Furdancs

Az év végi toplistás posztunk második része következik. Az bizonyos, hogy ebben már jóval több a klasszikus barkácstéma, de ide is jutottak azért már ismerős témák.

Érdekes, hogy ide szinte csak Tákolmányi kollégánk írásai fértek be. Persze igazából nem annyira meglepő ez, hiszen mostanában ő a legaktívabb fúr-farag ember közöttünk, ideje, és ami még fontosabb, indíttatása is van ezekhez a tevékenységekhez.

Majd egy éve volt egy posztunk itt a blogon, ahol a poszterek nyomtatásáról, és fali képpé alakításáról írtunk. Abban a posztban leírtuk, hogyan is kasíroztuk/ragasztottuk fel a posztereket egy HDF lemezre, majd hogyan lett azokból falikép. Az akkor bemutatott képek azóta is fent vannak a falon, de már jó ideje nem teljesen abban az állapotban, ahogy az akkori cikkben írtuk...

Ott tartottunk, hogy ma a legolvasottabb posztjainkat szedjük össze. Az elemzések áttanulmányozása után az alábbiakra jutottunk:

A legolvasottabb a vízkőmentesítésről szóló posztunk volt. Igazából nem értjük miért, mert bár a poszt tényleg jól sikerült, de azért olyan egetrengető újdonságra nem mutattunk rá benne. Úgy látszik ez valami igazán sűrűn előforduló problémára tapintott rá.

A következő érdekes posztunk a szalmabála házakról szólt. A témára a kiadónk egyik könyvében bukkantunk, és némi nyomozással kiderült, hogy itthon is vannak ezzel foglalkozó csoportok. Az elgondolás mindenképp érdekes, de igazából akkor és annak lehet célszerű gondokozni ezen a megoldáson, aki a szalmabálák élőhelye környékén lakik. És persze kiderült az is, hogy azért a magyar engedélyeztetés és szakhatóságok nem mindig tolerálják az ennyire szokatlan építőanyagot, tehát ha valaki ilyesmire adná a fejét, mindenképp a területen illetékes építésügyi hatóságnál kezdje az érdeklődést.

A további kedvelt posztjaink már inkább a valódi furás-faragás és javítások témaköréből kerültek ki.  A régi festékrétegek eltávolítása, vagy épp a gáztűzhelyek tisztítása épp oly kedvelt téma volt,  mint a szakállnyíró gép javításáról szóló poszt, vagy a már említett bojlerszerelésről szóló. Általában is sokan olvasták a vízszereléssel kapcsolatos posztokat, úgy látszik a víz slágertéma, igen sokan olvasták az esővíz gyűjtéséről és felhasználásáról szóló posztot is.

Szintén sokan olvasták a már említett szétszerelős sorozatot is, de az elektronika alapjait boncolgatókat is, amelyekhez elkészítéséhez hathatós segítséget kaptunk a Conrad részéről.

Az év első felében volt egy sorozatunk a munkaruhákról is, hiszen legtöbben még mindig az utcára már nem alkalmas kinézetű ruháinkat használjuk az otthoni munkához. Pedig a profi munkaruhák szinte szuperhősökhöz méltó védelmet is képesek biztosítani, márpedig erre néha szükség van. A munkaruhás és munkavédelmi postjaink elkészültében a Blaklader segítségét vettük igénybe.

Ezek voltak a Furdancs bloghoz igazán illő témáink. Volt azonban néhány olyan témánk is, ami csak rövid kiruccanás volt egy-egy másik területre. Írtunk több esetben kerékpárszerelésről, és volt egy-két autós támájú írásunk is. Ezek közül a juhász kerékpárját bemutató posztunk, és a 3M támogatásával létrejött fényszóró felújításról szóló írásunk volt a legolvasottabb. Ez utóbbi olyannyira kedvelt volt, hogy elgondolkoztunk, talán még más hasonló témájú írások is jöhetnek az új évben.

Mindenesetre továbbra is szívesen fogadunk mindenféle ötletet és kérdést, az ötleteket megfontoljuk, a kérdéseket megválaszoljuk. Ezzel kapcsolatban készülünk is januárban egy játékkal. Kiadónk, a Cser kiadó nagyon sok olyan szakkönyvet ad ki, amely témájában kapcsolódik a blogunkhoz. Szoktunk is ezekből közölni részleteket, és könyvbemutatók is készültek már.

