Furdancs

A napi posztok megalkotása messze nem olyan könnyű, mint azt a legtöbb olvasónk gondolja. Az igazán kedvelt posztjaink mindig azok voltak, amelyek egy konkrét tevékenységet, javítást, építést, felújítást mutattak be. Igen ám, de ezeket a munkákat előbb el is kell végezni, méghozzá megfelelően dokumentálva. És a legtöbb ilyen munka bizony nem egy napig tart, tehát egy napi poszt akár több napi előmunkálatot is feltételezne. Ez pedig már csak matematikailag sem igen jön össze, ráadásul előfordul, hogy épp semmi nem megy tönkre, vagy épp semmit nem alkotunk. Ilyenkor aztán végképp nincs poszt téma. Ez a mai nap épp ilyen.

Az elkészítendő munkadarabokon a műhelyrajz előírásai alapján bizonyos megmunkálásokat kell elvégezni. A megmunkálást sok esetben akkor lehet elkezdeni, ha a munkadarabokon már bejelöltük a megmunkálás határvonalait. Ezt a műveletet előrajzolásnak nevezzük.

Az előrajzolás további jelentősége, hogy megmunkálás közben (pl. reszeléskor) az előrajzolt munkadarabot a rajzvonal megközelítéséig nem kell megmérni (időnyerés), a megmunkálási ráhagyást a minimumra lehet csökkenteni (anyagtakarékosság), továbbá pontosabb és így selejtmentesebb lesz a munka.

Jómagam bizony még azokból a régmúlt időkből származom, amikor az autóknak - különösen az általunk elérhetőeknek - nem volt gyári tartozéka a rádió. Épp ezért, fiatalként teljesen természetes volt, hogy ha szereztünk végre egy általában már kissé koros négykerekűt, akkor az első lépés a megfelelő fejegység és hangszórók beépítése volt. Vezetékek behúzása a kárpitok alá, középkonzol és műszerfal szétszedés, szűk és hozzáférhetetlen helyeken végzett forrasztások, ajtókárpitok kivágása, mind-mind velejárói voltak ennek a tevékenységnek. Közben általában kicsit megismertük a járművet belülről, és arról is képet kaphattunk, mennyire volt gondos az előző gazdája.

Ha a család megnövekedésével szükség van még egy fürdőszobára, és egy félreeső szobának netán közös fala van a meglévő fürdőszobával vagy a WC-vel, és így a vízellátás rövid úton elérhető, akkor már csak fantázia és néhány jó ötlet kell, hogy egy új fürdőszobát alakítsunk ki.

Egy ilyen megoldáshoz a szobából szárazépítésű fallal leválasztható, 100…110 cm széles területre van szükség... és Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvére, mert egy ekkora volumenű munkához már komolyabb bátorság, pénz és főleg szakértelem kell. Ezzel véget ért sorozatunk, remélhetőleg felkeltette figyelmüket a könyvből idézett gyakorlati melléklet. A szakmai fogások és anyagismeret abban a részben vannak, melyet eltitkoltunk, hogy vásárolják meg a könyvet.

Kör közepén állok - énekelte Attila sikerei csúcsán, amihez gratulálunk, mert egy kör középpontját pontosan megszerkeszteni nehéz. Egy háromdimenziós hengeres tárgyra jelölni még inkább problémás, pedig néha szükségünk lehet rá a gyakorlatban.

Gondoljunk csak egy betonból kiöntött hengerre, amivel az elvetett fűmagot tömörítjük a talajba. Ha a tengelyt nem pont középre helyezzük, kissé döcögős lesz a hengerlés, avagy nem megy zökkenők nélkül.

Akkor használjuk kis méretű szerszámokat! És ha nem kapunk elég apró szerszámokat a boltban, akár magunk is elkészíthetjük azokat. Kedvcsinálónak és ötletadónak szánjuk a mai posztunk témáját:

Előfordulhat, hogy egy szakaszosan működő, szabályzott berendezés napi fogyasztását szeretnénk megmérni. Tipikusan ilyen eszközök a termosztáttal kapcsolt fűtőbetétek vagy a szivattyúk. Nem állhatunk mellettük egész nap stopperrel, hogy mérjük az összes működési időt. Egyszerű és olcsó megoldást ismertetek a mérésre.

Persze, persze, fogyasztásmérőnek hívják villanyszakmailag

A kérdés persze lehet az is, egyáltalán kell-e szeretni a szerszámokat, vagy elég használni? Lehet, hogy sokak számára maga a felvetés is furcsa, elmondom gyorsan, nekem miért jutott eszembe. A Furdancs bloghoz hasonló, otthoni, sajátkezű munkavégzést népszerűsítő blogok igazi lelőhelye az Észak-amerikai kontinens. A sokak által praktikusnak tartott amerikaiak és kanadaiak sok hasonló tematikus oldalt és blogot szentelnek a témának.

