Madáretető kerti hulladékból

Rövidesen itt a tél, ilyenkor ideje eszünkbe venni, hogy hát a madarakat bizony lassan etetni illene. Bár a szakemberek véleménye erről megoszlik, vannak akik csak a különösen mostoha, az átlagtól jóval eltérő időjárási körülmények esetén tartják elfogadhatónak a madarak etetését, egyébként a természet munkájába való indokolatlan beavatkozásnak tartják. Mindenesetre ha etetésre adjuk a fejünket, a legfontosabb alapszabályt be kell tartsuk: ha egyszer elkezdtük az etetést, azt tavaszig folytatnunk kell!

 

A madarak ugyanis meglehetősen gyors anyagcseréjű állatok. Az etetéssel jóval több madarat tudunk egy adott területre - mondjuk a kertünkbe - csábítani, mint amennyit az egyébként el tud tartani. Ha az etetéssel felhagyunk, ezek a „plusz” madarak nem fognak táplálékot találni, és a gyors anyagcsere okán nem lesz energiájuk (végső soron idejük) messzebbre eljutni táplálék után kutatva, tehát akár el is pusztulhatnak.

Az etetők kialakításának persze jókora szakirodalma van. Vannak önetetők, amelyeket elég hetente feltölteni, és vannak specifikus etetők is, amelyek csak bizonyos madárfajok bejutását teszik lehetővé, a legismertebb ilyen a kistestű rovarevők, például a cinkék számára készített alsó bebújó nyílású etető.

Mi itt a blognál nem kedveljük a kirekesztés semmilyen formáját, így az általunk most bemutatott etető minden madarat egyformán táplálhat. Az etető elkészítésének apropóját az adta, hogy  a korábbi etetőt bizony megette az idő vasfoga. És miután a minap egy jó csomó össze-vissza burjánzó bokrot nyestem meg, egy nagy halom ág és gally volt a kerítés mellé halmozva, amelyek mindenképp valamilyen hasznos felhasználásra vágytak. Ráadásul egy vidéki kertbe épp megfelelő egy ilyen meglehetősen rusztikus alkotmány.

A bemutatott etetőhöz ezeken a gallyakon kívül csak egy műanyag tálca (ez megmaradt a korábbi etetőből), fél négyzetméter bármilyen lapanyag (rétegelt lemez, osb, bútorlap vagy akár gipszkarton) és egy marék csavar kellett. A fő szempont az volt, hogy rettentő gyorsan elkészüljön az alkotmány, és ne kelljen semmi anyagot venni hozzá. Nyilván szinte a végtelenségig lehetne finomítani, a műanyag tálca helyett használhatunk fa alapot, akár külön kihúzható belső fiókkal. A fedése is lehetne mondjuk nád vagy akár vékony ágakból készült zsúpfedél szerű tető is.

Ez, mint látható, az alapanyagraktár:


Ez pedig már az előkészített alapanyag: A négy láb egyik vége 30 fokban ferdén lett leszabva, ez adja meg a tetőlemez lejtését. Ugyanígy a tető "gerendái" is ferdén lettek levágva, hogy középen össze tudjuk illeszteni.


Az etető tulajdonképpen a négy sarkán kifúrt tálcához csavarral rögzített négy lábból, és egy tetőszerkezetből áll. A tetőszerkezet kialakítása sem túlságosan bonyolult, néhány ágdarab ez is, és két lemez ami a tulajdonképpeni tetőt adja. Két lemez és az alatta lévő ferde "gerendák" egy amolyan önhordó szerkezetet képeznek, ebbe vannak a majdani felakasztásra szolgáló kampók is behajtva. Az egész alkotmány facsavarokkal van összerögzítve. A tálca a négy lábbal tulajdonképpen "lóg" a felakasztott tetőszerkezeten. A négy láb felső, ferdére vágott vége egy-egy facsavarral van közvetlenöl a tetőhöz csavarozva. Tapasztalatom szerint egy ilyen egyszerűen és gyorsan összedobott darab is több évig kibírja a hóban-esőben. Idővel kicsit még patinásabb lesz, ami nem árt ennek a rusztikus kinézetnek. Ha elkopik, kidobjuk, és készítünk egy másikat. (Terem addig a bokrokon elég alapanyag.)

És ilyen lett a kész alkotmány. Valóban, a műanyag tálca meglehetősen rontja az öszképet, de azért a lustaság nagy úr, és az is biztos hogy ez a műanyagtálca vélhetően túléli az etető többi alkatrészét...

Mindenesetre készítünk azért egy-két igényesen kivitelezett városi verziót is, nehogy szó érje a blog háza táját... Azonban a madaraknak valószínűleg fontosabb, hogy az etető folyamatosan fel legyen töltve eleséggel. Az ilyen nyitott etetőnek az a nagy előnye, hogy a szokásos magkeverékeken kívül is bármit belerakhatunk, feldarabolt alma vagy répa, félbevágott kemény tojás, akár az ebédre készülő hús előkészítéséről maradt nyesedék... A madarak jó része mindent megeszik, különösen télen, amikor szükség van az energiára. Még a kifejezetten magevő madarak sem vetik meg az állati eredetű táplálékot sem. Talán emlékszünk a Téli Berek vonatkozó részeire, ahol a lelőtt rókák megnyúzott tetemét akasztották ki a madaraknak, és el is fogytak csontig: " A rókát állandóan öt-hat cinege fúrta-faragta, s amint egy elrebben róla, másik száll a helyébe. Dolgoztak a kis madarak szorgalmasan, a néhai róka pedig nem tiltakozott, hogy most már csak mint madáreleség szerepel, ő, ő, akitől rettegtek még az őzek is, s a nagy nyári ludak, ha rosszat álmodtak, hát vele álmodtak."

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek