Furdancs

A hagyományos festésű faldekorálást elég nehéz kivitelezni, ám ma már van ennek egyszerűbb módja is. A tapéta boltokban kapható, különféle színű és mintázatú fali matricákkal ez szinte gyerekjáték. Alapfeltétele, hogy a fal felülete lehetőleg sima legyen, ami elősegíti a különféle nagyságú és mintázatú matricák falra ragasztását. Előnye, hogy utólag könnyen, a fal károsodása nélkül eltávolíthatók, esetleg cserélhetők egy újabb változatra. Ezekkel gyorsan és főként könnyen a nagy üres falfelületek egyedivé és dekoratívakká tehetők.

Fotó: falmatrica.net

Eddig akárhányszor megkérdeztem Mr. Furdancsot, hogy mi legyen a következő hét műtárgya, mindig azt mondta, hogy legyen a drótkefe. Nagyon kiváncsi vagyok, mi lesz a cikk ajánlója a Facebookon.

A kertészeti és kertépítő magazinokat kedvelő, vagy épp építkezésben, kertrendezésben érdekelt olvasóink már biztos találkoztak a "folyóka" nevezetű műanyag vagy beton anyagú tárgyakkal. Ezek különböző méretű, általában ráccsal fedett vályúszerűségek. A sokszor meglehetősen futurisztikus kialakítású tárgyak valóban nagyon mutatósak tudnak lenni. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy valóban fontos alkotói-e egy kertnek?

A téli időszak kellemetlen velejárója a havazás és a hó szükségszerű eltakarítása a járdákról és a családi házak útjairól. Ez mindenkor a tulajdonosok, illetve a társasházak takarítását végző személyeké. Ám ez többnyire csak írott kötelezettség, aminek nem mindenki tesz eleget. Az utak téli takarítása azonban ettől függetlenül fontos és ellenőrzése a területfelügyelők dolga. A síkos utakon bekövetkezett balesetekért ugyanis a tulajdonosok felelnek és kártérítési kötelezettségük is van. Ám ennek megelőzését, a havas és a jeges járófelületek letakarítását különféle környezetkímélő adalékszert használva lehet könnyebbé, balesetmentessé tenni.

Ezzel nem tudunk betelni

Nagyon sok háztartási- és egyéb használati eszköz, ha bizonytalanul működik, vagy egyszerűen elromlik, az öntevékeny emberek először megpróbálnak maguk rájönni a hiba okára. Ám ehhez a legtöbb esetben bizonyos szerkezeti egységeket meg kell bontani a készülékeken. Ez viszont a felerősítésükhöz használt különböző speciális csavarok miatt akadályt jelent.. Ám a kíváncsiság az egyéni ötletességgel párosulva - az általánosan használt szerszámok kisebb átalakításával - többnyire az ilyen akadályok is megoldhatók. Íme néhány megoldás.

Bár a barkácsolásról a legtöbbünknek inkább valamilyen mechanikus tevékenység jut eszünkbe, a mai változó világban az otthoni, házilagosan végzendő munkák körébe egyre inkább beletartozhat az elektronika és az informatika is.

A multimédiás tartalmak lejátszására alkalmas, wifi kapcsolattal rendelkező telefonok, tabletek, pc-k és az okostévék megjelenésével egyre inkább szükség lehet egy olyan otthoni adattároló-központra (az egyszerűség kedvéért nevezzük most adattároló szervernek) amely egy helyen tárolja minden fontos képünket, zenénket, filmünket, amelyek így bármilyen wifi képes eszközzel elérhetőek a lakásban, akár a WC-n ülünk, akár a fürdőkádban vagy a kanapén fekszünk. Sőt, ha a netre is rákötjük a berendezést, akkor akár egy másik földrészen is lehet az a kád vagy kanapé...

Lakásajtó, lépcsőházajtó, kertkapu, autó: a legtöbb embernek legalább 3-4 záron át kell jutnia minden nap. Az emberek viszont többnyire nem használnak lakatot, mégis mindenkinek ugyanaz a kép jut eszébe róla:

A klasszikus sárgaréz lakat.

A lakat magja a zár, azt védi a réz lakatház, és a (jelen esetben) félköríves, edzett acél fémet pedig a kengyelnek hívják. A zárban a hozzátartozó kulcsot elfordítva a kengyel kinyílik, és szabaddá válik az út.