Szűkszavú írás következik a mozaikos burkolásról. Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből már korábban kiderült minden szükséges mesterfogás. Használjuk ezeket - miután beszereztük a könyvet - különben aprócsempére váltjuk tehetségünket és soha nem lesz római fürdőnk.

Aki azt állítja, hogy egy zártszelvényt pontosan derékszögben elvág kézi fémdarabolóval, az hazudik vagy jó a szemmértéke. Segítségre szorulok ilyen tekintetben, ezért vásároltam egy fém- és cső vágására alkalmas gyorsdarabolót.

Sorozatunk az átlag háztartásokban ritkábban előforduló szerszámokat és gépeket igyekszik ismertetni. Ha önnek van esztergája, marógépe vagy más gépe és lenne kedve bemutatni, várjuk levelét a furdancsblog@gmail.com címre.

A régi korokban készült tárgyakat szemlélve általában elsőként a míves és igényes kivitelt szoktuk észrevenni. Aztán tovább gondolva a dolgot, néha eszünkbe jut az is, hogy vajon a modern szerszámgépek kora előtt hogyan is készítették ezeket a valóban művészi kivitelű tárgyakat?

Akkoriban nyilván csak kéziszerszámok álltak a mesterek rendelkezésére. De még az akkori mesterektől elvárható szakmai tudás és igényesség ismeretében sem mindig érthető, hogy egy-egy adott díszítés vagy műszaki megoldás hogyan is készülhetett el, hiszen a ma ismert kéziszerszámok ezekre nem mindig tűnnek alkalmasnak. A megoldás a mára bizony zömében eltűnt speciális kéziszerszámok használatában keresendő. Mindez egy épp most a kezembe került, a Magyar Famíves Cég gondozásában megjelent kiadvány kapcsán jutott eszembe.

A fémlemezek és az idomanyagok már gyártás közben - leginkább a hengerlést követő lehűlés alatt keletkező belső feszültségek következtében - vetemednek, de különösen szállítás, tárolás vagy megmunkálás közben válnak egyenetlenné (meggörbülnek, megnyúlnak stb.).

Az ilyen munkadarabokat egyengetéssel tesszük alkalmassá a további megmunkálásra.
Az egyengetés a munkadarab egyidejű nyújtása és zömítése.

2015 március idusa. Jól jegyezzük meg ezt a dátumot. Ez az a nap, amikor az életünk alapjaiban változik meg. Semmi nem lesz többet olyan, mint azelőtt. Igaz, a nap azért ezután is felkel reggel, sőt, egy nap továbbra is 24 órából áll, egy év nagyjából 365 napból. De ez csak a felszín, mondhatjuk úgy, hogy a körítés...

Az igazán fontos dolgok mélyebben vannak, és a fenti apróságoknál sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak az életünkre.

Itt a Furdancs blogon faipari végzettségem okán általában én írom a különböző asztalos témájú írásokat. Bár volt már sok, gépeket, munkafolyamatokat is bemutató írásom, de igazán alapfokú, - például, hogy mondjuk hogyan is kell megfogni egy rókafarkú fűrészt, és azzal hogyan is kell bánni - jellegűek még nem. Főképp azért nem, mert ennyire alapfokú írásoknak nem nagyon látom értelmét. Mi itt a blogon már sokszor hitet tettünk a saját kezű munka mellett, és számtalanszor leírtuk, hogy valójában igen ritkán van szükség valódi szakemberre, egy lelkes és körültekintő amatőr rengeteg mindennel meg tud birkózni. De azt is gondolom, hogy ehhez azért kell némi affinitás, érzék, és ha valaki úgymond saját ösztöneitől vezetve nem jön rá arra, hogyan is kell fűrészelni, vagy hogyan kell használni egy csípőfogót, vagy egy fúrógépet, akkor az inkább ne barkácsoljon...

Előző alkalommal a régi járólapra fektettük az új teraszburkolatot. Vannak veszélyei a módszernek,de inkább kockáztatni, mint felvésni a régit - gondolják sokan. Beltérben - hacsak nem jelent problémát a képződött szintkülönbség - zömében bejön ez a teória, csak ügyelni kell az előző járófelület megtisztítására és a ragasztó tapadására.

Ha kültéren óvakodunk a szendvicstől (két járólap közt ragasztó), vagy tiszta lappal, a csupasz betonra kezdjük a teraszunk burkolását, gyakorlati útmutatásért fordulhatunk Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéhez.

Hol az otthon? Ahol letesszük a gitárunkat és nem dől el, mert van állványa. Egy időtől megviselt gitárállvány életrekeltése mai témánk, mely iskolapéldája a korrodált felületeknek.

Majdnem elsiklottunk itt a blogon a múlt hét egyik neves világnapja fölött. Igaz, manapság már minden naptári napra több ilyen világesemény is jut, de azért vannak köztük tényleg fontosak is.

Március 6-án volt az ENERGIAHATÉKONYSÁGI VILÁGNAP. Ezen a napon minden évben egyre többen igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét arra, milyen sok területen van lehetőség energia megtakarításra.

Kalapálási alapműveletek következnek néhány részben, mint nyújtás, egyengetés, domborítás. Ha láttunk már arab bazárban domborműves tálakat kalapálgató kézművest, tudhatjuk, milyen remekműveket lehet alkotni különböző kalapácsok alkalmazásával. Kezdjük az alapoknál: igyekezzünk eltalálni a vasdarabot és ne a kezünket!

A munkadarab anyaga a kalapácsütések hatására megnyúlik, a munkadarab hosszabb lesz, a keresztmetszete megnövekszik. Ekkor nyújtásról, illetve zömítésről beszélünk.

A kőművesek valamiért a teraszt tekintik annak a térnek, ahol igazán nagyot szakíthatnak munkadíj címén - gondolja az ember - majd megcsinálom én. Később előfordul, hogy felbukik a szétfagyott járólapokban, melyek véletlenszerű időpontokban válnak le a teraszról...

Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből vett gyakorlati útmutatónk most ennek a kritikus területnek felújítására koncentrál. A hideg-meleg, nedvesség, fagy folyamatosan mozgásra kényszeríti a felragasztott héjazatot, ezért ha máshol nem, de itt minőségi anyagot tessék használni.

A barkácsoló ember a legtöbb esetben érdeklődőbb is az átlagosnál. Aki késztetést érez magában arra, hogy saját maga javítson meg valamit, vagy akár új tárgyakat alkosson, az általában a környezetét is nyitottabb szemmel nézi, és bizony sok mindent észrevesz, amit az átlagos járókelő természetesnek és megszokottnak fogad el. Pedig sokszor épp ezeknek a megszokott, időtlen idők óta látható tárgyaknak van a legérdekesebb történetük.

Ilyen észrevenni valót egy városi séta alatt is találhatunk, és persze nemcsak itthon, hanem mondjuk minden városok mintapéldányában, New York-ban is. A most bemutatandó technológia számunkra mindenképp érdekes lehet, bár úgy hírlik, a legtöbb New York-i lakos sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az általuk lakott toronyházakban hogyan is jut el a víz a lakások csapjaihoz.

Alcím lehetne "Fémipari költészet", mert költöttem némi pénzt mostanában a barkácsműhely pattintott vaskorszakba lépése alkalmából. A vásárlások tapasztalatait és az apróhirdetések közti tallózgatások benyomásait szeretném megosztani. Reprezentatív statisztikára vagy letisztult bölcsességre ne számítsanak, pusztán rávilágítok néhány jelenségre.

Sirámaim között pihentetésképpen nézegessünk idős esztergákat illusztráció gyanánt, igazán tiszteletreméltóak.

Pontosabban nem is csak egy tyúkja, hanem akár egy teljes baromfiólnyi szárnyasa is. Mert a tyúk jó, abból lesz a tojásrántotta és a rántottcsirke, sőt, a tyúkhúsleves is. A városi tyúktartás valódi probléma manapság. Sokan vannak, akik egy fárasztó nap végén megérkezvén belvárosi vagy lakótelepi lakásukba, azzal szembesülnek, hogy az ott tartott baromfiak megint szerteszét kóboroltak a szobákban, vagy akár az egész emeleten. Ilyenkor a megvadult szárnyasok összeterelgetése mindig szegény tyúkgazdára vár. Sajnos mindez idáig nem volt kellően urbánus, ugyanakkor a tyúkok számára is elfogadhatóan trendi de mégis lakályos tyúkketrec a piacon.

Mielőtt a bonyolult esztergákkal és marógépekkel ismerkednénk, kezdjük az alapoknál, a kalapácsnál. Fémipari sorozatunk következő fejezeteiben a (nyolc napon túl) maradó alakváltozásokkal foglalkozunk, mint a nyújtás és egyengetés.

A maradó alakváltozáshoz szükséges külső erőt kézi megmunkáláskor rendszerint kalapács közvetítésével adjuk át az anyagnak. Később a gépi megmunkálás is bemutatásra kerül.