Furdancs

Az olajemelő nagyszerű találmány és kivitelének köszönhetően nem csak gumicserére szorítkozik felhasználási területe. Építeni kezdtem egy többcélú állványt, mely - megfelelően edzett betétekkel - fémlemezek hajlítására, lyukasztására és nyomóformás préselésére szolgál.

Kivitelét a kereskedelemben - jó drágán - kapható présállványok mintájára képzeltem el. Egy párhuzamos oszloppáron nyugszik a hidraulikus emelő, melyet kézzel pumpálva közelítünk az aljára erősített asztal felé. Kihívást, szórakozást és az egész hobbigépészet értelmét az adja, mikor nem teljesen gyárilag készített alkatrészekből szereljük össze a berendezéseket, hanem alap nyersanyagokból, mint zártszelvények, lemezek, csavarok és hasonló elemek.

Ebben a módszerben rejlenek csapdák. Szinte minden, párás szemmel bizakodva cnc-marógépet építő konstruktőr szembesül a vezetősínek precíziós és szilárdsági követelményeivel. Kulcsszó a "tényleg". Tényleg nem lehet fióksínekkel, zártszelvényből készült csúszókeretekkel kiváltani a nem véletlenül 100+ ezerbe kerülő ipari megoldásokat, ha terhelésre és a szabványos pl. 0.015 mm tűrésre méretezünk egy gépet.

Tényleg mindenki a saját kárán tanulja meg (én is persze), hogy elég egyetlen fok eltérés - ráadásul két tengelyen kell párhuzamost állítanunk - és már rövid szerszámútnál is beakad valamelyik oldala. Főleg, ha nem tükrösített a felület.

Présgépem vázát mégis a képen látható elemekből állítottam össze, mivel neki pusztán a nyers erő megvezetését szántam és hogy legyen mire támaszkodnia. A precíz illeszkedést majd a présminta és a bélyeg, illetve más betétek biztosítják. Elég ha az utolsó centimétereken kell jobban figyelni és költeni a technológiára. A 40*40*2 zártszelvény teherbírása húzásra elég komoly érték. Az aljzat hajlítási igénybevételre "gondolt" anyaga (ez azt jelenti, hogy nem méreteztem mérnöki módszerekkel a szükséges anyagokat, hanem úgy gondoltam, hogy mivel ez van csak itthon, jó lesz az) két darab 50*50*5 milliméteres szerkezeti acél szögvas éleinél összehegesztve.

Olajemelő legyen a talpán, aki ezt az aljzatot meghajlítja. Ha esetleg valaki ilyen szerkezeten törné a fejét, tényleg azt ajánlom, hogy bontható kötéssel tervezze meg a vázat. Hihetetlen mértékben tud vetemedni hegesztéskor a fém, még ha az egymással szemben lévő oldalait szakaszosan, darabokban hegesztjük is. Ráadásul nehéz az utólagos korrekció.

A vetemedés még akkor is számottevő, ha a párhuzamosság miatt a szükséges távolságban szorosan rögzítjük az anyagokat. Akkor majd nem össze/széthajolnak, hanem oldalra dőlnek a talphoz képest...

 A vezetősín hasáb alakú, mivel a kör profilra nehezebb csúszóhidat szerkeszteni. Nem valószínű, hogy találunk otthon pont csak századmilliméterekkel nagyobb csövet, ami ráilleszkedik a függőleges oszlopra. Két derékszögű fémprofilt hegesztettem össze üres négyzet alakúvá. Elvileg az oszlopra szorosan rászorítva és úgy hegesztve tökéletesen rásimuló, de elcsúsztatható kapcsolatot kapunk. Félig igaz. Tökéletesen rásimul, de a hegesztés hőtágulása miatt annyira rágyógyul, hogy lehűlve csak a flex tudja lesegíteni róla.

Itt jelentkezett a "mechanikailag és vizuálisan is megfelelő csúszóköpeny megalkotása egybevágó szögvasakból" probléma. Ha a két derékszöget éleivel illesztjük össze, a sarkok anyaga a hegesztőpálcából származik, sok kell belőle és nehéz lesz kireszelni, ha belülre is folyt a hegesztőanyagból. Kocahegesztő vagyok, ne feledjük.

Az ábrán látható módon, átlapolva viszont egy rés marad az oszlop és csúszóköpeny között. Sebaj, legalább lesz egy korrigálási lehetőség, ami becsúsztatható betét útján valósul meg. Itt jegyzem meg, ez a betét ideiglenesen hiányzott a fotózáskor, ezért áll ennyire ferdén a csúszóhíd a képeken.

A váz saccolós megtervezésekor is figyelembe kell vennünk a hasznos munkautat, mikor a prés nyomást fejt ki, illetve azt a magasságot, mely alá a változó méretű tárgyak beférnek. Lehet, hogy csapágyat kell lehúznunk, lehet, hogy többmenetes préselést akarunk készíteni. Vagy egy rögzített baltafejjel kuglifát hasogatni, minden előfordulhat. Ez a kezdeti változat még felül rögzített híddal készül, de a következőt már magasabb oszlopokkal és 10-20 centinként állítható felső híddal készítem el.