Számos esetben van szükség különféle tárgyaknak a falra erősítésére. Ha az nem túl súlyos, azaz alig terheli a rögzítőelemet, akkor többnyire méretesebb acélszeg is elégséges a rögzítésre. Ám ha már erős és kisebb-nagyobb terhet is meg kell tartania a rögzítéshez használt elemnek, akkor ma már általában műanyag dübel, régies nevén tipli és az abba hajtott csavar a megfelelő rögzítési mód. Ám hogy ez megfelelően funkcionáljon, ismerni kell, hogy milyen a szóban forgó fal anyaga és az sem mindegy, hogy milyen anyagú és minőségű dübelt használunk a rögzítéshez. Ez már csak azért is fontos, mert ez meghatározza az alapvetően fontos előfúrást, annak szerszámát is. Közismert, hogy még a betonfalak sem egyforma összetételűek és a téglafalak is eltérőek, nem is szólva az újabban gyakori gipszkartonból készült falakról. Egy azonban biztos, hogy bármilyen is a falazat anyaga, abba csak keményfém lapkás fúróval célszerű lyukat fúrni. A normál csigafúró ugyan téglafalban még hatékony lehet, ám azt már más célra nem lehet utána használni, mert éle elkopik, amit még meg lehet élezni, ám a vezető élszalagja menthetetlenül tönkre megy.

Egy korábbi posztunk nyomán kaptuk az ötletet, hogy írhatnánk néhány, nálunk kevésbé ismert hálózati életvédelmi eszközről. A normál kismegszakítót persze mindenki ismeri, de mondjuk a FI reléről már nem biztos hogy mindenki hallott. Hát, most fogtok.

Újabban ugyan a burkolólapokat egyre gyakrabban szorosan egymás mellé illesztve is szokás leragasztani, ám ezt csak pontosan élre vágott burkolólapoknál alkalmazható. Az általában beszerezhető csempe- és padlókerámia lapok azonban ha kicsit is, de eltérő méretűek. Ezt csak a fugaszélességeket alkalmazva lehet kiegyenlíteni. A régebben készített kerámia burkolatok fugái ezért különböző szélességűek és sajnos az anyaguk idővel elszíneződik. Ha viszont maga a burkolat még jó állapotú és nem sérült, repedezett, leverése helyett érdemesebb a fugázó anyagát felújítani.

Az otthonokba egyre több inox, azaz rozsdamentes tárgy kerül, amelyeknek a tisztítása némileg eltér a többi fémekétől. Az inox tárgyak felülete ugyan nem oxidálódik, ám ennek ellenére a szokványos szennyeződések ugyanúgy lerakódnak a felületeiken, mint bármely más tárgyén. A tisztításukkor azonban csak olyan szerek használhatók, amelyek csak a szennyeződéseket távolítják el, de e fémtárgyak fényét nem károsítják.

Biztos többen vagyunk úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amiből egyszer még szeretnénk egy sajátot gyártani. Nem készen megvenni, hanem összerakni, lehetőleg az utolsó csavarig a saját kezünkkel. Ez vérmérséklettől és irányultságtól függően lehet egy saját tervezésű buggy, vagy egy vitorlás hajó, vagy épp egy telecaster stílusú elektromos gitár. De ha vonzódunk a minőségi zenehallgatáshoz, lehet ez a saját projekt akár egy klasszikus angolszász kinézetű hangsugárzó-pár is.

A kedvelt, becses apróbb dísztárgyak óhatatlanul porosodnak, ha azok nyitott polcokon vannak elhelyezve. A portörlésük viszont elég időrabló munka, amit csak úgy lehet elkerülni, ha az ilyen tárgyak üveges vitrinbe kerülnek. Ám sok esetben ez vagy külön bútordarab lenne, ami ritkán beszerezhető és az elhelyezése is nehézségekbe ütközhet. Kézenfekvő megoldás, ha a nyitott polcos bútordarabon egy-két polcrészt üveges vitrinné alakítanak.

Az elektromosság veszélyei után azért egy posztot megérnek a mechanikai eredetű veszélyhelyzetek is. Végül is egy műhelyben minden csupa fog meg csupa él. Azt, hogy munka közben ne fúrjunk a kezünkbe, és ne vágjuk el az ujjunk, talán nem szükséges leírni. Azonban a kezdő barkácsolót érhetik meglepetések, ezekre próbál felkészíteni ez az írás.