A vélhetően hideg és borongós januári napokban egy olyan játékot tervezünk, amivel az olvasóinkat szeretnénk bevonni a Furdancs blog alakításának folyamatába. Szeretnénk minél több olvasót rávenni arra, mondja el a véleményét, ötleteit a blogról, és arról, milyen témákat látna szívesen. A fáradozást persze könyvekkel fogjuk honorálni, a részletekkel jövünk nemsokára.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Azt gondolom, vagyunk páran, akik valamilyen oknál fogva nem kedveljük a csupasz falakat, szeretjük ha mindenféle dekorációk, mondjuk képek takarják azokat. Volt is már pár posztunk a falak képekkel való díszítéséről itt a blogon is. Most azonban a kicsit nagyobb méretekben készült képekről írunk. Akiben van némi művészi hajlam, persze festhet magának bármekkora képeket. Akiben nincs az meg vehet. Azonban lehetnek olyanok, akiknek a hagyományos olaj vagy épp akvarell technikával készült képek kevésbé tetszenek, netán úgy gondolják, hogy az általuk birtokolt lakásba nem illenének. Az Ő számukra sokszor szimpatikusabb néhány jól sikerült fotó megfelelő méretű nagyítását a falra akasztani.

A falak fotó-poszterekkel való díszítése több okból is jó ötlet lehet. Egyrészt akár saját fényképeinket, számunkra fontos helyeket tudunk kitenni a szobánk falára. Másrészt, ha hajlandóak vagyunk valóban nagy méretekben gondolkozni, akár belsőépítészeti elemként is megjelenhetnek ezek a képek, hiszen egy teljes fal poszterrel való borítása igen érdekes hatást válthat ki.

Már volt szó itt a blogon arról korábban, mit is gondolunk az otthoni barkácsolásról, és egyáltalán az saját kezünkkel végzett munkáról. Azt a posztot IDE kattintva el tudjátok olvasni.

Ez a pár sor most inkább arról szólna, hogy hogyan is viszonyulunk az olvasóinkhoz. A Blog ugye már több mint egy éve működik, látogatottsága folyamatosan nő. Nem volt titok sosem, hogy ez nem egy egyszemélyes blog, hanem többen - különböző végzettségű és különböző szakterületeken dolgozó emberek - írjuk. Aki figyelemmel követ már a kezdet óta minket (talán meglepő, de vannak ám ilyenek is!) észreveheti, hogy a posztok szerkezete, a blog tartalma folyamatosan alakul. Nyilván mi is próbálkozunk, a bevált témák mellett folyamatosan keresünk olyan új területeket, amiről érdemes írni.

Sziasztok!

Zsibbant vagyok a zsibbantbarkacs.blog.hu oldalról.

A Furdancs Blogos srácoknak megígértem, hogy a következő agymenésemet náluk publikálom. Bő két hónapos késéssel, íme. Egyes bekezdéseknél igyekeztem nagyképű és kioktató lenni .

A kettlebell ugye a funkcionális edzés hívei között elterjedt. Ami amúgy egy piszok jó dolog, szeretem. Én alapvetően a saját testsúlyos gyakorlatokat perforálom, egyszerűen azért, mert. Tök jó a súlyzós edzés is, egyszerűen "not my cup of tea", de néha fűszernek jó. Aztán egyszer volt egy olyan, hogy meséltem ilyen testsúlyos gyakorlatokról egy ismerősömnek, aki mondta, hogy jajaja, az milyen jó dolog, mennyivel jobb, mint a súlyzózás, és el is akar kezdeni megint kettlebell-ezni.

Találós kérdés: ha nem rúdra szerelt tárcsa, hanem füles gombóc formája van egy vasnak, akkor az már nem súlyzó?

Nem akarok belemenni semmilyen vitába a funkcionális vs. testépítő, súlyzós vs. testsúlyos, izolációs vs. teljes testet megmozgató edzéseket illetően. Szerintem mindegy mit csinálsz, ha nem haragítasz magadra másokat, és ésszel csinálod. És ugye többet ésszel, mint ész nélkül.

Mindenképpen szeretnék idézni az ellentmondásokkal teli életű, de szakmailag zseniális Mike Mentzer-től. Az alábbi mondatot egy Marcus nevű német testépítő edzeményének mondta: "Ne feledd, testépítők vagyunk, nem súlyemelők."

Tehát, ha már fűszernek szeretek súlyzós edzéseket is űzni olykor, meg a kettlebell amúgy is egy mókás külsejű dolog, és én szeretem a mókát, akkor miért ne csináljak ilyen kis izéket, amik jók funkcionálisos súlyzósasos mindent megmozgatósos ugyanakkor olykor egyben izolációs gyakorlatokhoz is?

Íme a recept:

Keress fel egy rönk lelőhelyet.