Pumpálással könnyen kitoljuk az emelő szárát, de valahogy vissza is kellene nyomni és a mozgóhidat is óvni kell a leeséstől. A rugókat egy halott mosógépből bányásztam, később sokkal erősebbek kellenek majd. Már útban van egy pár ETZ lengéscsillapító, hiszen 10-15 cm rugóút is elég, ha a felső híd rövid lépésekkel elmozdítható és ez a precíz megvezetést is megoldja.

Láthatjuk az olajemelő rögzítésére szolgáló talpat. Nem sok variációs lehetőség adódott az emelő talpába fúrt lyukaknál. Három bőven elég, mert az erő lefelé hat és csak elmozdulás elleni rögzítésre van szükség.

Íme az aktív rész, 8 tonnás olajemelő a Conrad.hu szívességéből. Egyszerű konstrukció, jellemzőit könnyű felsorolni: Terhelés: 8 t
- Max. munkamagasság: 447 mm
- Min. munkamagasság: 225 mm
- Biztonsági túlterhelés-korlátozó szeleppel. TÜV/GS által bevizsgálva.
Nyolcezer kilogramm - ízlelgessük kicsit a kifejezést - 10 cm2 préselt felületnél ez 800 atmoszféra (8 MPa, 800 N/mm2, stb) nyomás. A lágy acéllemez szakítószilárdsága (0.1-1% széntartalom mellett) 260-800 N/mm2, ha lyukasztani vagy darabolni szeretnénk, tehát elégnek kell lennie házi felhasználáshoz. A lemezalakításról mindent ebből a jegyzetből (pdf letöltés) tudhatunk meg.

A rugókat csavarokra hegesztett anyákba lehet akasztani. A csapszerű kinézetű csap szolgál a munkahenger leengedésére. Sajnos nagyobb ellenállás fejt ki az alaphelyzetbe nyomás, mint a  pillanatnyilag használt rugók ereje, így kicsit be kell segíteni a visszahúzáshoz.

Íme a nyomóágy vagy présasztal, melybe a nyomóformát helyezzük. A vélhetően legnagyobb méretű alkalmazáshoz - dobozfedőhöz - méreteztem, a kisebb nyomóformákat majd ebbe a betétbe illeszkedő módon készítem el. 20*20-as tömör acélból készült. A talapzat furataiba illeszkedő, helyi szabványú felfogatás rögzíti.

A talapzatba még a hegesztés előtt fúrtam néhány lyukat, még jól jöhet a bármi felfogatására. Furataik természetesen párhuzamosak, csak az optika torzította el a képet. A mozgó préshídon is akad néhány furat présbélyeg, lyukasztószerszám, stb. felerősítésére.

Összeszerelve így fest. A festésről egy szót: vizes alapú festékkel kezeltem le, mert ez volt itthon és nagyon barátságos a használhatósága. Tavasszal folytatom a munkát, addig se rozsdásodjon. Viszont még 3-4 réteg sem óvja meg a karcolásoktól, sőt maga a vizes festék hajlamos kis vakrozsdás réteget előidézni a felületen. Tudom, a hőkezelt porfesték a legjobb kopásnak-karcolásnak kitett alkatrészekre, de nehéz megvalósítani otthon. Legyen inkább zománcfesték. 

Ez is egy univerzális alkatrész, mely később a lemez- és profilhajlítás szerszámait rögzíti. Elképzelésem szerint a 80 fokot bezáró (mert 10 fokot visszaugrik a hajlított anyag) alsó és felső profil derékszögbe hajlítja a közéjük tett vastagabb anyagot is.

És hogy a törpék élete sem csak játék és móka, bemutatom a lemezvágó funkció kudarcát. Bár a lehető legszorosabban nyomtam össze a kést és vágóasztalt, mikor kifúrtam az összeillesztő furatokat, tehát az illeszkedés tökéletes volt, mégsem bíztam túlságosan az eredményben.

5 milliméter vastag, edzetlen laposvas derékszögre köszörülve és hatásosnak szánt festéssel.

Már fogalmazgattam is magamban, hogy "És komoly meglepetésemre működött!"

Nem, nem működött, mert egyrészt a mozgó préshíd kotyogásának, másrészt a túl vékony vágólapnak köszönhetően a vágni szánt fémlemez közéjük szorult és elhajlott, akárcsak a vágólap. A lemezhajlítás alternatív módját tetszik látni. Egy próbálkozást megért.

De legalább csinos.  Elteszem a szerkezetet, míg visszatér a tavasz, vagy az olvasók közadakozásából téliesíteni nem tudom a műhelyt és akkor visszatérek a konkrét préselési - lyukasztási kísérletek eredményével. Az emelőt a Conrad webáruház biztosította, köszönöm.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.