Furdancs

Egy barkácsblog a hagyományos felfogás szerint inkább amolyan férfiklub. A nőket állítólag az ilyesmi kevésbé érdekli. Mi azonban nem ezt gondoljuk, volt is már posztunk az állítólagos gyengébb nem barkácsolás iránti hajlamáról. De ez nem volt elég, új szerzőnk épp ezért a szebbik nem képviselője, aki vélhetően új színt hoz olajban tocsogó, fűrészportól és fémforgácsoktól maszatos blogunk életébe. Olvassátok Vadbarack első írását, a saját kezű szappan- és kencegyártásról:

Rövidülnek a nappalok, kuckósabb az időjárás, ilyenkor sokunknak valami elfoglaltságot kell találni, ami átsegít a sötétebb napokon. Kreatív elméknek szinte kötelező a misszió, hív a játékos, alkotó ösztön. A konyha ablakából almakompót, szegfűszeg, fahéj és finoman füstös, kellemes aromájú szivarka illatát éreztem keveredni. Jó volna eltenni ezeket az illatokat, és a hozzájuk kapcsolódó érzéseket. Van is erre megoldás, saját gyártású kencéimbe, szappanjaiba mindezt bele tudom rejteni. Igen, a szivarka dohányos, cserző, mégis erős esszenciáját is. Az őszi természet kínálta kincseket beszerezni még belvárosi lakosként sem nehéz, köszönhetően a mára felvirágzott őstermelői kultúrának, titkos lelőhelyek ezrei nyíltak meg előttünk, a Szimpla piaca csak egy példa a sok közül.

Szappankiöntő formáért a legkedvesebb furdancsos ismerősünkig kell csak elmenni, a többi mérőedényt, pipettát, mérleget már nagyon sok weboldal is kínálja, egyre könnyebben elérhetőek ezek az eszközök is.

És hogy mit is, és hogyan csináljunk? Két nagyon hasznos és szórakoztató könyvet találtam e témában a napokban.

Az otthoni szépségfőzetekről szóló alapművek a kitűnni vágyó kezdőknek, a formálódó boszorkányinasoknak és gyakorlott alkimistáknak is tudnak újat mutatni. Ha azt gondoljuk, sem kézügyességünk, sem kedvünk nincs, a képek és az hozzávalók részletes, izgalmas leírásai, illetve a pontos adagolási és vegyítési tanácsok meghozzák az ihletet a legádázabb semmittevőnek is. Tudod, akkor is ha nem akarod...

Do it yourself

Hogy miért jó ilyesmit otthon alkotni, és úgy egyáltalán, mi fog történni?

• Tudod mi kerül bele, (semmi E, vagy műanyag) milyen kiszerelésű és állagú lesz.
• Te szabályozod milyen illata legyen, hogyan nézzen ki. Élvezetes út vezet a kísérletezéstől a tökéletesig, a nyomdázás, formázás, kavargatás a gyereket is csodásan lefoglalja, a közös tevékenykedés bizony plusz élményfaktor.
• Színes, izgalmas formájú cukorkák, kávészemek, egész fahéjrúd, akár ehető, mégis kicsit szokatlan adalékok simán kerülhetnek bele, vagy díszítésképp a tetejére. Ezzel igazán közel kerül egymáshoz az illat és az aroma...
• Sokkal olcsóbban megkaparinthatsz bármit, amire fáj a fogad már rég.
• Ha mindig is ki akartál próbálni valami szokatlant, mégis természeteset, vagy a nagy elődök után valami igazán korhűt, (Kleopátra, irány a kád!) a kipróbált és megvalósítható trükköknek köszönhetően akár mézes-kecsketejes fürdőszereket is gyárthatsz, hiszen a szappanpróza kitér az olyan apróságokra is, amire a világháló receptjei nem: A tejet érdemes porított változatban, vagy jégkockaként fagyasztva beletenni a könnyebb kezelhetőség és teljes siker érdekében. (Sissy kevert marhavéres szépségápolási tippjeit inkább most nem említeném részleteiben.)
• Saját Spa élményt tudunk előállítani otthon, a nem ehető adalékok közül például a karikákra vágott, luffaszivacsos, öntött szappan elég menő!

Figyelni való azért akad:

• A készítés közben a borospohárból kacarászva beleöntött pár csepp nedű még jót is tehet, a forráspontokat, kémiai reakciókat, a textúrák változásait azonban kísérjük figyelemmel! És bár a fentiek alapján néha erős késztetést fogunk érezni, azért nem biztos, hogy minden hozzávalót érdemes megnyalni.
• Kisállatot, gyereket, figyelmetlen, mindenbe ujjakkal belekotró férfit szappanfőzéskor ne engedjük a lúgos, forró, folyékony anyagok közelébe. Sem nekik, sem a kreálmányunknak, sem a lelkünknek nem tette jót.

Idővel Marie Curie a megszerzett tudásunk birtokában elbújhat mellettünk és különben is: a gumikesztyű, a kötény, a pipetta és a csillogó mérőedény akció közben nagyon szexi.

Mondhatjátok, hogy rengeteg a weben fellelhető info, mégis miért kell nekem ez a két könyv? Mert jók! MINDENT részletesen és közérthetően, nem szájbarágósan taglalnak, lépésről lépésre, az alapműveletektől a százalékarányokon, bőrünk rétegeinek és az egyes típusok biológiai és kozmetológiai meghatározásán át a hozzávalókig, megkímélve ezzel a türelmetlen vegyészeket a nyomozás időpazarló pillanataitól. Játszva tanulunk, nem felszínes tudást szerzünk és a gyakorlattól sem megy el a kedvünk, mert jól végigvezetett folyamatleírást találunk a könyvekben.

A fotók lényegre törőek, ízlésesek és pár képnek is remek információ tartalma van, az előzményeknél pedig elszórakoztat a kozmetikumok alapanyagait elregélő leírás és a szappantörténelem, ami épp annyira velős és ismeretterjesztő, hogy ne legyen terjengősen unalmas.

Tökéletes mértékegység meghatározásokat kapunk kézhez, kitér a kenőkék, szappanok esetleges formai és anyagi hibáinak lehetőségeire is, megoldást, javítási leírást pontokba szedve, fotódokumentációval együtt azonnal találunk. Megtudhatjuk például, hogy levendulát szappanmasszához adni nem tanácsos, hiszen a növény bebarnul, megbüdösödik, és kellemetlen érzetet nyújt a bőrnek használat közben, vagy hogy a cukor fokozza a szappan habzóképességét, néhány szál hernyóselyem (azt is felfedik előttünk, hogy hol szerezhetjük be!) , illetve méteráruboltban vett selyem lúgban feloldva luxus fürdőterméket eredményez és remekül használható.

INCI és csókteszt

A Marie Curie-féle szójáték sem véletlen, hiszen a szakmai elnevezést, a vegyi illetve természetes összetevők használatát is tökéletesen elsajátíthatjuk. A csóktesztet tehát ne leendő párunk kiválasztására, hanem inkább az elszappanosodás folyamatának lezárására, a nátrium-hidroxid (nátronlúg, szappanunk alapja) csípős és nem kívánatos jelenlétének, nyelvünk hegyével történő kimutatására alkalmazzuk.

INCI sem egy cicabecenév, hanem a kozmetikai összetevők nemzetközi nevezéktana angol szómozaikba rejtve, aminek segítségével a boltok polcairól leemelt, áhított bőrradírban előforduló anyagokat beazonosíthatjuk, megismerhetjük kedvünkre.

Az idegenkedés a hidroxidok és sztearátok említésekor jogos: Minden ami nem zöld, ehető vagy egészséges, kivívja a természetes hozzávalók és élő ételek híveinek ellenszenvét. A fura elnevezésű, kémiai labortermék-szerű anyagok minimális használata kencéink előállításakor sajnos elkerülhetetlen a tisztítás, viszkozitás érdekében, továbbá azért, hogy szappanunk, arckrémünk ne hulljon ragacsos atomjaira.

Ugyanakkor üdítő és érdekes kitérő az általam még nem igazán ismert karbonátokból és értékes szilícium vegyületekből álló rügeni gyógykréta vagy az eredetileg cápamájból kinyert, manapság az olívaolaj sajtolása után visszamaradt növényi részekből előállított szkvalán, esetleg a brokkolimagolaj megemlítése, mint lehetséges alapanyag, krémeimbe keverve.

Nem beszélve a vadrózsaolajról, avokádóról, szőlő-, szilva- és sárgabarackmag-olajról, szerintem nincs olyan nőnemű lény, aki a sheavaj, vagy a kecsketej szó hallatán ne vette volna már meg boldogan impulzusvásárlóként azokat a csodaszereket, amik leírásaikban ezeket a hozzávalókat ígérik.

Mindebben az az izgalmas, hogy ezeket mostantól akár saját kezünkkel is előállíthatjuk, a siker garantált, mókának sem utolsó és mindenképpen gazdagodunk általa.

Aztán ki tudja, lehet, hogy rövidesen újabb kézműves tündért üdvözölhetünk a blogon, mint rendszeres és tapasztalt kommentelőt, aki jó segítség lehet a karácsonyi előkészületek vagy a ‘mit vegyek/adjak ajándékba’ dilemma megoldásában.

A posztban szereplő két könyv Anne Schaaf 'Szappankészítés' és Jinaika Jakuszeit 'Kozmetikumok készítése otthon' című műve. Ezek megtalálhatók a boltokban, vagy kedvezménnyel megrendelhetőek a kiadónál.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.