Furdancs

Előző alkalommal a régi járólapra fektettük az új teraszburkolatot. Vannak veszélyei a módszernek,de inkább kockáztatni, mint felvésni a régit - gondolják sokan. Beltérben - hacsak nem jelent problémát a képződött szintkülönbség - zömében bejön ez a teória, csak ügyelni kell az előző járófelület megtisztítására és a ragasztó tapadására.

Ha kültéren óvakodunk a szendvicstől (két járólap közt ragasztó), vagy tiszta lappal, a csupasz betonra kezdjük a teraszunk burkolását, gyakorlati útmutatásért fordulhatunk Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéhez.

Anyagszükséglet: Fagyálló greslapok, alapozó, javítóhabarcs, szigetelőanyag, üvegszövet, csapadékvíz ellen szigetelő fólia, szigetelőragasztó, ragasztószalag, széles fugákhoz alkalmas habarcs rugalmasságfokozó adalékkal, tartósan rugalmas fugázómassza, habszivacs-csík (kb. 8 mm vastag), 19 mm-es vízálló forgácslap.

Ha a teraszunk burkolata olyan mértékben elhasználódott, hogy esetleg a régi alapot is ki kell cserélni, akkor új burkolatot kell készítenünk.

A régi burkolólapokat és a használhatatlanná vált alapot el kell távolítani.

A szabaddá tett betonfelületnek a kitöredezett vagy megsérült részeit alapozzuk le.

Ezután javítóhabarccsal gletteljük át ezeket a helyeket, hogy szigeteléshez alkalmas alapot hozzunk létre.

Kenhető szigetelőanyaggal vonjuk be a megtisztított betonalap teljes felületét.

Mivel a házfal melletti szegélyen már van szigetelés; erre tegyünk szigetelőanyaggal átitatott üvegszövet csíkot, hogy a kétféle szigetelés között megbízható kapcsolat jöjjön létre.

A következő lépésben ráncmentesen terítsük fel a csapadékvíz ellen szigetelő fóliát, erre kerül az esztrichréteg.

Ha tágulási hézagokra is szükség van, akkor szerezzünk kb. 2 cm vastag, egyenes deszkákat, ezeket állítsuk élükre és csavarszorítókkal rögzítsük. Ezek a deszkák alakítják ki az esztrichrétegben a dilatációs hézagokat. Az esztrich megkötése után azokat el lehet távolítani.

Amikor az új esztrich megszáradt, tapaszoljuk át a felületet, hogy a vékony-ágyazathoz megfelelően sík felületet kapjunk. A korábban már kialakított tágulási hézagokat ebben a tapaszolt rétegben is hagyjuk szabadon. A legjobb, ha nedvességálló Tesa ragasztószalaggal habszivacs-csíkokat teszünk a hézagokba.

Ezután ragasszuk le a greslapokat.

Ha a leragasztáskor az esztrich még nem keményedett meg teljesen, akkor a burkolólapok fugáit először még hagyjuk nyitva. A rugalmasságot fokozó adalékkal dúsított széles fugához alkalmas habarccsal csak később fugázzunk. A tágulási hézagokat tartósan rugalmas anyaggal fugázzuk. Az előbbi műveletben benyomott kerek habszivacs-csíknak az a célja, hogy kevesebb fugázóanyagra legyen szükség, és azt is megakadályozza, hogy a habarcs a fuga aljához hozzáragadjon.

A pergola felszerelését, különösen a tartóvasak rögzítését gondosan végezzük el. A tartóvasak és az oszlopok összeerősítéséhez az oszlopok alsó részébe, középen hasítékot készítünk. 

A hasíték két oldalára hornyot marunk, ezeken az esővíz lecsepeghet, mielőtt azt a faanyag beszívná. Az oszlopok hasítékát rátoljuk a padlóra erősített oszloptartó vasakra és azokkal menetes csavarokkal összefogjuk.

A teraszon jó szolgálatot tesznek a bútorgörgőkkel felszerelt, tologatható konténerek. Ezek időjárásálló fából készülhetnek, a méreteiket úgy válasszuk meg, hogy a teraszhoz is használt burkolólapokkal vágás nélkül be lehessen azokat burkolni. Az ilyen konténereket ülőpadnak, virágtartónak stb. használhatjuk. A ragasztáshoz és a fugázáshoz kétkomponensű, vízálló ragasztót használjunk.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.