Furdancs

Talán Önben is felrémlett már a vágy, hogy a Négyfarkú macskában elköltött romantikus vacsora után félretolja Kvasztics Fedort a zongorától és néhány ábrándos billentyűfutammal kedveskedjen szíve hölgyének. Ha zenei képzettség nélkül teszi mindezt, perceken belül előkerülnek a rohamkések és ütlegelni kezdik a  légionisták, hiszen zongorázni nem könnyű, mint ahogy hallgatni sem egy kezdő előadót.

Ma a zongorát, mint egy zseniális mechanikus gépet - sőt, szerszámot - vizsgáljuk a gyakorlatban, szakirodalommal és parádés boogie-woogie válogatással körítve. Monstre írás következik, készítsen elő pattogatott kukoricát és folyadékot.

Először néhány személyes vonatkozás. Asztalos készségekkel, azaz botfüllel, fahanggal és tönkszerű ujjakkal születtem. Tanáraim és pajtásaim már egészen korán óvtak tőle, hogy bekapcsolódjam az énekórák meghitt közös éneklésébe. Később néhány barátom, ki hallotta virtuóz basszusgitár játékomat, továbbiakban kerülte a személyes látogatásokat.

Főiskolai tanulmányaim egy zeneiskola melletti konzultációs központban zajlottak, ahova folyamatosan behallatszott a kis növendékek gyakorlása, így mondhatni: informatika-brácsa szakon végeztem. Katonai lokátorok sivítása közben töltött évek és egy durva kétoldali középfülgyulladás maradandó nyomaival hátam mögött is éreztem azonban, hogy egyszer még elkápráztatom a közönséget valamilyen zenei performansszal. Pedig mikor az inkompetencia szívós szorgalommal párosul, abból jó már nem sülhet ki, ismerjük ezt a politkából.

Érdeklődésem Henri Herbert egy spontánnak tűnő előadása, a "Közönséges bőrdzsekis srác leül a pályaudvari zongorához és..." youtube klip láttán lángolt fel ismét. Ami persze egy koncertreklám-vírusvideó, mert Henri Herbert korunk egyik leggyorsabb kezű profi zongoristája, nem pedig Arra Járó Joe. Sajnos pont annyira csapdába estem előadása láttán, mint önök most, hogy egy könyvajánlót kapnak a "zongora, mint különleges multivokális gépészeti megoldás, szikes talajon" tartalmú tanulmány helyett.

Max Wade-Matthews: A hangszerek és a zene könyve. Igazán szeretem ezt a könyvet. Nagyvonalúan drága kivitelezésben, kemény kötésben és 260 fényes papír oldalon keresztül ismerkedhetünk meg a zenével és főleg a hangszerekkel. 25*30 cm a mérete, másfél kiló, bizonyítva az album-minőséget. Műtermi minőségű fotók ábrázolják a hangszereket, melyek az életben is gyönyörűek, a fotósnak így csak a valóságot kellett megörökítenie.

Jól jön, ha gondot okoz a brácsa és nagybőgő megkülönböztetése vagy ismeretlenként cseng a virginál kifejezés, általános műveltséghez, kíváncsiság kielégítése okán vagy a gyereknek, akiktől énekórán elvárják a hangszerismeretet. Szóval, ajándéknak is kiváló. Sajnos már nem rendelhető a kiadótól, én egy "utolsó példányok" akcióban jutottam hozzá tavaly. Beszerzése könyvesboltban javasolt, vagy ajánlott még utódja, a Hangszercsodák. A könyv tehát már ennek az érdeklődésnek folyományaként érkezett és még egyszer kösz a Cser kiadónak. 

Szakmai, műszaki megközelítésű alapműként Gát József: A zongora története (1964.) című könyvét ajánlom kikaparni valamelyik antikvárium mélyéről, vagy pedig a tuggyákhonnan, elektronikus formátumban. Ebben zeneelmélettől a Cristofori-Steinway diszkant kalapácsok tömegének táblázatos összehasonlításán át a különféle acéltőke megoldások részletezéséig mindent megtalálnak, ami zongora. Elképesztően igényes és teljességre törekvő szakirodalom.

Vásárlási tanácsok autodidakta zongorista olvasóink részére
Bizony, sok idő eltelt azóta, hogy nagyanyám citeráján megpróbáltam eljátszani a Money-Money-Money című akkori slágert. Akkoriban a zongora vagy a páncéltőkés vagy a pianínó kivitelű, mechanikus hangszert jelentette. Hatásos lakberendezési tárgy, azonban mindig teljes hangerővel szólal meg, ráadásul hangolni is kell időnként. A környéken rohamosan esnek az ingatlanárak, ahogy valaki zongorát vásárol, beszerzése nem tartozott a tömegigények közé.

Henri Herbert szóló. Annyira gyors, hogy összeolvadnak ujjai a 24 kép/sec felvételeken. Mindegyiken.

Szerencsére eljött a szintetizátor, majd a midi billentyűzetek kora, melyek mindig stabil hangolással és programozható stílusú hangfekvésben helyettesítik a klasszikus zongorát (bár aludni nem lehet alatta és büdösen ég, mikor koncert közben felgyújtjuk). Ma már egy fejhallgatóval megelőzhetjük, hogy egy szép nyári estén, mikor nyitva az ablak, hirtelen felfigyeljünk a fáklyákkal és vasvillával közeledő szomszédokra, kik pont most elégelték meg kalimpálásunkat és röviden le szeretnék zárni ezt az időszakot.