Mi mással tölthetné az ember a szombat estéjét, mint egy égből pottyant IKEA-látogatással és az azt követő bútorösszeszereléssel. A barkácsolni szerető férfi számára ez amolyan könnyed edzés, melynek során újra gyerek lehet kicsit. Stábunk tehát egyik pillanatról a másikra egy fészekrakási lázban égő, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó hölgy, Linda társaságában találta magát. Bár a felkérés pusztán a bútorok szállítására vonatkozott, nyilván fel voltunk készülve arra, hogy úriemberhez méltó módon bevállaljuk az összeszerelést is. Remek terápiás elfoglaltság és még teát is kaptunk. Illetve kaptam, hiszen a stáb szó ebben az esetben engem (Mr. Furdancs) takar. Nem is térnék ki magára a szerelésre. Szót sem érdemel. Azonban, miután eljártuk a "van egy kis időd segíteni (!!!) összeszerelni a bútort" násztáncot, elhangzott a számból a kérdés: "és mondd, szerszámod van-e?" Erre úgy csillant fel Linda szeme, mintha élete férfiját látta volna meg egy lemezlovas klub félhomályában. Nekem még szerszámosládám is van! - jött a válasz. Néhány perc múlva büszkén hozta is, mint macska a frissen fogott egeret.

A múltkor a fűrészelést jártuk körbe kicsit. Most egy ennél talán izgalmasabb területet nézünk át, a marás területét. Egy sima lécből vagy deszkából egy szép profil nagyon mutatós alkatrészt tud varázsolni, de a marás persze nem csak díszítésre való. Aki már látott kontraprofil marókészletet, az tudja miért olyan érdekes ez a terület, aki még nem, az majd most fog...

A lézeres szintezőkhöz használt, a lézervonalakat kiemelő szemüvegnél kiemeltük, hogy az nem feltétlenül munkavédelmi szemüveg. Miért nem? Azért, mert ahhoz teljesítenie kell az EN166-os szabványt.

Mielőtt az EN166-os szabványra rátérnénk, engedjük át a szót Winklernek, aki az autók mellett a napszemüvegekről is szeret írni, és gyakran ejtik ámulatba a műszaki világ csodái:

Egy korábbi posztunkban említettem, hogy elektronikai készülékek megbontásakor figyeljünk oda, nehogy hozzáérjünk egy feltöltődve maradt kondenzátorhoz. Az egyik kommentelő meg is lepődött ezen, és javasolta, hogy készíthetnénk egy posztot a Nem Annyira Magától Értetődő veszélyforrásokról. Akkor azt válaszoltam, hogy mindenféle házilagos barkács- és javítási feladatot meg kellene előzzön némi utána olvasás, az adott szakterület legalább nagy vonalakban való ismerete. Mindazonáltal a gondolat szöget ütött a fejembe, ennek eredménye lett ez a poszt.

A redőnyök szinte minden évszakban használatban vannak és ez előbb-utóbb kisebb meghibásodásokat eredményez. Nyáron árnyékolják a lakóhelyiségeket, télen pedig mintegy külső pajzsként fokozzák az ablakok hőszigetelését, tehát fontos a karbantartásuk. Az állandó használat miatt előálló apróbb hibáikat azonban akár saját kezűleg is meg lehet szüntetni.

Szinte mindenkinek, aki már látott faesztergát és felsőmarót külön-külön, megfordult fejében, hogy házasítva a kettőt, micsoda pompás csigavonalat lehetne fahengerekbe marni. A tokmány lassú forgása mellett a kés(maró)tartó egyenletes, oldalirányú mozgásáról kell pusztán gondoskodni.

Legtöbbünknek vannak olyan álmai, amelyeket azzal a bizonyos legendabeli lottóötössel lehetne megvalósítani. Ezek persze sokfélék lehetnek, álmaink házától egy extrém drága gitáron át a saját repülőgépig sok minden beleférhet ebbe a kívánságkosárba. Azonban azok esetében, akik végeznek valamilyen fizikai jellegű "alkotómunkát" és ezt szeretik is csinálni, alighanem tartalmaz ez a kosár néhány gépet is. Olyanokat, amelyek esetleg az adott hobby végzéséhez ugyan túlságosan profik (értsd: drágák), ugyanakkor az általuk nyújtott minőség, és a velük végzett munka egyaránt különleges és csábító lenne. Mint gyakorló asztalos, nekem is vannak ilyen gondolataim, időnként én is körbenézek a neten, mit is vennék abba a képzeletbeli álom-műhelybe.

Sok baj van az ember kezével:

• zsíros
• remeg
• hőre érzékeny
• gyenge
• csak kettő van belőle

És még sorolhatnánk. A fenti problémák egy részének a kiküszöbölésére szolgál például a kesztyű vagy a satu.

És rajtuk kívül még a harmadik kéz is: