Furdancs

Bár legutóbb, a szakállnyírós posztban hivatalosan halottnak nyilvánítottam kedvenc szőrzetápoló-masinámat, kísérletet tettem annak újjászülesztésére. Ez tulajdonképpen már megtörtént, de mint említettem: a végeredmény emberi szem számára fogyasztásra alkalmatlan minőségű lett. Azért mégis megmutatom, hogy lássátok honnan indultam el.

Mindenek előtt azonban felhívnám szíves figyelmeteket arra, hogy ha tehetitek, elektromos készülékek javítását bízzátok szakemberre. Bár igen kevés esély van arra, hogy például egy szakállnyíró esetében baleset legyen a dologból, de láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni. Az érintésvédelmi szabványokat pedig nem véletlenül találták ki. Mint azt láthatjátok a mai gányolásban jó sok ilyen szabályt hágtam át. Szóval csak ésszel!

"A kilógó vezetékek összekötögetése és zöld-sárga szigetelőszalaggal (ilyet találtam otthon) való felöltöztetése nem emberi szemnek való látvány." Ugye?

Igen, szakállas vagyok, de nem azért, mert épp ez a divat. Nagyon régóta viselek szőrzetet az arcomon. Volt, hogy hosszú volt és leginkább egy rosszul értelmezett hajóskapitányhoz hasonlítottam, de ezek az idők már elmúltak.