Henri Herbert és az Élőhalottak koncert. Becsüljük nagyra Liszt munkásságát és minden klasszikus zongoristáét. Nekik egyetlen hangszeren kellett szórakoztatni a hallgatóságot, nem segített be miniszoknyás bőgős a basszusba.

Viccben járókelő kérdezi a rendőrt.
- Biztos úr! Hogyan jutok el Zeneakadémiára?
- Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Kérdés, hogy van-e 10 évünk a gyakorlásra, vagy pusztán néhány dalt szeretnénk egyre jobb minőségben eljátszani. Ez utóbbi esetben segítségünkre siet a számítógép, mikor kottaolvasás helyett midi fájlok hallgatásával-leolvasásával gyakorolhatjuk be a billentyűk leütési sorrendjét. Van egy program, a Synthesia, ami a Guitar Hero játékhoz hasonlóan segíti a daltanulást. Nézzünk egy példát:

Ez a program PC-n és táblagépen is fut, feltétele mindössze egy midi-USB csatlakozás a billentyűzet és gép között. A régebbi szintetizátoroknak csak midi in/out csatlakozásuk van, de szerencsére létezik egy adapter, ami USB csatolóvá alakítja ezeket.

Innentől a számítógépen futó zenei program érzékeli a billentyűk lenyomását és fordítva is igaz, a gépre installált hangszerkészlet hangján szólal meg a szintetizátor saját hangszórója. Ez komoly mértékben kiterjeszti lehetőségeinket, akár a zeneszerzés irányába is.

Mike Sanchez megkerülhetetlen zeneszerző és előadóművész a kortárs boogie-woogie műfajban. Saját dala a Ramblin boogie. Még én is kihallom botfülemmel a kezdeti káoszból kialakuló dallam nagyszerűségét, amibe sorban kapcsolódnak be a hangszerek. De ha ez kevés, várják meg a bőgőst, aki sohasem pislog, haláli!

Tulajdonképpen ez a módszer sem igényel annyival kevesebb időt, mintha az elejéről kezdenénk a tanulást, mert ujjainknak szoknia kell a teljes oktáv átfogását (sajnos szinte nincs zongoradarab a Boci-Boci, tarka kivételével, ahol ne kellene 16 centit áthidalnunk ujjainkkal). Másrészt a lejátszás gyorsaságát is csak gyakorlással növelhetjük, hogy ne üssünk félre. Mert minket ütnek (a fenn említett légiósok).

Mike Sanchez, még a Big Town Playboys-nál írt dallal, a Chicken Shack Boogie feldolgozásával. Számos hölgyismerősöm szerint hihetetlenül aranyos ez az ember.

A szobabicikli és futógép mellett a billentyűs hangszereknek is komoly másodlagos piaca van. Vagy a gyerekek növik ki, vagy olyan sorstársaink árulják a billentyűzetet/szintiket, akik feladták a küzdelmet. Esetleg gyakorló zenészek vedlik le, hogy újabb hangszerre cseréljék.
Milyen kezdőhangszert vásároljunk? A féltonnás versenyzongorák 8 (azaz ún. dupla-Jimmy) oktáv hangterjedelmet tudnak, ez persze túlzás kezdőknek. Szinte mindent le lehet játszani egy 88 billentyűs pianínón vagy elektromos zongorán. Mindenképp billentés-érzékeny típust vegyünk!

És a régi nagy klasszikusok monstre, kétórás válogatása. Amikor egy zongorista szinte teljes zenekart helyettesít. Ezek 240 bps ütemű dalok nagyrészt, ami másodpercenként 4 leütést jelent. Azt hiszem, nem kell taglalnom ennek volumenét.

Megfizethető egy használt 5 oktávos (egy oktáv 7 fehér és 5 fekete billentyűből áll) szintetizátor, mely magában is megszólal, nem kell számítógépes támogatás. Pillanatnyilag 25-40e Ft az apróhirdetésekben. Mindegyiken van 250 hangszer, dobkíséret és 100 dal, amivel tanuló módban gyakorolhatunk.  A 49 billentyűs midi billentyűzetekkel már előfordulhat, hogy nem férnek be a kottába, azaz hiányzik a basszusból vagy magas hangokból néhány. 

Kicsit rendhagyó témájú írásom véget ért ezzel, remélem segíthettem a zongorázással kacérkodóknak. Külön köszönet Urbán Szabolcsnak, a Hollywoodoo gitárosának, aki a "Szabolcs, tudsz te zongorázni?" - kérdésemre kimerítően mesélt erről a kreatív és - kutatások szerint is - agykarbantartó hobbiról.

És végül, ha a címmel kapcsolatban kérdések merülnének fel. "Zongoraposzt, de durván", mert fél napig írtam és akkor már egy popkulturális célzás a Monty Python népszerű "Százados, lökd a földle, de dulván" jelenetre (és a légiósokra). Én is hadalva laccsolok, nincs ebben semmi plobléma, csak énekelni nehéz vele.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.