Furdancs

14 hónapja naiv örömmel mutattam be egy német (a neve) - lengyel (feliratai) - kínai (a gyártója) koprodukcióban készült asztali fúrógépet. Örvendeztem, hiszen kell egy gyári derékszög a műhelybe fúráshoz és ezt a kézi berendezés nem garantálja kielégítően (kisegítő állvánnyal sem).

Ráadásul igazán barátságos árban, 1500 wattos motorral jutottam hozzá. Egy kedvezőnek tűnő példaként lebegett a szerény barkács-költségvetéses műhelyek számára, hogy ha sokfajta megmunkálás kell végezni, elégedjünk meg a legalja minőséggel is, különben nem jutunk előre.

A csavarok a legelterjedtebb gépelemek. Felhasználásuk szerint vannak rögzítő csavarok és mozgatócsavarok. Ha a csavar mint oldható kötőelem szerepel, akkor rögzítő csavarnak nevezzük, ha egy vagy több gépalkatrészt kényszerpályán mozgat, akkor a neve mozgatócsavar.

A játékkatonákat mindenki szereti, mert a kézbe fogható maketteknek van egyfajta, gyermekkorba visszarepítő varázsuk. Élvezetesebb is harcba vezetni csapatainkat az asztalon, szőnyegen - főleg társaságban - mint a számítógép előtt egy stratégiai játékon bambulni.

Használatbavételük általában a csattogó szárnyú fapillangó megunása után következik, mikor már nem kell félni, hogy a gyerekek megrágják őket. Onnantól kortalan a potenciális játékosok köre. Az egyszínű, fröccsöntött klasszikus modellek mellett igazán látványos, élethűre színezett akciófigurák is kaphatók 2K körüli áron. Egészen szélsőséges eset a WH40K gyári játékfigurák piaca, ahol már 20 éve is tízezreket kértek egyetlen 5 centis figuráért, akár festetlenül is. Persze, akkor még nem volt elérhető a 3D nyomtatás.

Hallom a rádióreklámban, hogy az EON házi napelemes rendszereket árul full-szervizzel "Már havi 96000 forinttól". Nem hangzik túl jól a végső ár becslését illetően. Kedves olvasók kedvéért keresztülverekedtem magam a java-hibáktól hemzsegő kérdőíven és eljutottam a végső fázishoz, az "ajánlatkéréshez". Nem álltak elő tehát a konkrét árajánlattal. Személyes adataim megadása után a honlap ígéretet tett, hogy keresni fognak. Hetekkel ezelőtt történt, azóta is hívnak.

Az átlagnál több olvasói reakciót kapunk az elektromos szerszámok bemutatására válaszul, vagy azzal összefüggő írásokhoz (mosógépmotor bekötése, "Szétszedtem!" rovat). Háztartásigép-szerelő törzskommentelőnk mellett bizonyára lappanganak még néhányan Önök közt szakmabéliek. Hozzájuk fordulunk egy kérdéssel.

Néha-néha még be kell gyújtani, de már látjuk a fűtési szezon végét. Nem hagyjuk árok szélén fűtési rendszerünket, karbantartással meghosszabbíthatjuk élettartamát és a miénket is, mert veszélyes üzem a fűtés. Mai videóválogatásunk fő témája a házilag elvégezhető munkálatok, de azt is megnézzük, hogyan csinálják a profik.

8 mm-nél nagyobb átmérőjű szegecseket melegen kell szegecselni, másképp túl nagy erőre van szükség a szegecseléshez és a nagymértékű alakváltozás miatt a szegecs anyaga rideg lesz.

A szegecset a munkahely közvetlen közelében levő kovácstűzön vagy villamos szegecsmelegítővel hevítjük világos vörös izzásig, majd behúzzuk a szegecslyukba és erőteljes ütésekkel hozzáfogunk a zárófej kialakításához. A zárófej végső alakját itt is, mint a hidegszegecseléskor, szegecsfejezővel adjuk meg. A gyámfej biztos megtámasztásáról gondoskodni kell.

Készítettem ajándékba néhány unikornist a nyomtatóval. Ennek kapcsán ismerkedjenek meg a makettezés két alapfelszerelésével, a festékszóró pisztollyal és az akrilfestékkel.

Mindig tiszteltem a modellezőket. Nemcsak a hungarocellből, balsafából aprólékos gonddal maketteket, modelleket és diorámákat készítő mesterekkel, hanem a bolti összerakós készletet festegető-matricázó embereket is. Éles szem, történelmi ismeretek és végtelen türelem szükségeltetik a holt anyagból milliméteres kidolgozottságú tárgyakat készíteni. Talán a vasútmodellezésben csúcsosodik ki ez a hobbi, mert a fenti ismérveken felül drága mulatság is.

Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől függetlenül komoly mennyiségű bölcsesség van a posztban, tehát mindenki figyeljen nagyon.

A dolog úgy áll, hogy alighanem kétféle embertípus létezik. Az egyik arról ismerszik meg, hogy láthatóan soha nincs nála semmi motyó. Az igazolványait és a pénzét vélhetően a nadrágzsebében tartja, nemkülönben a telefonját is. Azonban táska, szatyor, vagy bármiféle felszerelés tárolására használható eszköz sosincs a kezében. A másik típus a motyós. Az igazi motyós mindenre felkészül, épp ezért akkora táska van nála mindig, amivel egy rövidebb világvégét bármikor átvészelhet, például ha egy pár napra a leomló várhegy beszorítja az alagútba.

Ez egy gyors poszt lesz, cserébe legalább rövid. Mostanában permanens témahiányban szenved a szerkesztőség, ezért minden szembejövő megírnivalóra próbálunk lecsapni. Az történt, hogy tegnap a jónevű JAB Anstoetz cég csodálatosságos budapesti képviseletén kellett a falra felrögzíteni egy 2x3 méteres szőnyeget. Ez egyfelől persze nem bonyolult munka, másrészt azért igényel némi átgondolást...

Az ipari gyakorlatban elég gyakran előfordul, hogy két vagy több alkatrészt úgy kell összekötni, hogy azok szilárdan kapcsolódjanak egymáshoz és a kötés különböző igénybevételeknek ellenálljon. E kötési módoknak egyike a szegecselés. A szegecselés célja, hogy különböző alkatrészeket a célnak megfelelően maradandóan kössünk össze.

Az autó- és repülőszimulátorok (nevezik cockpitnek, fülkének is) széles árspektrumban, élethűségben és szolgáltatásokkal kaphatók. Legegyszerűbb - statikus - változat egy fémváz, amire ülést erősítenek, illetve állítható tálcára tehetjük a kormányt és sebváltót, pedálblokkot.

A csupasz vázat maximum optikai tuninggal lehet csábítóbbá tenni, az ülés megmozdítása egy nagyságrendet jelent árban, játékélményben is. Egy professzionális kiképző berendezés (a kiképző repülőszimulátorok) minimum 100-1000 megaforintba kerül, ami érthető, hiszen egész szobányi, gyári műszerekkel hitelesen berendezett térfogatot mozgatnak, a több négyzetméteres kijelzőket pedig szerverközpont látja el számítási teljesítménnyel. E kínálatból csemegézünk mai videóválogatásunkban.

Tavaly decemberben volt egy kétrészes posztunk arról, mi alapján választottam szerszámos ládát, és aztán mi is került bele. Most, majd fél év elmúltával megmutatom, mi az a szerszámkészlet, amit végül is a ládában tartok, és általában viszek is magammal mindenhová. Persze időnként kerül bele új szerszám, és néha itthon ki is veszek egyet-egyet, amit aztán elfelejtek visszatenni. De azért nagyjából az alábbi az alapkészlet.

Bútorlapból készült bútorok általánossá válásával együtt terjedtek el az ilyen bútorok ajtajainak rögzítésére használt kivetőpántok. Anno még a múlt évszázad 80-as éveiben a mindenféle iskolai szakmai gyakorlatunkat különböző bútorgyárakban töltöttük. Akkoriban még divat volt a hagyományos zsanér használata is az ilyen szekrényajtóknál. Ezeket általában apró csavarokkal rögzítettük, amit roppant célszerűen kalapáccsal vertünk be a bútorlapba. (Ez volt a hivatalos ajánlás.) Gondolhatni, mennyi ideig tartotta a helyén az így rögzített pánt az ajtót.

Lyukat persze a legegyszerűbb fúróval készíteni, azonban házilagos körülmények között a 13-15 mm átmérőnél nagyobb fúrókat nem nagyon használunk. Kivételek persze lehetnek, de egy kézben tartott, nem túl nagy teljesítményű fúrógép esetében általában valahol itt van a limit.

Azonban aki szeret fából mindenféle beépített bútort készíteni, előbb-utóbb szembesül a problémával, hogy szükség lenne szabályos, kör alakú nyílásokra akár 20-30-60-80 mm átmérővel. Mondjuk mert vezetékeket kell áthúznunk, vagy épp szabályos konnektor- vagy csatlakozóaljzatot szeretnénk beépíteni, netán süllyesztett világításnak kell a hely.

Az ipari gyakorlatban elég gyakran előfordul, hogy két vagy több alkatrészt úgy kell összekötni, hogy azok szilárdan kapcsolódjanak egymáshoz és a kötés különböző igénybevételeknek ellenálljon. E kötési módok egyike a szegecselés. Ezúttal a szegecselés szerszámait mutatjuk be.