervezés után méretre daraboljuk az anyagot. A fúrás mellett itt is nagyon jó szolgálatot tehet egy előre elkészített sablon, avagy az első darabhoz történő illesztés, hogy megegyező méretűek legyenek az alkatrészek.

Vágószerszámtól függően sorjás lehet a vágási felület. Mindenképp távolítsuk el az éles anyagmaradékot, mert fájdalmasan hasítanak élei és még az illesztés is pontatlan lesz.

Szalagcsiszolóval egy mozdulattal levághatunk bármilyen sorját. A szalaghoz 45 fokban nyomjuk a csiszolandó anyagot. Így a dörzsölés az él vékony részén hatva elvágja, majd kidobja a felesleges anyagot és nem a teljes sorját kell lereszelnünk.

Ezután következhet a teljes szilánkmentesítés. Egyszerűen körbeforgatjuk az él mentén.

Sokkal barátságosabb felületet kaptunk a csiszolással. Az állványhoz kétféle vasanyagot használtam. A 40*20 mm zártszelvényből a váz és tartókarok készülnek.

A 20*20 szögvasdarabok a váz vízszintes összekötő elemére, valamint a tartókarokra lesznek ráhegesztve. Következő fotón látszik, hogyan terveztem és ilyen is lett, ez sem sikerül mindig.

Ennél a prototípusnál szögvasat használtam fel, mondván: a 3 mm-es laposvasra hegesztett tartókar talán meghajlana terheléskor, így a szögvas oldalfala sokkal szilárdabb tartást biztosít. Legközelebb mégis laposvassal próbálkozom, nincs annyi macera a jobbos-balos felerősítéssel és az ebből következő mérettűréssel (hiszen itt a vázra  felfekvés miatt igen pontosan kell fúrni).

A hegesztés elektromos érintkezéséhez és a későbbi festéshez fémtisztára kell csiszolnunk a rozsdás felületeket. Ez az utolsó alkalom, mert a szögben hegesztett sarkokhoz nem férünk hozzá tökéletesen. Vagy igen, de sokkal több munkával. Egy darab csiszolóvászont ráterítünk az anyagra és marokra fogva húzogatjuk, ezzel minden hajlathoz hozzáférünk.

Következik a furatok kijelölése a sablonon, mely számos hibalehetőséget rejt magában és minden hiba többszöröződik. A sablon jó szolgálatot tesz, mert nem kell újból kimérnünk a furatokat, illetve nem lesz szórása a külön-külön kimért pontoknak. Ha tükörfuratokat készítünk - azaz a munkadarab végén lévő furat távolsága mindkét oldalon ugyanakkora. - akkor a csereszabatos kivitelezés segít felcserélhetőre készíteni az alkatrészeket. A sablon minél kisebb átmérőjű furatokat tartalmazzon és lehetőleg fémből készüljön.

Itt utalok vissza a fémipari sorozatok karctűvel való jelölés fejezetére. Ne sajnáljuk a pénzt egy kemény és tartós jelölőeszközre, főleg  ha olcsó. Ez a példány pont megfelelő lesz.

Nem árt, ha távolabb tekintünk a szerkezet tervezésekor vagy furatkijelöléskor, hogy a szerelhetőség megfelelő legyen, azaz el tudjuk forgatni a kulcsot összeszereléskor. Itt vizuális demo készül épp.

Ha már M6 anyákat látunk a fotón, megjegyzem, hogy nem gépészmérnöki igényességű szilárdság-méretezéssel készült az állvány terve. Akciós lévén a 40*20 mm zártszelvény, abból rendeltem a legtöbbet és tetszik az oldalai aránya is. A hatos csavar sokat kibír, 7.5 kg nyíróerőt csavaronként mindenképp. Ez abból adódik, hogy egy tartópárra maximum 30 kilóval megterhelt ládát tervezek helyezni és négy csavarral osztva..stb.

Furatok kijelölve, következzen a pontozás. Bármilyen minőségi fúrógép és fúrószár hajlamos elmászni kis átmérő esetén. Könnyítsük meg a dolgát egy jó pontozóval ütött lyukkal.

Az előfúrás hasznos mozzanat, mert például kisebb teljesítményű fúrógéppel is eredményt érhetünk el. Ha közvetlenül egy tízes fúróval esünk neki az anyagnak, a motor hajlamos lehet megállni gondolkodni kicsit és úgy is marad. Fokozatos tágítással kevesebb anyagot kell eltávolítani egy lépésben. Használjunk vágó-üregelő sprayt-t, hasznos dolog.

A hatos csavarnak nem hatos furat kell, mert megszorul, hanem kicsit nagyobb. Minden szabványos mérethez árulnak fél milliméterrel kisebb (vagy nagyobb) átmérőjű fúrószárat pont ezért. És a menetfúrás miatt.

A végleges méretre fúrásnál járunk. Talán nem látszik tisztán a szituáció, de itt a jobbos-balos különbség miatt elforgatott sablonnal való furatkijelölést látjuk. Önöknek vékony furatot prédikáltam a sablonban, de naggyal fúrtam. Nem is lett tökéletes.

Itt megszakítjuk műsorunkat, mert úgysem olvasnák tovább. Előzetesként a második részből egy eszköz, mely túlzás nélkül pótollhatatlan a hegesztéshez, avagy fémalkatrészek ideiglenes összepróbálásához. Mágneses szögbeállító, zseniális találmány. Folytatása következik.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.